Amíg Lex a kocsiban kialussza éjjeli látomását, Cobi leveti a lelkiismeretére nehezedő terhet, és bevallja Joelnek, hogy Guatemalában bizony el kellett költenie negyvenezer eurót. Nem szólt senkinek, mert minek is keltette volna a hangulatot. Joel úgy véli, most már nem is kéne, hadd éljenek abban a boldog tudatban, hogy minden a legnagyobb rendben lesz a pszichopata drogbáróval. Cobi szeretne visszafordulni, ő sem tudja, merre, csak valahogy Jesús irányába nem kívánkozik. Megértjük. A kötelező erdei menetelés közben Gus észleli, hogy a csomag bomladozik, ezért indítványozza, hogy akkor már rásegíthetnének egy kicsit, és belekukkanthatnának. Így a küldetés vége felé egyedül Lex nem tartja jó ötletnek a helyzet súlyosbítását, de őt leszavazzák. Cobi szóba hozza a vegyi fegyver lehetőségét, de már ez sem állíthatja meg az önfeledt tapogatásba kezdő Joelt, aki valami ruhaneműt érez. Lawrence a Macska temetésén részvétet nyilvánít a szemrehányóan szuszogó özvegynek, aztán felfedez egy bajszos fickót, aki nem sírni jött. Inkább a hátul letakart hullákat és az őt kérdőre vonó dílert fényképezi.

Ismeretlen srác egy hatalmas villából papucsozik ki éjnek évadján, vélhetően a kutyáját/macskáját szólongatva, ám dolgavégezetlen kénytelen visszaslattyogni. A nagy ház gyanúsan kihalt, a srác kiabálására senki se felel, de ő csak vállat von, s ledől aludni. Épp kapcsolná le a villanyt, mikor vérnyomokra lesz figyelmes, az ágy alatt meg a macsekja néz szembe vele, új, vérvörös bundában, rá is tör a gazdira a frász rendesen. Hát még akkor, amikor a házból sikoltozás meg baltás sorozatgyilkolás hangjai csendülnek fel. A gyerek minden bátorságát összeszedve kikukkant az ajtón, s egy véres fejszés gyilkossal találja szembe magát.

Különb elfoglaltságot képzeltem magamnak, annál, minthogy a hulladék másnaposságból reggel 7-kor felriadva Farmot nézzek, de ez van. A hülyeség hatalmának nagy diadala ez. Hálistennek van az előző napi szuperkontentből egy kis maradék, ami felmelegítve is legalább annyira fasza, mint frissibe, mert Bunyós Pityu prezentál egy hibátlan parasztkaraokét. A farmerek danajozása perfektül szimbolizálja a minden házibuliban előkerülő óbégatást. Amikor a lelkesedés előrébb van, mint a tehetség. A farmerektől olyan távol áll a ritmusérzék és szép, tiszta hang, mint tőlem az irodalmi Nobel-díj. Pedig egy 100 forintnak 50 a fele csillagos ötös elénekléséhez nem kell kiverni a magas cét, baszd ki. Aranyosan elüvöltözgetnek, táncikálnak, még a Hegylakó, Adrian Paulbaba oltott Lorenzo Lamasunk, Gergő is ellazul, mint Szipus Alfonz egy zacskó technocol rapidtól. Egy mészteakurvafaszba se hangzik el az este során. Pedig a bulika ott tetőzött, amikor Cinti elkezdett vizet pacsálni Gabenre, majd véletlenül Ateszra, aki erre megkínálta a lányt egy vödörrel, mire érkezett a kontra, a rekontra, a szubkontra, meg a Fedák Sári és végül tejjel és vízzel teli vödröket burogíttak egymás nyakába. Mindezt a konyhában. Innen, a totális agyfasz helyszínétől tisztes távolságra, 600 kilométerre, a kényelmes kis kanapémon fekve nézve is felkúrt a dolog. Nincs annál rosszabb, amikor a lakásban kiborul valami. Visszatérő rémálmom, amikor 14 éves koromban 5 liter forró húslevest öntöttem ki a nappalink szőnyegpadlójára. Anyám megkérdezte, hogy jól vagyok-e, nem esett-e semmi bajom, majd miután látta, hogy semmi égési sérülést nem szenvedtem, leüvöltötte a hajam, hogy hogy lehetek, ekkora balfasz. Itt is ettől féltem, hogy megint nekikezdenek a féktelen kurvaanyázó verseny vidéki selejtezőjének. De nem ez történt, hanem megölelték egymást, mert vicces volt elpazarolni ennyi vizet meg tejet. Azért a szerkesztők arcát is megnéztem volna, amikor megtudják, hogy két mikroport szarrá ázott.

