Hol is kezdjem? Nehéz ez. Itt ülök hajnalban a kis kanapén a virágos pléd alatt enyhén dideregve és azon gondolkozom, hogy a tegnapi adás által termelt foshalomból hogyan lehet kacsalábon forgó fényűző palotát összebaszni, amikor a habarcs is hasmenéses híg szarból van, ami összetartaná a szétfolyó kulát. A szerkesztők is nagyon igyekeztek, átlagon felüli bejátszók voltak, tehát volt történés a villában, de közben a Mezót is nézhettem volna, holnap ugyanúgy fel tudnám venni az események fonalát. Az összefoglaló legjobb és legszebb része, a mindig csinos és eszetlenül szexi Istenes Bence volt, aki egy levegőbe boxolós tánccal nyitotta meg a műsort. Csak az intro és az élő stúdiókép gyors, egymás utánba érkező be-bevágásában nem értem a művészetet, de nem én ülök ott akárhányéve a vezérlőben, szóval ez biztos így fasza, így kérte, így szereti a Kolosi Úr. Na nézzük, hogy mi történt!

Rick: Angyal Ágnes 

Ajándékcsomag: Gábor Simon és Dávid Szimonetta

Gratula innen is, a FOX keres majd benneteket és megy a manna postán.

Kirándulunk a nyitójelenetben, méghozzá Oroszországban, egy vegyi (atom-) katasztrófától sújtott, elhagyatott környékre. Két gázmaszkos alak vonul le nagy magabiztosan a katakombákba, miközben az őket fuvarozó kocsi nem győz kifarolni a környékről. Amint magukra maradnak, a vállalkozó kedvű turisták kapják is le a maszkot, és jé, az egyik alól maga Állatdoki bukkan elő. Külön bejáratú Vergiliusával útra kelnek a helyi természetfeletti pokolban, s addig utóbbi a Három Szakit körüllengő mitológiába avatja be vendégét. A rémdoktorokról úgy hírlik, nincs hagyományos értelemben vett arcuk, sosem kapják le a fejfedőjüket, és az uroborosz a jelképük (a Mindnyájunkért eljönnek! pedig alighanem a jelmondatuk lehet). A kígyós jelkép a katakombákban is jelen van, méghozzá egy sikertelen embriókísérletek maradványait őrző terembe nyíló ajtón. Állatdoki az egyik gyerekcsontváz mellől felkap egy pompás, fehér agyarat, meg is van a szuvenír! Kedvenc polihisztorunk ezzel lépne is le sietősen, ám ekkor egy semmiből előtűnő nő lepuffantja útikalauzát. Állatdoki arca elfancsalodik, ismeri a támadót, és nem örül neki: mert ez bizony a híres-neves Sivatagi farkas. Főcím.

Miki már mankót is kapott, s ahelyett, hogy aláírná a papírt, amivel átruházza Jánosra a Berényi vizet, megpróbál kitörni börtönéből, de sikertelenül. János visszajön, és biztosítja róla foglyát, hogy más lehetősége nincs, mint aláírni a papírt, keresni úgysem keresi senki, vagy ha keresné is, úgysem találja meg ott, a világ végén. Miki e szavak hallatán enyhülni látszik. Ne dőlj be, míg nem kínoz senki, ráérsz akkor aláírni, ha a lehetséges halálnemeidet sorolják – mondja a túlélők kézikönyve, de úgy tűnik, Mikinek nincs példánya, így hamar feladja.

Hoztam nektek mára egy rettentő költői példát. Van a macskámnak egy olyan cucca, ami pofozgatás hatására körbe-körbe forog, és néha kidob 1-2 jutalomfalatkát, viszont annak nagyon örül a cirmos. Na, most kicsit ugyanezt érzem a Westworlddel kapcsolatban is: ugyanazokat a köröket futjuk le újra és újra, kapunk egy halom kérdést, majd ezekre elenyésző mennyiségű választ - de amikor hozzájutunk egyhez, örömködünk.

Dolorores és Bernard szokásos pince partyjával indítunk, a lány elsírja a bánatát, meghalt az apám, majd az anyám is, szerintem Teddy is, nagyon fáj. Bernie felajánlja neki, hogy megszünteti az érzéseit, erre a csaj válasza az, hogy nem akarja ezt, hiszen így új terek nyílnak meg így benne, a fájdalom az életünk része, meg minden. Akkor Dolores - kezdi Bernard -, szeretném, ha kipróbálnál egy játékot. Úgy hívják, Labirintus, ha megtalálod a közepét, talán szabad leszel. Hát pótfater, hogy a viharba ne szeretnék szabad lenni.

Nagyon szomorúan néztem a tegnapi összefoglalót, mert tudtam, hogy nekem kell ebből valamit kibogarászni, és ugye hát sok történés nem esett, ha csak azt kétszer másfél percet nem számoljuk, amíg a Krisztin és Soma megpróbált valamit letenni az asztalra. Jön Bence, aki szó szerint pörög, mint a bádoglavór, hisz tudja, hogy legalább neki villantania kell valamit, ha már a lakók ilyen unalmasak.

A VIASAT3 road-realityje, az útravaló valóságshow első részében megismerhettük azt a nyolc csapatot, akik összesen 10 napon, azaz 10 adáson át 5 országon keresztül fognak GPS, telefon és minden modern navigációs segítség nélkül furikázni, miközben az egyes megállóknál még ilyen meg olyan feladatokat is teljesíteniük kell. Igen decens társaság gyűlt össze, mindenkiben van valami, kivéve a narancssárgákat, a lakásban, a lábszagban egyedül számítógépező fiú és a multinál recepciós lány kettősét, akik viszont ki is hullottak. Emlékeztetőül itt az előző rész hogyvoltja, amíg A Stáb a tanyánban is szerepelt Kadett elénekli a pompás intrót, addig szépen végig is lehet görgetni.

Miénk a sáv,

ha győzni kell.

Vigyél tovább!

Gyerünk!

Ugye nem adod fel.

 - Itt jön egy kis rommá mixelt beatcunami, majd a kiállás után ledobják a basszust. -

Soha nem adom fel!

A reggeli svédasztalos reggeliről ugyan nincs, kép, de el lehet hinni, hogy a kiadós flamózás után igazítja útba a csapatokat Bazsó Gábor, aik hétszer, nagyjából 4 különböző módon mondja el, hogy itt a kód, abból tudjátok meg, hogy hova kell menni, na szevasztok.

Most, hogy sikerült vagy 120 embert összeverbuválni egy helyre, kezdődhet a szelekció. Hullani is fognak a versenyzők, mint a legyek, de ne menjünk enyire előre!

Ez a rész számomra a wtf pillanatok alatti szemöldök fel- és összehúzgálással volt egyenlő, na de lássuk is.

Szóval, egy körözött bűnöző rátámad a városlakókra, majd éppen elhurcolná Clementine-t a málnásba, amikor Will közbelép, és nagy nehezen, de lepuffantja a bűnözőt. Erre a csaj hálája jeléül megkérdezi, hogy biztosan nincs-e benne egy kis papás-mamásban, amiből kiderül, hogy emlékszik az előző napi lepattintásra. A srác pedig úgy tűnik, kezd rákapni a park ízére, mert ezután a seggfej munkatársával együtt elindulnak egy pasasra vadászni, akinek vérdíj van a fején.

Szomszédok János és Miki elbeszélése alapján megtudjuk a részleteket Miki eltűnéséről. Attilával elég rendesen összeverekedtek, lökdösték egymást amúgy férfiasan (?) majd Attila kilökte bátyját az úttestre, amikor egy kocsi hatalmasat fékezett. Miki kúszott, ahogy felhasadt farmernadrágja engedte (más külsérelmi nyomot nem láttam), de nem bírt végigmenni a rövid úttesten, átengedte magát az ájulatnak, s innentől János veszi át a szót: volt pulzusod, úgyhogy idehoztalak az erdészházba, csak Dénes bácsi, az öreg erdész kolléga most nincs itt. János hívott orvost, aki bekötözte Miki részleges szalagszakadását, és adott további fájdalomcsillapítót. Miki értékeli a gesztust, de telefonálna, viszont ez fogvatartóját egyáltalán nem érdekli, így magára hagyja. Miki azért előtte felteszi a kérdést ami mindannyiunkat foglalkoztat: hogy került János arrafelé, honnan tudta, hogy Miki ott lesz, és a földre kerül? – Ne kíváncsiskodj! – ez a válasz. Hát köszönjük, nesze semmi, fogd meg jól, amire nem találunk ki sztorit, arra ne legyen kíváncsi a néző. Zseniális.