Kietlen vidéken (tippre valahol a mexikói határ közelében) teherautó fékez, az azt vezető embercsempész és társa úgy dönt, hogy inkább kihajítja a családot, akiket a határon kellett volna átvinniük – boldoguljanak ahogy tudnak. Csakhogy apu, anyu és a kislány mellett utazik egy negyedik személy is, ő pedig szót, majd öklöt emel a bánásmód ellen.
Igen, Rico van itt, és persze nem szereti az efféle bánásmódot. Kiüti a két lelketlen faszt, a jármű kulcsát a családfőnek hajítja, ő maga egy palack víz társaságában nekiindul a sok mérföldes gyaloglásnak hazafelé.
New Yorkban kora reggel hősünk az új célszemélyt figyeli, a neve Terry Easton, foglalkozására nézve lakatos, ám reggel hatkor maszkban zárat feltörni nem éppen legális foglalatosság, inkább betörésnek tűnik. Harold gyorsan kideríti, hogy az épület egy befektető cégé, nyilván nem véletlenül ezt választotta Easton célpontnak, ezért John utána lendül. A férfi odabent kézzel összetákolt bomba mellett ül remegő kézzel, de működésbe hozni már nincs ideje, mert Reese óvatosan megközelíti, és elvágja az egyik vezetéket. Kivert kutya ábrázatából egyértelmű, hogy a tag minden, csak nem elvetemült gazfickó – nyilván valaki kényszerítette a műveletre.
A metróállomásra bebilleg Forrás, elrebegi, hogy ő is kapott számot a géptől, aki vszg a Szamaritánusnak dolgozik, ezért felmarkol egy távcsöves mordályt és a keresésére indul.
Az őrsön John megpróbálja Terryből kihúzni, miért akarta felrobbantani az épületet, de elsőre nem jár szerencsével. Felhagy a kihallgatással, inkább klónozza a mobilját és elküldi Haroldnak elemzésre a tartalmát. Közben Fuszkó egyedül nyomja a melót, új társa még nem érkezett meg, de hősünkről akkor sem óhajt hallani. Inkább besegít a többi kollégának, akik a Templarios banda tagjait szállítják be éppen kötve-fűzve. Nagy a forgalom, na. Főncsi gyorsan átnézi a célszemély telefonját, és a törölt fájlok között a felesége képét leli, amin a nő bekötözött szájjal fekszik. John visszatér a kihallgatóba és szembesíti a férjet a dologgal, mire ő elrebegi, hogy egy ismeretlen férfi felhívta – fogalma sincs róla ki lehetett, de tudott róla mindent. Kényszerítette, hogy elhelyezze a bombát, különben megöli a feleségét; nyomatékosításnak pedig elküldte ezt a képet.
Mikor itt tartanak az elbeszélésben, a mobilja hirtelen megcsörren, mindketten ugranak egyet ijedtükben. John gyorsan visszanyeri a lélekjelenlétét, és utasítja Eastont, hogy vegye fel a telefont. Az ismeretlen közli, hogy elbukott, azzal bontja a vonalat. Főncsi döbbenten suttogja társa fülére az infót: ő felismeri a hangot.
Elmondja Johnnak a részleteket, így mi is képbe kerülünk: anno, mikor a segélyhívó operátort és az elrabolt gyereket kellett megmenteniük; a nőt zsaroló, majd Haroldot is megfenyegető ismeretlen hangja egyezik meg a mostani felbujtóval. Finch kinyerte a célszemély feleségéről készült fénykép digitális koordinátáit, ezért hősünk oda indul. Terry is vele tartana, de azt nem lehet, maradjon itt az őrsön a valagán, míg épségben visszahozzák az asszonyt. Reese szól egyik random kollégájának, hogy fülest kapott egy túsz hollétéről, elkelne némi segítség, és míg összeszedik a kommandósokat Lionelhez fordul ugyanezen céllal.