Az FBI házi pszichiáterénél nyitunk, aki próbálja rávenni Pattersont, hogy szabadságot vegyen ki, mert ilyenkor kellene, de Patterson kér egy munkanapot még, mert nem akar visszamenni a lakásába, mert minden a halott exére emlékezteti. Végül megkapja azt az egy napot. Közben a mindig szemétkedő CIA-s, akit amúgy Thomas Carternek hívnak, egy titkos találkán vesz részt Mayfairrel, aki rögtön le is cseszi, amiért megölette Guerrerot. Kiderül, hogy azért kellett Carternek annyira Jane Doe, mert ő az utolsó elvarratlan szál a Napvilággal kapcsolatban, és jelzi Mayfairnek, hogy el kellene varrni. Tasha meg arra ér haza, hogy a postaládájában a számlák közt van egy másszínű boríték, amiben csak annyi áll, hogy utolsó esély, meg van benne egy olyan poloska, amilyent az előző epizódban összetőrt.

Attila békejobbal keresi fel a joghurtoskocsiban éjszakázó Petit, a sértődés újratárgyalását javasolja, de Peti elküldi a fenébe. Ezután Ottó próbálkozik Petinél, még reggelit is visz neki, de Peti őt is elhajtja a búsba. ,,Befogadtalak, és az a hála, hogy kitúrsz az otthonomból?!” – kiabálja Ottó után. Ez elgondolkodtatja Ottót, úgyhogy összepakol és lépni készül, de Attila megkéri, hogy maradjon, hiszen bármilyen szánalmas, jelenleg Ottó az egyetlen, akire számíthat. Miután megbeszélik Ottó maradását Claudia érkezik, úgyhogy Attila felvilágosítja arról, hogy hogyan került Juli börtönbe. A nagyságos asszony nem érti, Attila hogy hagyhatta a dolgokat idáig fajulni, így elmegy Petihez elbeszélgetésre. Kioktatja, hogy ez nem megoldás, hogy Peti éli világát míg, az anyja miatta börtönben ül. Ráadásul Attilával is ki kéne békülni, de Peti erre határozott nemmel reagál, hisz nem fog kibékülni egy olyannal, aki az exével hentereg, míg a felesége a börtönben ücsörög.

Sokat gondolkodtam, hogy mi hiányzik a pucér partról, mivel lehetne feldobni ezt a társkeresőt, most, hogy már tényleg minden szereplő olyan vörösre égett, mint a homár Habony Árpád ibizai luxusvacsoráján. Az első ötletem az volt, hogy Lázár János fehér vitorláscipőben, égszínkék selyemöltönyben végigsétálhatna a fövenyen Soros Györgyöt keresve fennhangon. De a második tényleg az volt, hogy akkor zavarják be a tök meztelen Oravecz Nórát, aki mondhatna egy csomó mélyenszántót a naplementében. A sok pucér paraszt meg üvölthetne vele, hogy fogd már be, és inkább igyál.

És aztán kiderül, hogy minden vágyam teljesül: ugyan kicsit idősebb, de jön Izébizé Angel, aki Oravecz Nóra MILF-kiadásban, nagyon szépeket mond, és az tényleg semmit nem jelent. A férfiak már-már örülhetnének az ivararánynak, de persze jön a Kegyetlen forgatókönyvíró és minden felforgat: a három pasinak szerenádot kell adni, csak úgy csupaszon, kíséret nélkül, és aki a legrosszabbul nyomja, azt rögtön kihajítják a műsorból.

Máté kezdi, aki Kökény Attila Rád gondolok című slágerével támad, azzal az apró módosítással, hogy a rabod vagyok sor nála aktuálpolitikai áthallásokkal terhelt, miszerint arabod vagyok. Evelin szerint ez olyan szerenád-típus, mármint vagy Máté, vagy a dal, fogalmam sincs, de ezen felesleges fennakadni, mondanak majd ennél nagyobb baromságokat is majd ebben a részben. Krisztián a Meg a nézést, meg a járását refrénű parasztslágert adja elő némi bokacsattogtatással, Izébizé Angelnek, akinek ez persze nagyon tetszik, hiszen neki minden tetszik, és amúgy is a dalban a lelkünk összeér és ritmus mintha szívünk dobbanása lenne. Bongi marad csak, meg a Petra, a futballedző valamiért nem a Pornós kurva című Body Count-slágerrel üzen a lánynak, hanem azt énekli, hogy Nyaljuk a fagylaltot, és még kétértelműen kacsint is hozzá. Majd felkéri a lányt egy olyan sulibuliban perverzen pörgetős táncra. Ez egy akkor bocsánatkérés, hogy nem is őt dobják ki a lányok, hanem Krisztián, aki ugyan elég jól énekelt, viszont legfeljebb annyira izgatja őket szexuális, mint egy túlfújt Michelin-baba.

Az első évad hogyvoltjával kezdjük a másodikat – de nem akárhogy. Rebekah egy mesébe ágyazva mondja el Hope-nak szóban, nekünk képekben is, hogy mi történt eddig. Egy hatalmas királyról mesél, akit egy kegyetlen szörnyeteg (Francesca) legyőzött egy boszorkány (Geneviéve) segítségével. Ám a király és az ő öccse nem nyugszanak addig, míg a sötétség elől elrejtett, mindenki által elveszettnek (halottnak) hitt hercegnőjüket haza nem hozhatják…

Elérkeztünk a fináléhoz. Végre kiderül, hogy ki szakította a legtöbb pénzt az idén. Nem is ragozom tovább, nézzük a végeredményt, illetve az odáig vezető utolsó küzdést.

Hoffmanék betáraztak egy Monster Reddel egyenlő teljesítményen muzsikáló mosóval, így dupla annyi földet moshatnak át. Így nem lehetetlen, hogy ráverjenek Parkerre. Csak a Monster Red már lassan 20 hete húzza az igét. Még megy, de minden baja van. A futószalag több helyen is lyukas, a kavics minden felhalmozódik alatta és egyéb ilyen apró bosszantó kis hülyeségek. A nagyobb baj, hogy a Fort Knox egy nap alatt túlforrósodik. A szivattyúnál van valami gond egy alkatrészzel. Meg lehet javítani? Nem. Rendelni kell alkatrészt, igen? Hálistennek megérkezik Hoffman szerelője, aki ránézésre megmondja, hogy pont ilyen bizgentyű van az ő kamionjában (amit eddig egy kósza vágóképen se láthattunk) szívesen kikapja és kicseréli ezzel a retekkel ideiglenesen. Így is lesz. Megérte Hoffmannak a kezdeti nehézségek után mindenkit elküldenie a zimankós harci brébe, mert most már minden flottul megy. Egy valami van hátra, hogy Hoffman apja lemérje a termést. Három púpozott tányér arany mellett szotyizik az öreg. Lehet, hogy leverték Parkert? Egyelőre nem tudni, de 300 meg valamennyi uncia jött össze, ezzel elérték a 3000 unciás álomhatárt, de annyira, hogy még 20 unciát rá is vertek a 21 éves kölökre. Tök mindegy, hogy ki nyer, Hoffman büszke a kis csapatára.

Peti rendületlenül tolat Máté felé, Ottó az utolsó pillanatban rántja el onnan a gyereket. Peti teljesen kétségbe esik, és Ottó jól letolja, amiért szétbarmolja magát a szerekkel. Hazamennek, Attila is hazamegy picit, és Ottó ki is használja az alkalmat, hogy figyelmeztesse: gáz van Petivel, ugyanis úgy tűnik, rácuppant a drogokra, többek közt az ő, Ottó hibájából, hisz ő adott neki először belőle. Amúgy nem lenne gond, de majdnem elütötte Mátét, úgyhogy ezt már kezelni kell. Attila elő is vesz az öntelt Petit, aki a kedves szóra nem hallgat, így Attila megragadja, és bependeríti a szobába. Az atyai szigor utat tör, de Peti elmeséli a szomorú tényt, hogy a cégére keresztet vethet, az anyja börtönben van, és még Attila is félrekefél, úgyhogy ne pont ő tartson Petinek kiselőadást arról, hogy mi a jó és mi a rossz. Attila szerint viszont ez nem kifogás, Peti csupán fél felelősséget vállalni a tetteiért, mert gyenge és gyáva. Oh, a fájó igazság, Petikém. Attila faképnél hagyja nevelt fiát, megy vissza az udvarra ünnepelni a céget.

Sajnos minden realitynek a végjáték a legnagyobb ellensége. Egyre kevesebb játékos, semmi történés, így valamivel fel kell dobni a hangulatot. És ez nem más, mint a vendégek. Mi meg, ha már rávertünk az életünkből három hónapot a műsorra, csak nem adjuk fel a végén.