Gyaníthatóan jövőbe pillantással, Forrás felvételről lejátszott monológjával indítjuk az évadot, melyhez a képi körítés a teljesen szétcsapott főhadiszállás: sehol a metrókocsi, sehol a berendezés, és persze sehol hőseink – szóval baljós a kinézet és a szavak is; pont olyan, mint amit valaki akkor hagy hátra, ha a halálára (eltűnésére) készül. Gyanítom ezzel megalapozzuk a várható végkimenetelt, és azt, hogy a sorozatzáró hogyvoltjának utolsó mondata tükrözi majd a véleményem amit a készítőknek szánok : Fuck 'em all! Ne legyen igazam!
De ne szaladjunk előre, a monológ után visszaváltunk a jelenbe, azaz oda, ahol az előző évadot zártuk – menteni kell a gépet ezerrel.
Úgy nézem hőseink szétszóródtak, a gépet tartalmazó táska John kezében van, aki menekülés közben korántsem profi módon 8+3 golyót pazarol el egyetlen üldözőjére, majd jobb híján egy fémlánccal veri eszméletlenre a többieket.
Másnap reggel Főncsi még mindig nyílt színen kóborol, persze a Szamaritánus beazonosítja, ezért neki is rosszarcok szegődnek a nyomába. Ügyesen megoldja a helyzetet: felszáll az épp érkező buszra, majd a hátsó ajtón távozik, míg a fegyveresek a többi utas között őt keresik. Forrás szintúgy bemérésre kerül, abba a járműbe durrant bele oldalról egy nagyobb terepjáró, amiben az utcán csücsül. Az ellen vadul tüzet nyit rá, amit ő viszonoz (mondjuk az nagyon gagyi, hogy a kocsi oldalára zúdított golyózápor egy karcolást sem ejt rajta), végül kimászik az anyósülésen át, és az autó alatt átlőve likasztja térden támadóit.
Fuszkó beér az őrsre, ahol kezébe kapja az aznapi újságot az előző esti eseményekről, amit ő is végigasszisztált: Elias (ne már!!) és Dominic halott. Johnt hívja, de csak a rögzítőjére tud rábeszélni: húzzon be a munkahelyére, mert az ügy a fejükre fog dőlni, előbb-utóbb valaki meg fogja kérdezni mégis mi történt. Az előbb pedig hamarabb eljön, mint gondolná; alig teszi le a telefont, a belső ellenőrzés és az FBI egy-egy embere találja be némi kellemetlen keresztkérdés-özön erejéig.
Reese épp kompra szállna, mikor egyik üldözője utoléri. Hősünk lendít egy szép félkört a gép-táskával, így lefegyverzi ellenfelét, majd rövid kézitusát vívnak. Úgy néz ki támadója kerekedik felül, ám végre megérkezik Főncsi, és egy random vasrúd célzott használatával besegít bajba szorult társának.
Szóvá nem teszi (még), de eléggé rossz néven veszi, hogy John golyóálló mellénynek használta a táskát – három jókora horpadás éktelenkedik az oldalán. (Btw. hősünk miért nem visel mellényt? Az előző évad vége felé szinte folyamatosan volt rajta, most hova górta el? Vagy kihízta mindet?) Megindulnak a komp felé, hogy eljussanak a főhadiszállásra, de Finchnek elég rossz emlékei vannak az efféle vízi járművön való utazásról, így John kis híján a fülénél fogva kénytelen felrángatni – végül elég némi rábeszélés.
A kihallgatás tárgya, hogy Fuszkó és John elfogott ugyan két veszélyes alvilági alakot, ám azok nem jutottak el a cellájukig, mert útközben beléjük durrantott egy másik autó, a két fogoly pedig rejtélyes lövésekkel lett gazdagabb – mindezt persze egy olyan részen, ahol nincs egyetlen kamera sem.
Lionel elismeri, hogy elővette a fegyverét, mégsem ő lőtte le Dominic-ot, hanem egy ismeretlen mesterlövész. Kihallgatói hitetlenkedve kérik el a stukkert, hogy ellenőrizzék a „mesét”, a kamerán keresztül figyelő Szamaritánus pedig felírja a nevét a „túl sokat szaglászó okvetetlenkedők” rubrikába.
Miközben a kompon utaznak, hőseink beszélgetnek – John szorgalmazza, hogy mielőbb jussanak el a főhadiszállására, mert ott legalább nincsenek szem előtt. Na persze addig el is kell vergődniük, rengeteg kamerán és ellenséges ügynökön kell átverekedniük magukat. És a gép is károsodhatott, bár nem tudni mennyire, de ha csak a legkisebb mértékben is, akkor már nem lesz ugyanaz, mint eddig volt. Ezt majd csak kicsomagolás után lehet megállapítani, ami szintén nem lesz egyszerű mutatvány (most ugye tömörítve van minden a dobozban).
