A jól sikerült rokonlátogatás után a család hazaindul, az egyik sarkon felkelőkkel megrakott Csepel teherautó várakozik, Annamari megáll, hogy jobban szemügyre vehesse a fegyveres embereket. Apja idegesen elrángatja, miattad fognak fejbelőni, gyere már!, vonszolja magával a kiscsajt. Otthon a nagyi „ugye én megmondtam” pillantással fogadja a családot, de a brandy legalább finom volt, mondja a még mindig az ital hatása alatt álló Franciska. Rá akarja venni Ferit, hogy mutassa meg anyukának, milyen jól tud szteppelni, Feri persze nem hajlandó erre. Akkor majd táncolok én, közli a becsiccsentett szépasszony és kombinéja alját szoknyaként felhajtva rázni kezdi magát.

A ház előtt elhajt az előbb látott teherautó, Franciska ledobja a maradék textilt és félpucéran kiáll az ablakba integetni nekik, Feri hiába igyekszik a függöny mögé húzni. A fegyveresek vigyorogva, obszcén gesztusokkal fogadják a lélekemelő látványt. Ave cickók, morituri te salutant, idézhetnénk ehelyt a kissé kicsavart gladiátor köszöntést.

A gyerekek a kádban fürdenek, Annamari kijelenti Tominak: Meztelen táncosnő leszek, anya is az! Mivel bátyja nem reagál semmit, a kislány heves grimaszolással igyekszik mosolyt csalni a fiú arcára. Ez sem hoz eredményt, ezért csikizni kezdi a talpát, ami aztán nagy fröcskölésbe és viháncolásba torkollik. Később Tomi a nagyival pingpongozik a pincében, és összevitatkozik vele a szabályokon, a necces szerva ér-e vagy nem, végül nagylelkűen engedményt ad, az öreglány mosolyogva csóválja a fejét.

Tomi két haverjával, Pajával és Örssel a már bejáratott szenespince lejárón át bemegy a suliba, hogy visszaszerezzék a pedellus által lenyúlt írógépet. Először saját termükbe mennek, Örs játssza a nagyfiút, lazán szívja cigijét, ebből is látszik, hogy kitört a fene nagy szabadság… Az akváriumban úszkáló díszhalakat sorra elnevezik osztálytársaikról, majd még jobb ötletük támad: névsor szerint elhelyezik őket a padokon. Azok egy szóval sem tiltakoznak, csak tátognak, mint a partra vetett hal. Osztály vigyázz!, vezényel viccesen Paja, pár aranyhal feldobja magát a levegőbe, ez ám a jól nevelt társaság! A srácok elindulnak írógépkeresőbe, de jó hangulatuk csak addig tart, amíg az egyik lépcsőfordulóban bele nem botlanak a pedellus golyólyuggatta holttestébe. A fiúk rémült rohanással menekülnek ki az utcára.

Otthon persze egész nap szól a rádió, most éppen a szesztilalom meghosszabbítását mondják be, majd az adás Mozart-áriákkal folytatódik. Tomi büszkén letesz apja elé egy táskaírógépet, Pajától kérte kölcsön két napra, hogy apja megírhassa végre a levelet a szovjet és az amerikai vezetőknek. Feri lelkesedése azonban mostanra már alábbhagyott és azt magyarázza, hogy az ilyen nagy emberek körül annyi a léhűtő, hogy biztos elkallódik köztük a levél. Tomi biztatására végül mégis nekilát, de mikor az írógépkopogásra anyósa is belép a szobába, dühösen kiküld mindenkit mondván, úgy nem tud úgy írni, ha közben nézik.

November 4-én hajnalban megindul az általános szovjet támadás, a ház lakói levonulnak a pincébe. A rádió folyamatosan sugározza a miniszterelnök pár mondatos beszédét: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.” (Amennyire emlékszem, nagy nyilvánosság előtt ebben a filmben hangzott el először ez a beszéd, igaz, hogy Nagy Imre nevének említése nélkül.) A könyvégető szomszéd ideges és ulti közben csalással vádolja meg Ferit, aki ezt határozottan visszautasítja: a szomszéd úr nyilván azért ilyen feszült, mert az elmúlt napokban a téren többszáz forintot vesztett alkalmi ultipartikon. Tomit végre beveszi pingpongozni Paja, de csak azért, mert Örs lelépett: beállt a felkelők közé harcolni.

Később Tomi elkíséri anyját vidékre, egyik ismerősének rokonaihoz. Ákosnak hívják anyuka ismerősét, oldalkocsis motorkerékpáron (ami A tizedes meg a többiek óta ugyebár epic jármű a magyar filmművészetben) nyomja a kilométereket lefele. A faluban Ákos szülei örömmel fogadják a pestieket, itt nyugodtan teltek a napok, nem volt semmi felfordulás.

Begyűjtenek pár szárnyasjószágot meg némi kolbászt, ilyesmit, majd az udvaron bóklászó Tomi elé nem várt látvány kerül: anyja Ákos mellére hajtja a fejét, úgy állnak a hóban. Te hívtál fel a múltkor? – Én. – Kezdjük újra, gyere hozzám feleségül. – Bolondságot beszélsz, hárítja el Franciska, persze Tominak ennyi is elég, hogy még jobban összezavarodjon. Ennek megfelelően nem is hajlandó velük visszamenni Pestre, anyja kénytelen hosszan kapacitálni. Közben a nyílt vágányon megáll egy vonat, a mező különböző részeiről egy csomó ember kerül elő és száll fel rá. Ezek estére Bécsben lesznek, mondja félhangosan Ákos.

Újra otthon, Tausz, a család barátja jön át, kendővel bekötteti a szemét és találomra rábök a térképre. Majd leveszi a kendőt és megnézi az eredményt: Tirana. Nem jó, új próba, dönti el, a ceruza hegye ezúttal Caracasra mutat. Venezuela mindjárt jobban hangzik (Pillangónak is sikerült oda télakolnia, ugyebár), éjjel 2-kor indulok, jöttök?, kérdezi Tausz Feriéktől. Közben Annamari csúnyán köhögni kezd, Franciska szerint ez tuti szamárköhögés, nagyi szerint csak sima megfázás. Feri sem ad határozott választ, Tausz erre felcihelődik, mert akkor ő egyedül is nekiindul. Én már egyszer nem mentem sehova, meg is lett az eredménye, mondja búcsúzóul, majd odaguggol Annamari elé: Na, add vissza azt a pofont! Annamari lekever egyet, Tausz megnyugodva távozik, az aggódó Franciska meg kihívatja az ügyeletes gyerekorvost.

A dokinéni megvizsgálja a kislányt, szerinte sem szamárköhögés, nem kell aggódni. A szülők megnyugodva kimennek, de Annamari, aki nyilván már értesült bátyja méretbeli bizonytalanságáról, súg valamit a doki fülébe. Dokinéni mosolyogva felajánlja Tominak, hogy őt is megvizsgálja, vetkőzzön le nyugodtan, az alsógatyót is húzza le. Szakértő arccal és kézzel megvizsgálja a srác alsó régióit, majd kijelenti: Itt minden rendben van.

Tomi megnyugszik és kihúzza magát, hasonlóképpen tesz az imént vizsgált szerve is, Annamari a teljes meglepődés hangján konstatálja a látványt: Csont nőtt a fütyijébe!

Másnap a gyerekek három társukkal kint bóklásznak a Hűvösvölgy környékén, az úttörővasút alagútja közelében Müller Gyuri, a legidősebb köztük, géppisztoly lőszert talál és büszkén mutogatja. Majd felülnek egy elhagyott hajtányra és elindulnak vele, Gyuri hajtja, a többiek lelkesen éneklik a Hegyek között, völgyek között kezdetű örökzöldet. Egyre harsányabban szól az ének, a hajtány száguld, egyszer csak a fák közül géppisztolysorozat hangzik fel, a gyerekek rémülten hasalnak le. A lövések párszor megismétlődnek, a járgány szerencsére viszonylag hamar átjut a veszélyes szakaszon és lassan megáll. Tomiék lekászálódnak és hívják Gyurit is, de ő nem mozdul, holtan fekszik a hajtókar mellett. A gyerekek egy darabig döbbenten állnak, majd egymás kezét fogva elfutnak.

Késő este Feri bekopog Szidi szobájába és a meglepett alkalmazottól megkérdezi, meg tudná-e reggel csinálni a gyerekek kakaóját. A nagyságos asszony ugyanis elment. És az öreg nagysága?, kérdezi Szidi, ő maradt, válaszolja Feri. Anyóspajtás nincs úgy oda lánya távozásától, mint a veje, vidáman fütyörészik és cigizik. Feri egy idő után megunja, és egy afrikai törzsről kezd neki mesélni, ahol az öregasszonyokat az erdőben fához kötözik, és a sorsukat rábízzák az arra kóborló vadállatokra. De a nagyi nem sértődik meg, hanem felajánlja, hogy megmossa Feri haját, úgyis nagyon korpás már. Hajmosás közben beszélgetnek, a nagyi szerint Feri öccse rossz ember, ő azért nem szereti, Feri viszont jó ember, csak gyenge máz. Szóba kerül még Franciska (majd visszajön) és a sziréna (biztos berozsdált már). Annamari megint bepisált, szakítja félbe az idillt a fürdőszobába belépő Tomi.

Pár nappal később korán reggel kopognak, visszajött Franciska, igaza lett a nagyinak. Leszakadt fülű bőröndjével a kezében bizonytalanul álldogál az előszobában, meg kéne csinálni, mondja tétován. Most?, de hát ¼ 6 van, én még ilyenkor alszom, feleli pikírten Feri. És most mi lesz?, kérdezi Franciska, nem tudom, mondja Feri.

Odakint az élet lassacskán visszazökken a normál kerékvágásba, a rádió közleményben rendeli be munkahelyükre a telefongyár dolgozóit, rendeleteket olvasnak be hajléktalanszállók kialakításáról és egyes budapesti fürdők újranyitásáról – bár törölközőt és lepedőt egyelőre nem tudnak adni a vendégeknek. A magabiztossá vált Tomi kopogás nélkül belép a fürdőszobába, ahol Szidi áztatja habtestét a kádban. A cselédlány nem kezd el sikoltozni, ellenkezőleg: megértő mosollyal néz a srácra, aki ezt biztatásnak veszi és keze megindul a vízben a lány domborulatai felé.

Beindul a politikai számonkérés, Tomi ebből csak annyit érzékel, hogy családjával együtt beidézik a rendőrségre, azonosítsa a nagyi megkerült Royal írógépét. Igen, ez a miénk, a bé betű rossz rajta, de a gép a suliban volt, a nagyi nem írt rajta, mondja a nyomozónak, majd kimegy a folyosóra, ahol apja és Annamari várakozik Franciskára.

A két testvér halkan suttogva arról beszélget, szereti-e apjuk a nagyit. Tomi szerint igen, de Annamari szerint nem, apa csak anyát szereti, még féltékeny is rá, súgja bizalmasan. Tomi megfogja apja kezét és megszorítja, közben előkerül Franciska és Tomi narrációjából megtudjuk, hogy a nagyi két hétre vizsgálati fogságba került, mert azzal vádolták, hogy az írógépen röplapokat írt.

Újraindul az iskola, az első tanítási napon az osztályfőnök névsorolvasást tart. Az osztály nagy része megvan, páran viszont elutaztak, és feltehetően soha többé nem jönnek vissza. Az ofő Müller Gyurit szólítja, egy darabig csend, majd Paja halkan közli: Meghalt. Az osztályfőnök hitetlenkedő arccal tovább kérdez, Tomi megerősíti az infót, Gyurit lövés érte. A nagydarab ofő válla megroskad, de aztán erőt vesz magán és kihívja az egyik srácot a táblához matekpéldát megoldani. Annak persze fogalma sincs, hogy kell nekikezdeni, akkor húzzál egy vonalat!, mondja neki a tanár. A fiú felvesz egy krétát és húzni kezdi a vonalat, csak húzd tovább, utasítja az ofő. A srác elér a tábla széléhez és szófogadóan továbbhúzza a krétát végig a falon, az ajtón, ki a folyosóra. A tanár ekkor utánamegy, lekever a fiúnak egy pofont, és ezzel mintha kiadta volna minden erejét, elkezdi rázni a zokogás.

A nagyit kiengedik a vizsgálatiból és első útja a szirénás bérházhoz vezet. Kezében kedvenc könyvét szorongatva elgyötört arccal felmegy a tetőre, egy pillanatra megáll, nagyot sóhajt, majd odalép a szirénához. Kiejti kezéből a Hódító Pellét és meghúzza a kart, a sziréna felbődül. Szimbolikus jelenet: a nagymama felismeri, hogy nem az imperialisták támadása, hanem a „testvéri” tankokkal érkezett új rend jelenti a veszélyt. A szirénát meghallva Tomi kirohan az utcára és döbbent arccal néz fel a tetőre... Tökéletes zárókép egy tökéletes filmhez.

Szereposztás:

Feri, az apa – Garas Dezső
Franciska, az anya – Hernádi Judit
Nagymama – Törőcsik Mari
Tomi – Tóth Marcell
Annamari – Kárász Eszter
Feri öccse – Végvári Tamás
Tausz – Reviczky Gábor
Ákos – Eperjes Károly
Szomszéd – Gera Zoltán
Tanár – Ujlaki Dénes