Egykori társa azonban virágnyelven a halál valagára küldi, pedig csak annyit akart, hogy tartsa szemmel Eastont, míg elmennek a feleségéért. Hát azt már nem, nem vagyunk társak, különben is lesz némi adminisztratív dolga a Templarios bandával, plusz a nyakába sóztak egy illegális fegyverbirtoklási ügyet – azzal az akták fölé görnyedve mutatja hősünknek, hogy kapja be. John nagyot sóhajt, és annyiba hagyja a dolgot, inkább a túsz után néz.
Az őrsön maradt Fuszkó kihallgatásra viszi a taxisofőrt, akit illegális fegyvertartásért hoztak be – az eszközzel ugyanis két éve gyilkosságot követtek el. A férfi – Amir Saddiq – kétségbeesetten bizonygatja, hogy tévedés történhetett, ő fél éve kiállításon vette a fegyvert. Az valóban hiba volt, hogy nem regisztráltatta, sőt a blokkját is eldobta, de a rendőrök nézzenek már utána a dolognak, mert a vád tévedés. Lionel ígéri, hogy így lesz.
Harold Eliastól kér segítséget a hang lenyomozásához, mégiscsak ismerheti egymást két alvilági alak, vagy ha nem, hát lehet közös kapcsolódási pont. A maffiás hallott az ismeretlenről, párszor keresztezte már az útját, és gyanítja kivel üzletelhetett mostanában, ám közreműködésének ára van. Akkor segít az ügy megoldásában, ha Finch magával viszi. Meg a lófaszt, jön a válasz, ha innen kilépsz veszélybe kerülsz. Elias azonban nem tágít: elvesztette már két barátját, harmadikkal nem járna így, márpedig az ember, akihez Haroldot irányítja elég veszélyes figura. Ezzel nem igazán lehet vitatkozni.
A kommandósok – Riley nyomozó vezetésével – megérkeztek Terry feleségének feltételezett lelőhelyére. Behatolnak, miközben a célszemély telefonjára újabb hívás érkezik ismeretlen számról. A hang hősünket felvett nevén szólítja, közli, hogy tudja ő mentette meg az elrabolt gyereket akkor, amikor legutóbb találkoztak. A mostani áldozattal nem lesz ilyen szerencséje – fenyegetőzik – mert elég sok robbanóanyagot helyezett el, és nem csak itt.
Johnnak annyi ideje marad, hogy beleordítson az adóvevőjébe társainak, figyelmeztetve őket a csapdára – a következő pillanatban bomba robban az épületben. Baszki! Két kollégája meghalt, egy súlyosan megsérült, a túsznak semmi nyoma. Ez elég rossz találati arány, csak mondom.
Kora este van, mire Forrás is megtalálja a maga célszemélyét, aki nyilvánvalóan a Szamaritánusnak dolgozik. Mielőtt további érdemi információra szert tehetne a férfiról azt látja, hogy ismeretlen fegyveres lelövi a tagot, majd elmenekül. Kezd érdekessé válni – értékeli Forrás a helyzetet – és tovább figyeli az eseményeket.
Az illegális fegyvertartó körül szorul a hurok, Fusco kiderítette, hogy négy különböző államban négy gyilkosságot követtek el az Amirtól lefoglalt fegyverrel, méghozzá az elmúlt fél évben, márpedig azt állította, pont hat hónapja vette a fegyvert. Sőt, ujjlenyomatát is megtalálták az egyik tetthelyen, szóval kár megjátszani az ártatlan taxisofőrt. Erre Amir felhagy a színjátékkal, lesajnálja nyomozónkat, amúgy meg biztos benne, hogy vádalkuval enyhe büntetése lesz. Erre még várnia kell, egyelőre Fuszkó rázárja az ajtót, míg tovább nem szállítják a böribe.