John próbál optimista lenni: megkeressük Forrást ő majd segít, visszaállítjuk, legyőzzük az ellent, kiszabadítjuk Rico-t aztán újra mentjük a számokat. Végülis a világnak szüksége van erre a gépre. Főncsi ezt nem most hallja először, ezért visszatérünk a múltba egy rövid emlékezésre a gép születésének körülményeiről.
2006-ban járunk, Harold épp azzal szembesül, hogy a gép részvétet nyilvánít neki, mert aznap van édesapja halálának 25. évfordulója. Ezen eléggé ledermed, és mikor Nathan csatlakozik hozzá hangot ad annak a félelmének, hogy alkotása intelligenciája túl gyorsan nő, merész és okos, márpedig ő olyasmit akart alkotni, ami szolgálja az emberiséget, nem helyettesíti. Ha túl okos lesz, ha „túlnő” az embereken, egyáltalán nem biztos, hogy lehet majd irányítani, és senki nem garantálja, hogy egyszer nem jut arra az elképzelésre, miszerint mi magunk is csupán megoldandó probléma vagyunk.
Kollégája próbálja győzködni, hogy nézze a dolog jó oldalát, lehet megtalálná a globális felmelegedés vagy a rák ellenszerét. Finch azonban úgy döntött, eljátssza az örök pesszimistát, és nem fogadja el a barátja által felvetett lehetőséget. Ezért úgy állítja be a gépet, hogy minden éjfélkor törli az „emlékeit”, ne jelenthessen veszélyt senkire. Társa ezt rossz ötletnek tartja, szerinte idő kérdése, míg valaki megalkot egy tökéletes és baráti MI-t, miért ne lehetne ez Harold?
A Szamaritánusnak újra sikerül rátalálnia Forrásra, aki most a metrón utazik. Ezután olyan jelenet következik, ami meglehetősen ijesztő jövő képét vetíti elénk: az utasok álhíreket kapnak az ellengéptől a telefonjukra (természetesen fényképpel ellátva), miszerint egy veszélyes bűnöző szökésben van. Két izgága nímand úgy dönt hírók lesznek – egyikük kezébe kap egy fém szerszámot, másikuk csak a puszta öklét próbálja bevetni, így indulnak a ránézésre 50 kilós "bűnöző" ellen.
Nincs szerencséjük, Ms. Groves ugyanis közelharcban is elég jó, plusz Johntól elleste a „csak a térdét hogy lesántuljon” taktikát, így a két hősjelölt gyorsan a földön fetrengve végzi. A nő távozóban középső ujjat mutat a kamerának, aztán leszáll a következő állomáson – a gond csak annyi, hogy fegyveres járőr állja útját.
Végre itt vagyunk a kínai negyedben, sajna az ellenséges ügynökök ide is követik hőseinket. Szerencsére mégis sikerül lejutniuk a bejárathoz, amit (mint tudjuk) egy cukorka automata rejt, és amit épp egy helyi csávó próbál megberhelni némi édességért – sikertelenül.
Az érkezők értetlenül néznek egymásra, aztán John döntésre jut: le kell jutni az irodába, az édesszájú fószer meg útban van. Ezért hozzá lép, levág neki egy jobbost, mire az élettelenül csuklik össze. Gyorsan bemennek az ajtón, a becsukódó automata pedig a rázkódástól kiadja a csokit – a kicsi kínai legalább megkapja amiért jött, amikor majd magához tér. Hiányzott már némi humor a drámai menekülésben, fel is röhögök rendesen. A főhadiszállás szerencsére még ellenség-mentes, csak Medve várja hűen gazdáit.
Ekkor Fuszkó telefonál és kéri, hogy nézzék meg a mai újságot, olvashatják benne a két bandavezér halálát. Elmondja azt is, hogy ismeretlen mesterlövész végzett velük. Főncsi azonnal kapcsol: ha a Szamaritánus emberei voltak, nem fogják hagyni, hogy erről valaki más tudomást szerezzen, ezért Lionel sürgősen hagyjon fel azzal, hogy nyilvánosan hangoztatja feltételezését a mesterlövészről, különben ő lesz a következő célpont. Nyomozónk ezen meglehetősen felhúzza magát, de John addig győzködi, míg rááll a dologra. Emellett még egy szívességet is meg kell tennie társának: megszereznie azon aktákat az elmúlt 24 órából, melyek jelentős bűnesetekről szólnak; nyilván azok között lesz Forrás metrós incidense, remélhetőleg így rátalálnak.
