Miki kétségbeesve üvölt a földön heverő Jánosnak, hogy térjen magához, ám hasztalan, a férfin már a legyek mászkálnak. (Micsoda rendezés, még a legyeket is megszelídítették, hogy azt tegyék, amit a rendező mond, zseniális). Attila eközben beront egy elhagyott házba, és Miki után kiált, ám rossz a cím. Menne haza a francba, de Juli és Ági felhívják Gigit, János feleségét, akitől megtudják, hol van még ház, ahol Miki lehet. Attila az infók alapján irányt vált, s meghallja az őrület szélén segítségért kiáltozó bátyját. Beront az épületbe, s amint felméri a helyzetet, a földön fekvő Jánoshoz térdel. Betakargatja, de Miki szerint nem fázik, hanem mentőre lenne szüksége, ám Dr Attila megállapítja a halál beálltát, ugyanis se légzés, se pulzus, ennek kampó. Na, akkor betett a fájdalomcsillapítós kávé. Viszont királyság, eljátszhatjátok a Hóbortos hétvégét! Attila azonban máshogy gondolja, ugyanis nem szabadítja meg Mikit a láncaitól, még kérésre sem. Húha, játssza a megtorló kistestvért. Míg Miki kiszabadítja magát a kulccsal, Attila benyakalja a maradék csésze kávét. Épp nekiállna ecsetelni, hogy Miki nem ússza meg, hogy teherbe ejtette Julit, amikor elkezd szédülni, majd öntudatlanul elvágódik. Miki kétségbeesve nézi a történteket…csak nem te ittad meg a begyógyszerezett kávét? Dehogynem! Két fekvő test a színen: Hóbortos hétvége 2!

Hát, apád benne van, erről kár lenne vitát nyitni, mutat rá Danny, a mi jó Ericünk pedig még kevésbé érti ezt a egészet, mint három résszel ezelőtt. Azonnal be is rontana az épületbe, ahová a pénzt vitték, de józan haverja ügyes érveléssel imádkozza ki kezéből a művelethez felkapott téglát. Mert hogy nem kéne most lecsukatni magukat. Hősünk duzzogva hallgatja Danny javaslatát, miszerint majd ő másnap körülnéz a helyszínen, mert szelíd, mindössze egyszer gyilkoló emberként nem fér a fejébe, hogy miért nem rombolhatja porig a zsarolót rejtő házat. Dannynek bezzeg lehet, cö. Cornell kecsesen vonul a magánlabor szeretetcsomagját meredező szemmel forgató JAG színe elé, majd a zsarolási ügyet és Kate ezzel kapcsolatos magánakcióit elemzi. Megállapítja, hogy John vagy féltve rejtegeti az ő kis drágaszágát, a javítós papírt, vagy titkolja, hogy valaki lenyúlta. Ralston meglepődik, hogy van egy DNS-eredmény is, mert úgy látszik, nem tudja, mire valók az ilyen laborok. Cornell szalad is a cuccal a véres ruhák közt lazító kollégához, aki majd jól lefuttatja a rendszerben.

Dávid megbukott a saját intelligenciatesztjén, Soma szőkébb lett és ezért hisztisebb, Vivienről kiderült, hogy rutinos szájpecekviselő, fiúk és lányok egymás közt nyált cseréltek, Mici és Krisztián végre nyugodtan dughattak, Mr. Katrina, a két lábon járó Halloween dekoráció meg valamiért azt gondolja, hogy vissza fog jönni a párbajról, pedig a meztelen pöcse se érdekel senkit se. Tartalmas epizódon vagyunk túl.

Aki egyetért azzal, hogy a Való Világ jelenlegi szériája lassan sokkal inkább egy kertévés szociodráma, sem mint reality, az el fogja nézni a lentieket és minden továbbit. Az sem könnyíti meg a dolgunkat, hogy az egy egységnyi műsoridő alatt egyre többször történik olyan, hogy nem történik szinte semmi. A VV képzeletbeli szövegkönyve, továbbá a sejthetően létező forgatókönyve együtt ráférne egy darab A4-es lapra, annak is az egyik oldalára, amiből meg tényleg marha nehéz szórakoztatónak szánt ugrálóvárat építeni.  A mai napon érdeklődésem sinusgörbéje konkrétan kiegyenesedett. Na mindegy. Puffogás és magyarázkodás done.

Félix tudja, hogy Ági nem blöfföl, és képes lenne ráhívni a rendőrséget Félixre a lopott festményei miatt, úgyhogy megtudják tőle, hogy hol van Jánosnak pár vadászháza azon a területen, ahol Miki eltűnt. Lerajzolja, hol található a ház, de elmenni nem hajlandó, mert azzal aláírja a halálos ítéletét. A sógornők úgy döntenek, hogy nekiindulnak ketten, mivel Attilát úgysem érdekli a dolog. Ugyan nem érdekli, de azért félti húgát és Julit, annak ellenére, hogy tart tőle, hogy Juli feltűnően aggódik Mikiért, csak nem őt szereti? Mindegy, mellékvágány Attikám, indulj, minden perc számít!

Miki körbe-körbe ,,rohangál” mankójával, mint tyúk a tojása körül, mikor János végre megjön a gyógyszerrel. Miki menne is a dolgára, hiszen aláírta a kérvényt, de az nem úgy megy, ugyanis legalább 1-2 nap, de legfeljebb egy hét az átfutási idő, addig Mikinek maradnia kell. Hát igen, lehet, hogy előre le kellett volna fektetni a feltételeket. János távozása után Miki felméri a terepet, hogy mégis mik a lehetőségei. Az ott lévő régi kredencben semmi hasznos nincs, a mankóval nem lehet feltörni a zárat… egy valamit azonban talán fel lehet törni: János fejét. Lesben is áll hát Miki, míg fogvatartója vissza nem tér, majd amint az ajtó nyílik, Miki suhint egyet a mankóval, viszont erő nem igazán van benne, a felkaron találatot kapó János éppen hogy megtántorodik, míg Miki a padlóra hull, és ordít fájdalmában, ugyanis épp az egyik sérülésére esik. János nagyon begőzöl, alig bír az indulataival, úgyhogy hoz egy láncot, és mint egy kutyát, kiköti az ordítozva könnyező Miklóst.

A jól sikerült rokonlátogatás után a család hazaindul, az egyik sarkon felkelőkkel megrakott Csepel teherautó várakozik, Annamari megáll, hogy jobban szemügyre vehesse a fegyveres embereket. Apja idegesen elrángatja, miattad fognak fejbelőni, gyere már!, vonszolja magával a kiscsajt. Otthon a nagyi „ugye én megmondtam” pillantással fogadja a családot, de a brandy legalább finom volt, mondja a még mindig az ital hatása alatt álló Franciska. Rá akarja venni Ferit, hogy mutassa meg anyukának, milyen jól tud szteppelni, Feri persze nem hajlandó erre. Akkor majd táncolok én, közli a becsiccsentett szépasszony és kombinéja alját szoknyaként felhajtva rázni kezdi magát.

Az ’56-os forradalom kerek évfordulójára történő megemlékezésből természetesen nem maradhat ki kedvenc blogunk sem, a magunk részéről a nyolcvanas évek egyik legjobb magyar filmjének hogyvoltozásával tesszük ezt. Gárdos Péter 1986-ban, tehát a 30. évfordulóra készítette el a művet, de a szocialista kultúrhatóság csak 1987. szeptemberében engedte bemutatni a mozikban. Történelem alulnézetben egy kisfiú szemével, akárcsak az előképnek tekinthető pompás Vámos Miklós regény, a Zenga zének esetében.

Az ünnepi zászlódíszbe öltöztetett Budapesttel nyitunk május 1-én, a munkásosztály legnagyobb ünnepén. Nagymama tízegynéhány éves Tomi nevű unokájával a magyar zászlókkal és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóival feldíszített Lánchídon sétál Budáról Pestre és érkezik meg egy bérház nyitott tetőterére. A nagyi régi munkásmozgalmi harcos és elkötelezett híve a rendszernek, ezért fontos társadalmi feladatot bíztak rá: neki kell őriznie a légvédelmi szirénát nagy ünnepeken. Megszólaltatni viszont csak veszély, mint például az imperialisták támadása esetén szabad, pedig Tomi nagyon szeretné hallani, milyen a hangja, de a nagyi nemcsak régen volt ellenálló, hanem most is az, és nem kapcsolja be a szirénát. A kissrác narrációjából megtudjuk még, hogy a nagyi a Hódító Pellét olvassa, már évek óta. Ugrunk előre pár hónapot és jön a mechanikus írógéppel kiírt főcím és utána az időpont: 1956 október.

Hayley és Jackson babakocsival sétálgat New Orleans utcáin. Beleolvadnak a sokaságba, kellemesen elcsevegnek, pénzt dobnak egy utcazenésznek – aztán egyszerre átkerülnek az alkonyzónába… mintha mindenki őket kezdené figyelni. Egy virágárus fekete dáliát hoz a kicsinek, de mielőtt bármi is történhetne, Klaus ott terem, nyakon ragadja a fickót, és felszólítja Dahliát, hogy mutassa magát! Csakhogy a boszi ahelyett, hogy személyesen megjelenne, valahogy belebújik Jackbe, és „rajta keresztül” válaszol – közli, hogy ő mindenütt ott van (bárki testét használatba veheti), és elveszi azt, ami az övé. Végül távozik, ahogy jött, Jackson pedig nem emlékszik semmire sem a történtekből…