Folytatódik a tanyasi trash-reality. Nem kell beszarva lenni, kímélve vannak ezek a fiatalok rendesen, mert ezt a hajnali kelést én olyan 8-9 órára saccolnám, amin ők itt szenvednek  Eke majdhogynem ánuszrózsát villant a dunyha alól, de ezt leszámítva semmi extra. A pajtát belengi az átható hagyma- és szájszag bódító egyvelege. Na  akkor jöjjön egy jó, reggeli, forró tusolás. Ja, hogy az nincs. Odett nagy kegyesen lemond a hétköznapi luxusról, olyanról, mint habfürdő, dehogy bazmeg meleg víz sincs, na az már kritikán aluli, ugye. Már meg sem lepődünk, hogy ettől a ténytől Hiszti Esztin kiül az ördögűzős tekintet, merthogy kiül. Vagy ez már az egy napja tartó katatón állapot? Meglátjuk. 

Eke és Sanyóca a lavoárnál üvöltenek egymás pofájába, hogy NEM HIDEEEEEG, KIBÍROM BAZMEEEEG, IMÁDOOOOM! A többiek inkább kosznapot tartanak, minthogy megkockáztassanak egy fasza tüdőgyuszit. Kis fogmosás, kis hónaljgelázás, oszt kész is vannak az urak. A Bajuszkirály is megérkezik, megy is egyből a kézfogás, tiszteletem az uraknak, hogy vagyunk ma reggel, és még a lányoknak is kezet csókul. Mekkora lord már ez az embör, gondolhatják magukban a kis csicskalángosok, de kurvára tévednek, mert ez egy teszt volt, amin Kadett kurvára elvérzett. A hagymaszag, tecciktudni az még ott van a kezén, ergo segített a többieknek, holott az meg volt tiltva. Na, faszulni fogsz te Kadett, nem is kicsit, hanem nagyon.

Munkára parasztok! Eke desznyókat etet, Hisztike és Gecigránát a kacsaetetés felé orientálódik, míg Sanyóca és Kadett a tejet ügyezik. Odettnek romantikus a kecskecsöcse húzogatás, amire akár kapásból reflektálhatnánk valami nagyon alpári, faszos beszólással, de ezt inkább mindenki mocskos fantáziájára hagyjuk. Mivel a jóból meg a munkából sosem elég, ezért Kadették mehetnek tovább kukoricát hántolni, míg a maradék három levadászhatja a vacsorának valót. Előre szólok, itt kezdődik a bonyodalom.

Gecigránát szinte minden állattól fél, aszongya, de leginkább a szárnyasoktól. Barátom, én se rétihéják között nevelkedtem, de azért egy naposcsibétől csak nem rohanok ki a világból. A három szerencsétlen kergeti a csirkét, mondhatni hasztalanul, mert amit Eke faszán megcsinál azt Gecigránát és Hisztike egy pillanat alatt elbassza. Iszonyatos kínszenvedések árán csak sikerül elkapni azt a nyomorult állatot. Remekséges. Megölni nem nekik kell, mert ott hullana el mindenki azonnal a véres valóságtól. Csak így zárójelben mondom, hogy Gecigránát szerint a tyúk tapintása arra emlékezteti, mintha párnára vagy törülközőre harapna, amitől szintén kikívánkozik belőle a sárgarépás bél-sűrítmény.

Sanyóca és Kadett kukoricát morzsolnak, és közben a női egyenjogúságról diskurálnak enyhén feminista hangnemet megütve. Hál istennek egy gyors snittel véget vetnek ennek a jelenetnek, de a faszikámnak azért még csak sikerül mondania valami világigazságot a kukoricacsuhé felhasználási lehetőségeiről. De most őszintén, ki a faszt érdekel, nem? Érkezik a Bajuszkirály, hogy lemeózza nyikhajokat, na meg hogy kiossza a büntit a lánygyereknek. Ablakpucolás, azonnal! Na, nehogy azt higgyük, hogy nincs egy dupla csavar se a sztoriban, mint egy jó Guy Ritchie filmben, az öreg csak azt felejtette el közölni, hogy azok az ablakok nem máshol, mint a galambházba vannak beépítve intelligensen, ügyesen, okosan, szentimentálisan. Kadett meg pont a galamboktól cidrizik, mint a lőtéri kutya.

Egy gyönyörű montázsban megkapjuk, ahogy Sanyóca a tanyán kutakodik, hogy megtalálja szupertitkos rejtekhelyeket, ahova Csulabá a telókat, meg töltőket dugta. Szar az, hogy az iPhone csak egy napig bírja, mi? Eközben Kadett az ablakpucolást kurvaanyázással helyettesíti, csakhogy ettől nem lesznek tisztábbak azok az ablakok, ugye. SANYÓÓÓÓÓCA! Takarítsán mán ki helyettem?! Egy pusziért cserébe bármit. Sanyócát nem egy nagy was ist das megvesztegetni, megcsinálja hát a mocskos melót, de persze azt énekli közben, hogy NEEEM TÚÚÚDOD MEGCSÍNÁÁÁÁLNI, NEEM TÚÚÚDOD MEGCSÍÍÍNÁLNI.” Nos, igen, a dedót még mindig nem sikerült megkülönböztetni a falusi léttől.

A humanitárius Viva tv volt olyan kegyes és nem mutatta, ahogy könnyzápor kíséretében, mint egy családtagtól megválva egy direkte erre a célra kifejlesztett metélő késsel kiontják csóri csirke életét. A csirkekopasztást Eke végzi, közben a két nyikhaj egy nagyon alap halotti beszédet tart, hogy bezzeg 20 perce még itt szaladgált a szentem. Gyász van itt, kérem. Az ’egy ember dolgozik, kettő meg csak nézi’ jól bevált alapon zajlik a csirke lecsupaszítása, Hisztike oda se néz, mert fúúúj, a Gecigránát meg csak a semmittevés mesterségét gyakorolja, de azt már elég pro szinten. Én már csak tudom, mert nem nagyon van életem.

Na, a nap végére csak-csak újra összeverbuválódik a nagy csapat. Mi legyen a táp? Ez itt a nagy kérdés. A csirke az ugye adva van, abból kéne valami finomat, vagy legalább valami közepesen szar,ehető étket összehegeszteni. Pörkölt? Legyen pörkölt, mert az a leggyorsabb. Ezzel vitába szállnék, de hagyjuk. Ki tud főzni? Illetve mire gondolhatott a költő, amikor azt mondta: „Anyám: Béla” Az utóbbit csak én kérdezem, költői kérdés gyanánt, de a végeredmény mindkét esetben síri csönd és hullaszag. Akkor most vagy éhen halnak a nyomorultak, vagy csak simán ehetetlen lesz a kaja. De előbb nézzük csak azt a darabolást. A diszkókban megy a szeletelős, nyeszetülős tánc az szinte 100%, és most ezt akarják a való életbe is átültetni, de nem nagyon megy. A Gecigránát aprítja a szárnyast. Itt kúszik be a másik problem, hogy – biológia 5. osztály – egy állat hiába halott, attól még vérzik bazmeg. És akkor a belsőségekig még el se jutottunk.

Jön Sanyóca, azt hinnénk, megmenti a helyzetet, de kurvára nem. Fintorog, fanyalog, meleg ez a gennyes cucc, a bele, a szíve, jézus anyám hova kerültem, és akkor…. Na, aki eddig látott némi reményt bármire is, az most feladhatja a harcot. A csirke nyakát, na mivel, mivel sikerült leapplikálni a testéről? Annyit segítek, hogy a pajtában pont akadt egy fokos. (hatásszünet) Bizony. Mindegy is. Rotyog a víz, fő a hús, só, bors, paprika a testinek, oszt jó is. Vályúhoz bazmeg, kész a zaba. De még mielőtt bármi is történne, Kadett előadja – még véletlenül sem a „Hanyatt” című slágerét – a nehezen megálmodott, óriási szívességet, amit a többiektől kérhet. Mindenki valljon szerelmet … de ne neki, hanem a Gecigránát egy kacsának, Eke egy pálinkás üvegnek, Hisztike egy meleg pulóvernek- mert nem győzzük hangsúlyozni, hogy mindig fázik a szentem – Sanyóca a pici bibinek, vivinek talán. Mindegy bazmeg, jövő héten kiderül.  Legyen ez egy rejtvény a hétre.

Az ombrék belenyalnak az ételbe, Kadett persze csak a nokedlire cápázik. Eke kapásból kitér a hitéből és inkább megy kirámolni az éléskamrát.  A többiek még tesznek egy próbát, de nincs túl sok bizodalmam irányukba, maradjunk annyiban. Gyanítom ez a forgatás is úgy ment le, mint Bear Grylls bármelyik túlélő akciója, hogy a kamerák mögött azért csak befigyelt némi hotelszoba, meg éttermi kaja. Az összeesküvés, a csalfa terv tovább szövődik.

Sanyóca ugyan megtalálta a rejtekhelyet,

Ahova az öreg a városi kütyüket menesztette,

De amaz láda lakattal van ellátva,

Hogy illetéktelen szem, annak tartalmát ne lássa.

Kulcs lesz hát az doboz nyitja,

S azt megszerezni lesz ám csak a nagy munka.

Hiszti Eszti bevállalja a cselt,

Hogy a kulcsot majd ő cseni el.

Kérdés:

• Hívjuk-e Gyulabát úgy, hogy Csulabá, vagy Bajuszkirály?
• Hívjuk-e Odettet úgy, hogy Kadett?
• Ki, vagy mi a hótak véreres, zimankós faszának kell szerelmet vallania Sanyócának?