Ahhoz, hogy beszélni tudjanak a taggal, aki az ismeretlen zsarolóval üzletelhetett, két éve bezárt iskolába kell betörniük. Elias könnyedén felnyitja a zárat, majd a gondnok helyiségébe mennek, ez ugyanis Raul, a bombagyáros főhadiszállása. Meglehetősen jól védett zug, de a maffiás hangjára azonnal ajtót nyit – nyilván sokat dolgoztak együtt. Információt azonban nem óhajt adni, ezért Elias fegyverrel szerez nyomatékot a kérésének, és felszólítja, sorolja el szépen hány bombát készített a titokzatos fenyegetőnek – akivel senki nem találkozott, a hangját viszont annál inkább ismerik –, és hol vannak elhelyezve.
Terry Easton aggódva várja a híreket felesége kiszabadításáról, de míg a kihallgatóban csücsül valaki borítékot csúsztat be az ajtó alatt (a rendőrségre mégis hogy jutott be, bárki legyen is az?); mire John visszaér, a célszemélynek csak hűlt helyét találja. Sőt kevés híján a kollégáinak is, mert mindenki a városban elhelyezett bombák felkeresésére indult – ez a góré utasítása. Hősünk gyorsan körbecsörtet a kapitányságon, és szerencséje van, megleli Eastont.
Mivel a felesége él, nyilvánvaló, hogy zsarolójának hatalma van felette, ezért átkutatja és megtalálja a borítékot, benne egy telefonnal és némi célszerszámmal. Azt kapta utasításba, hogy nyissa ki a Templarios banda celláit. Reese elmondja Főncsinek – aki Eliassal még mindig a bombagyárosnál dekkol –, hogy szerinte a zsarolónak kezdettől Terry lesittelése volt a célja, így juttatott az őrsre valakit, aki meg tudja szöktetni a bandatagokat.
Gyorsan a cellákhoz rongyol, ám elkésett, a Templarios tagjai kiszabadultak. Csakhogy nem menekültek el, hanem idebent vannak, sőt úgy néz ki bezárkóznak, míg a rendőrök többsége a közelben elhelyezett bombák miatt távozott. A bandatagok nyilvánvalóan az őrsön akarnak valakit / valamit elcsípni, és a majdnem üres épület csak jól jön nekik.
A következő pillanatban kiiktatják a kamerákat és a világítást, ezért Reese maga mögé utasítja Terryt – bármi is a bűnözők szándéka, a közelében biztonságban lesz. Míg ő az őrsön játszik macska-egér játékot, Forrás ugyanezt teszi egy parkban.
Idáig követte az ellengép egyik ügynökét, amikor ezt a tagot is ismeretlen egyén lövi le. Meglepődni sincs ideje, mert a támadó ellene fordul, ezért kénytelen közelharcba bocsátkozni. Már a földön birkóznak, mire rájön, ellenfele nem más, mint Shaw. Khm, hogy a manóban ért ide ilyen gyorsan pénz és paripa nélkül Johannesburgból, vagy akárcsak a mexikói határról? Na mindegy, haladjunk.
Sameen nem igazán örül a találkozásnak, mert még mindig nem tudja, hogy a valóságban van-e, vagy csak szimulációban. Elmondja, hogy egy hete szökött meg, most Szamaritánus ügynökök levadászásával tölti az idejét, de nem akarta megkeresni régi társait, mert minden szimulációnak az volt a célja, hogy ellenük fordítsák, és bezony meg is tette.
A töksötét kapitányságon John óvatosan próbálja felmérni a helyzetét. Mielőtt elment az áram, látta a kamerákon, hogy több ajtóra robbanószer került, plusz aki Terrynek bejuttatta a borítékot rendőr lehet, ezért úgy dönt nem hív segítséget. Egyrészt mert senkiben nem bízik, másrészt az ajtóra szerelt cucc miatt be sem tudnának jönni.
Mivel Harold nem tudja rábeszélni, hogy kérjen segítséget, úgy dönt ő maga egyéb módon próbál besegíteni. Kiderítette honnan jött a raktárt felrobbantásakor használt bombát indító jel, az lehet a zsaroló bázisa, ezért Eliassal oda indulnak.
Az őrsön szerencsére nemcsak John maradt, felbukkan Fuszkó is – kis híján lelövik egymást, majd közösen indulnak utána nézni a dolgoknak. Először a bizonyíték raktárhoz érnek, itt látják, hogy a bűnözők teljesen felforgatják, így jobb híján a támadás mellett döntenek. Az egyik bandatagon golyóálló mellény van, ezért mikor John berobban a raktárba, a mellényest maga elé rántja fedezékként, úgy tüzel a többiekre, míg Fuszkó a háttérben guggolva segíti. Leterítik a rosszfiúkat, az egyetlen talpon maradtat pedig faggatni kezdik. Némi szorongatásra elárulja, hogy azzal a megbízással küldte ide őket egy ismeretlen, öljék meg Amirt, a sorozatgyilkos taxisofőrt.
Ő egyelőre magáncellában csücsül, hőseink oda mennek, hogy megnézzék egészben van-e még, de előtte Fuszkó behúz a bandatagnak jókora jobbegyenest, gondolom némi elégtétel gyanánt. Terryt hátrahagyják, hogy zárkózzon be, és ígérik, előbb-utóbb meglesz az asszony is. Aha.
A két botcsinálta nyomozó – Harold és Elias – eljöttek a zsaroló rejtekhelyére; már a küszöbön óvatosan kell átlépniük, nehogy detonátort hozzanak működésbe. De legalább tudják, hogy jó helyen járnak, ez lehet a férfi búvóhelye (még jó hogy nincs itt, halomra lőni az érkezőket). Finch leül a számítógéphez, és kideríti, hogy a hely csak továbbítja a bombák detonációs jelét, ezért megpróbálja kideríteni honnan jöhetett. Közben Elias a lakásban téblábolva megdöbbentő felfedezést tesz, de még nem tudjuk meg mi az.
A kapitányságon a Templarios másik csoportja vadul nekiesett feltörni Amir celláját, még jó, hogy a két nyomozó időben ideér, John elhajít egy villanógránátot, a támadók ezzel le vannak fegyverezve. Váratlan segítségük is érkezik Chen közrendőr személyében, aki oldalajtón jutott be az épületbe. Együtt kiszedik a gyilkost a cellából, hogy átvigyék egy másikba, közben váltanak pár szót vele. Amir kiböki, hogy lenyomozta a megbízóját, szóval ő ismeri a zsaroló arcát, de hőseink most nem kötnek vele alkut az infóért. Lionel és Chen kíséri el új cellájába, John Terryért megy.
Amirt megbilincselik, becsukják, Fuszkó pedig segítséget kér az őrsön randalírozó Templarios tagok miatt. Alig fordít azonban hátat a helyiségnek, Chen sunyiban fegyvert ragad és benyit a bérgyilkoshoz. John térdlövése állítja meg – hősünk ugyanis tudta, hogy van valaki az őrsön, aki kiengedte a bandát, és túl gyanús volt neki a hirtelen felbukkant járőr. Az elismeri tettét, de nem volt más választása, mert megfenyegették a családját.
Nincs idő ezen agyalni, mert a banda lábon maradt része csörtet be teljes fegyverzetben, és zúdít golyózáport a két nyomozóra. Nincs jobb megoldás, mint a fedezékbe vonulás és onnan vad tüzelés.
A parkban Forrás tovább győzködi Ricot, higgye le, nem szimulációban van. A nő bizonygatja, hogy ebben soha nem tudna biztos lenni, és abban sem, hogy nem fordul-e bármikor egykori társai ellen. Mindenesetre a sok ezer szimuláció alatt egyetlen embert nem tudott soha bántani – Forrást – ezért inkább megölte magát. Most is erre készül, válaszul társa a saját fejéhez emeli a fegyverét. Vállalja, ha Sameen meghal, úgy ő is, hiszen nem élhet nélküle. A patthelyzet végeredményét nem látjuk, visszatérünk az őrsre a cefet tűzpárbajhoz. A fiúk keményen nyomják, bár a tölténykészletük kifogyóban.
Végre megtudjuk azt is, mit látott meg Elias a zsaroló lakásában: táblát, melyen Főncsi és társai képei szerepelnek. Szóval a rosszarc őket akarja, bamme! Harold arra is rájön, hogy Terry Easton felesége nem is létezik, csupán egy felbérelt színésznő játszotta el a megkötözött asszonyt. Ergo célszemélyünk hazudott az asszonyról, csakhogy letartóztassák, és így az őrsre kerüljön, mert ott akar közel kerülni valakihez.
Már látjuk is, amint a korábban mindenre megszeppent arcot vágó Terry elszánt arccal belép Amirhoz, aki eléggé összerosálja magát a láttára. Ő hát a zsaroló, az ismeretlen hang, aki felbérelte Amirt bérgyilkosságokra, aztán rájött, hogy a férfi felfedte az ő kilétét, ezért saját magát zsarolva elintézte ezt az egész cirkuszt az őrsön, hogy megölhesse (vagy ha neki nem lenne rá lehetősége, megteszi a szintén általa felbérelt banda). Plusz nyilván Johnt is, hiszen korábban keresztbe tett neki. Harold figyelmeztetése későn érkezik Reese fülére, pillanatokon belül a fegyveres Eastonnal találja szembe magát, miközben neki kifogyott a tára. A gyilok elsüti a stukkerét, még jó, hogy itt van Lionel, és oroszlánként (hehe) veti magát a célszemélyre. Eközben begyűjt ugyan némi fémet, de csak a karjába, szóval lehet tovább harcolni a Templarios tagok ellen.
Akik nem mellesleg a zsaroló legutóbbi ügyénél is feltűntek, mint gyerekrablók, szóval hőseink buksijában igazán illett volna kicsit előbb megszólalnia a vészcsengőnek, de mindegy. John kilövi az utolsó ellenfelet is, meggyőződik Lionel épségéről, aztán Amir után néz – ő nem élte túl az Eastonnal való találkozást, szellőzőnyílást kapott a buksijára, gyilkosa pedig megszökött.
A lelépés viszont nem sikerült hibátlanul, távozóban megszólal a mobilja, és igen, Finch van a vonal végén. Bemérte a jelet, ahonnan a detonációt indította, így talált rá – sőt itt áll a háta mögött. A gyilkos nem örül a lelepleződésnek, ezért fegyvert ragad, hogy megölje. Eliassal azonban nem számolt, így már kiegyenlítettek az erőviszonyok.
A patthelyzetet úgy oldja fel, hogy odébbáll, lazán beszáll az autójába, a maffiás pedig nem állítja meg. Csak akkor, amikor a jármű elég messze jutott tőlük – úgy néz ki Raultól beszerzett némi robbanószert, és elrejtette Terry kocsijába. Pillanattal később hatalmas robbanás, és a gyilkos tűzgolyóként gurul tova. Főncsi nem örül ennek a megoldásnak, de Elias az orra alá dörgöli: ugyan már, hiszen tudtad, ha bevonsz, ez lesz a vége.
Másnap kora reggel John döntést hoz: ideje Fuszkóval elbeszélgetniük. Kimennek az őrsön a tetőre, elkéri és lehajítja társa mobilját, aztán Főncsi nehézkes beleegyezésével beavatja mindenbe, hogy végre teljes értékű társak lehessenek. Ideje volt!
Végül mindannyian találkoznak a híd alatt, ahol a történet anno Johnnal és Harolddal kezdődött. De most már itt van Lionel, Forrás és Shaw is – indulhat a végjáték.
Hogyvoltíró a twitteren - további tervek, megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek