„Le kell hát ezt nyelnem, hogy életem hátra lévő részében koboldok üldözzenek, kik mind az én teremtményeim. Humbug, kérem, humbug!” – Karácsonyi ének

Nick újra Grimm! Éljen! Éljen! Éljen! Ezt ünnepeljük meg az évad egyik legrosszabb melléktörténetével, és ezen még az sem segít, hogy karácsonyi történet, bár a mostani időjárást tekintve akár aktuális lehetne… Karácsonyi partin vagyunk, egy óriási ajándékdoboz érkezik az ajtó elé, senki sem törődik azzal kitől jöhetett, simán beviszik a túlsúlyos dobozt a fa elé.

A farkaslak a szokásos karácsonyi öltözetét vette fel, az ifjú pár most indítja be Monroe karácsonyi különvonatát, teljes az ünnepi hangulat. Az egyik járatra rejt el Monroe egy meghívót Rosalee-nak, ideje már bepótolniuk a nászutat!

Szóval, ott hagytuk abba, hogy Finch beindítja a gépet, és… hát igen, gyorsan kiderül: nem úgy működik, ahogy kellene. És akkor finoman fejeztem ki magam. Pedig már két hónap (!) eltelt a leállása óta, ma épp az arcfelismerő rendszerével van probléma. Ebből egész mókás jelenet kerekedik, ugyanis összecseréli hőseink testét a hozzá tartozó arccal (és hanggal). Nincs más megoldás, ki kell kapcsolni, és tovább javítgatni. Meg nem ártana némi extra adag hardvert hozzácsapni, mert háromszáz játékkonzol kevés az üdvösséghez. Plusz kraft nélkül ugyanis nem jönnek a számok. Forrás ezen kiakad – nem a Szamaritánust kell legyőznünk és megmenteni Shaw-t, meg úgy egyáltalán a világot? De persze, csak mindent a maga idejében.

Ja, amúgy Forrás leköltözött a metróba, merthogy a gép segítsége nélkül nincs álcája, ami elég vicces. Mármint ahogy pizsiben flangál (csak sajna aludni nem tud, sok a tennivaló), és átad egy bevásárló listát Haroldnak. Az öreg zavarba jön, fél fülemet rá, hogy tampon is fel van írva… Elindul beszerző körútra; indítási energiaként kap egy jókora seggrepacsit lakótársnőjétől. Na jó, most drámát nézünk, vagy vígjátékot? Mert én percek óta röhögök.

Attila a csatabárdot elásva jópofáskodik Petivel, de hamar koppan, ugyanis Peti csak Máté jelenléte miatt vágott jó pofát Attilához előző este, ,,ugyanolyan gennyládának tartalak, mint eddig” – mondja, hisz itt csak Julit kell tisztelnie, aki a fia helyett van a börtönben, nem Attilát, aki a felesége távollétében más ágyában köt ki. Peti arra megy haza, hogy Ottó kicentizi a müzlit darabjára számolva, hisz már alig van. Peti testvériesen elosztja: az összes az övé, és sietnie kell, ugyanis dolga van, be kell mutatnia a kérvényt a hivatalban, hátha elfogadják, és mégis árulhatja a Pusszancsot. Ottónak is dolga van, megy Lilivel a meghallgatásra, de mivel Petinek tetszik a lány, ezért nem fog rányomulni. Ottó szerint viszont abba sem kell beletörődni, ha egy lány azt mondja, hogy nem tetszik neki valaki, hiszen mindenki tudja, hogy ha egy lány azt mondja, hogy nem, az valójában igen. Hú Ottókám, ezzel a mondattal aztán az egész Mátyás király tér IQ-ját levitted…