Közben Harold sikertelenül küzd a táska kinyitásával, sem csavarhúzó, sem egyéb alkalmatosság nem nyitja a beragadt zárat, ezért Reese drasztikus eszközhöz nyúl: fúrót hoz akkora fejjel, amivel téglafalat is simán lehet lyukasztani, nemhogy táskazárat. Finch hiába tiltakozik, néha muszáj drasztikus lépéseket tenni.
A módját nem láttuk, de Forrás megküzdött a járőrrel és lenyúlta a fegyverét, így van mivel lőnie, mikor két újabb Szamaritánus-ügynök rátalál. Sikeresen bejut egy raktárfélébe, ahova a két férfi követi, ám neki nem marad több tölténye. Még jó, hogy a helyi rosszfiúknak annál inkább, ők iktatják ki a követőit. Mégis miért jött ide - hangzik el a nem túl vendégváró kérdés? Mert a tulaj egy ruszki származású alvilági alak, Bela (szép név!), akinek anno ő segített elbújni a hatóságok elől. Erre megjelenik maga az öreg is, örömét fejezi ki, amiért élőben is megismerheti hősnőnket.
A belső ellenőr és az FBI-os tag elhozta a vizsgálatok eredményét Fuszkónak. Azt állapították meg, hogy nyomozónk fegyverével lőtték le Dominic-ot, ami elég nagy hőstett, szóval mindenki örüljön, még kitüntetést is fog kapni. Lionelnek leesik az álla, de ellentétes véleményt nincs lehetősége kifejteni – ügy lezárva, fegyver visszaadva. A belső ellenőrzés embere is furcsállja a történetet amit az FBI-os kollégája előadott, eléggé kilóg a lóláb, de az iratokba nincs lehetősége beletekinteni. Négyszemközt szóvá is teszi neki a dolgot, mire a Szamaritánus ellenségként azonosítja az izgága BE-st.
A gép újraélesztésében John nem tud közreműködni – ami azt illeti egyelőre Harold sem – ezért hősünk úgy dönt kimegy a városba és megkeresi Forrást. Társa hiába próbálja lebeszélni a dologról, teketória nélkül útnak indul. Így hát Főncsi és a gép kettesben marad, ami ismét egy kis múltidézésre ad alapot.
Újfent 2006-ba térünk vissza, Grace hozott fagyit jegyesének, aki meglehetősen gondterheltnek tűnik. Még mindig az ébredező és túlpörgő MI zavarja, nem tudja mit tegyen. Kedvesének ezt nem mondhatja el, ezért úgy vezeti elő dilemmáját, mintha egy kolléga sorsáról kellene döntenie, aki túlnő rajta, túl önálló. Grace azt tanácsolja, hogy hallgasson a szívére.
Forrás végre kiböki miért jött azon túl, hogy itt el tudott bújni az üldözői elől: új személyazonosságra van szüksége, és abban Bela egész jó. Honnan tudja? Pölö onnan, hogy az elektronikai cuccokat újrahasznosító emberei nemcsak szétszedik a hozzájuk került dolgokat, hanem a rajtuk maradt adatokat is kigyűjtik „jó lesz az még valamire” címszóval.
Az öreg elmondja, hogy az eszközökön egy olyan malware-t találtak, ami nem tüntethető el újratelepítéssel sem, nyilván az NSA kémkedik a nép után, ők csak kihasználják a lehetőséget. Kutya legyek, ha ez nem a Szamaritánus műve (Forrás arca is ezt jelzi), de a nő megnyugtatja: az NSA nem tudja, hogy az országban van, méghozzá nekem köszönhetően, szóval akár teljesítheti is a kérésemet. Úgy néz ki a férfi hajlik a dologra.
John bemegy az őrsre az aktákért, amiket társa összeszedett neki, átlapozza, és a metrón dühöngő őrültre teszi a voksát, ő lesz Forrás. Bingó! Hogy hogyan tudja majd kitalálni merre mehetett tovább, na arra kíváncsi leszek. Lionel közben hosszasan mérgelődik amiatt, hogy az FBI hamis teóriát gyártott a fegyverhasználatáról és azzal két maffiózó megöléséről, de Reese inti: egyrészt beszéljen halkabban (közben a kamerára sandít ami nyomozónknak is feltűnik), másrészt hagyjon fel az elmélete hangoztatásával, az lesz a legjobb.
A gép önállósítja magát, Főncsi még csak tesztelni akarja egyáltalán túlélte-e a kalandot, ő azonban elkezdi kitömöríteni magát. Ami rohadtul nem jó, lévén nincs elég hely, ahova megtehetné. Megakadályozandó a dolgot erőszakkal tépi ki a vezetékeket az aljzatból, amivel azt is eléri, hogy jókora adag áram szalad át a testén, földhöz vágja (egy pillanatra az eszméletét is elveszíti), a vezetékek pedig felgyulladnak. Mielőtt magához térne flessel egy újabbat, folytatjuk a gép keletkezése körüli kálvária történetét.
Az MI fontos kérdést tesz fel az adminnak: mi a halál? Miért kérdi? Mert észrevette, hogy a gazdi új kódot telepített rá (de még nem élesítette), amivel minden nap éjfélkor kitörli az „emlékeit”. Finch nem akar vitatkozni, csak indítani a törlést, ám a gép az elevenébe talál: ha törölsz mindent, hogyan fogok tanulni a hibáimból? És emlékezni rád? Ez sem hatja meg alkotóját, és végrehajtja a műveletet. Pillanatokkal később megbánja, de nincs visszaút: az eddigi értelem kuka, lehet mindent elölről kezdeni.
A jelenben Harold végre magához tér (Medve nem kis örömére), poroltót ragad (igazából azt is az eb hozza), és lefúj mindent. Na baszki, vajon mi maradt a masinából?
Fuszkó felkeresi a helyszínt, ahonnan feltételezése szerint a mesterlövész ügyködhetett, és meg is talál egy töltényhüvelyt. Időközben eléggé paranoiás lett, mert mikor a közelben becsapódik egy ajtó, azonnal a fegyveréhez nyúl. A Szamaritánus pedig úgy dönt, megfigyeli őt, mint lehetséges ellenséget.
Elkészült Forrás új személyazonossága, ám Belának esze ágában sincs átadni. Merthogy a nő lelőtt támadóinak átnézte a telefonját (feltörhetetlenek), de mielőtt megsemmisítette őket, az egyik megszólalt és kapott rajta egy jobb ajánlatot. Forrás megjegyzi, hogy ez nagy butaság volt, és tényleg: belépnek a Szamaritánus emberei és azzal indítanak, hogy lelövik Belát. Vezetőjük szónokol még egy kört arról, hogy ők nyerték a háborút, és a gép az ügynökeivel együtt veszni fog, aztán szerencsére ideér John és próbálja menteni, ami menthető.
Leginkább hősnőnket, ugye. Cefet tűzpárbaj kerekedik, ő pedig utasítja a nőt, hogy húzzon az állomásra, ott nagyobb szükség van rá, de az nem hallgat rá – ketten együtt végül lelövik az összes fegyverest, sajna a góréjuk sértetlenül eliszkol. (Nem tudom nektek feltűnt-e, de Forrás most már nemcsak Főncsin csüng imádattal, hanem hősünkön is. Nyilván nem ugyanazt az érzést váltja ki belőle, de messze vagyunk már a bolhától, aki mindig ingerelte a kutyát, nem?)
Az ellenség vissza fog térni, ezért nem ártana kereket oldani, előtte viszont össze kell szedniük, amiért a nő ide jött. Nem, nemcsak az új személyazonosságra fájt a foga, hanem a szétszerelésre váró játékkonzolokra, amik némileg régebbi generációt képviselnek, tehát sanszosan nincs rajtuk a Szamaritánus által telepített program, a gép kicsomagolásához azonban pont jól fognak jönni. John házi feladatot kap: lopni egy teherautót, amivel el tudják őket szállítani – kábé háromszázat eltrógerelnek.
Mikor visszaérnek a metróállomásra Harold épp bilifüle-üzemmódban ücsörög a gép romjai mellett, esélytelennek látja az életben maradását, pláne a kicsomagolását. Társai azonban jó hírt hoztak meg egy csomó játékkonzolt, ebből lehet szuperszámítógépet építeni, és rátelepíteni ami az MI-ból megmaradt.
Az őrsön Fuszkó új hírt kap felettesétől: a belső ügyosztály nyomozója váratlanul meghalt, pacemakere felmondta a szolgálatot (mi tudjuk, hogy a Szamaritánus iktatta ki a kütyüt). A férfi megrendül és alaposan elgondolkodik – remélem rájött, hogy időnként jobb megfogadni John tanácsait.
Ideje kicsomagolni a gépet: a két informatikus szétszedte a konzolokat és csatarendbe állította őket. Csak a megfelelő hűtésükről kell gondoskodni, mert a művelet meglehetősen nagy hőt termel. Finch elindítja a programot, ám a beszerelt klíma nem elég, egyik konzol a másik után adja fel a küzdelmet. John rohanvást kimegy a felszínre, lenyúl egy folyékony nitrogént tartalmazó palackot – a telefontársaság emberei is ezt használják a vezetékek hűtésére. Kizavarja a többieket a metrókocsiból és megküldi a drótokat némi extra hideggel.
A dolog működik, a művelet sikeres, de az, hogy a gép milyen állapotban élte túl a megpróbáltatásokat, már a jövő zenéje...
Hogyvoltíró a twitteren - további tervek, megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek