Vili nagyon be van rágva, amiért Bözsi a volt férje mellé akarja eltemettetni magát, ugyanis a nagyanyó szerint tök mindegy, hogy hol van az ember, ha már nincs. Vili elkönyveli, hogy Bözsi ezzel bizonyította, hogy nem is olyan fontos neki Vili. Szegény öreg kiül a padra szomorkodni, elmeséli Alíznak, mi történt, s úgy dönt, hogy ha Bözsinek nem fontos, hogy a másvilágon egymás mellett legyenek, akkor most se legyen fontos, így átváltanak társbérlői módba. Vili ezt olyannyira komolyan gondolja, hogy nem fogadja el Bözsi főztjét, a Rózsában kajál. Az említett étkezést alkoholizálással indítja, s Irma megint ott van, hogy elbeszélgessenek. Elmondja Vilinek, hogy ha még nem voltak orvosnál Bözsi kézremegésével sürgősen menjenek el, mert ha tényleg Parkinson-kór akkor még bőven kezelhető, de ha későn veszik észre a végén Bözsi még magát sem tudja ellátni. Irma van olyan rendes, hogy beprotezsálja Bözsit időpontra még aznapra, úgyhogy Vili hazamegy, készíti a ruhát Bözsinek, hogy indulás van, mennek az orvoshoz. Bözsi persze ellenáll, de Vili megmakacsolja magát - mondja ő. Hidd úgy Vilmos, hogy el tudod rángatni Bözsit, hidd úgy...
Tóbiás két egyszerű dologra kéri Hannát: derítse ki az ismeretlen tűzoltó nevét, és hogy meleg-e. Hanna vállalja, mintha mi sem lenne egyszerűbb ennél, ám tudja, hogy Tóbiás nem lépne előrébb akkor sem, ha tudja ezeket az infókat, úgyhogy találkozni kéne a sráccal. És mi vonz egy tűzoltót? A tűz! Hanna biztatására kimennek a parkba, s az útközben szedett gallyakat belerakják egy fém kukába. Visznek egy vödröt is, Hanna elzavarja az aggódó Tóbiást vizet tölteni bele. Mire Tóbiás visszatér Hanna már gyújtja a gyufát. Tóbiás tiszta ideg, mi van, ha felgyullad az egész park? Hanna nem várja meg, hívja is a tűzoltóságot, hogy egy parkban lángol az egyik kuka, de nem tudja, melyik park, csak azt, hogy pár napja ugyanerre volt tűz, a tűzoltó aki kimentette a sérültet biztos tudja, melyik park. Miután a tűzoltóság megígéri jöttét Tóbiás eloltja a tüzet. Kérdem én: ha úgyis eloltják a tüzet mire jönnek a tűzoltók mi értelme volt egyáltalán tüzet gyújtani? Kijön az ismeretlen tűzoltó srác, és elbeszélget Hannáékkal, hogy hogy is volt ez a tűz, mert az, hogy meglátták a tüzet és Tóbiás hazafutott a vödörért és még vizet is hozott elég kamu szagú. Csak hebegnek-habognak, levágja a tűzoltó, hogy szándékos gyújtogatás volt, de nem jelenti fel őket, mert rendes. De hogy mi a neve, és hogy meleg-e továbbra sem derül ki, magyarán a küldetés nem tekinthető sikeresnek.
Attila és Peti nyammog a mirelit kaján, de pár falat után Attila odavágja az egészet azzal, hogy ,,szerencsére már nem sokáig kell mirelit kaját együnk”. De jó lesz Julinak visszatérni, tényleg… Peti még mindig azon stresszel, hogy ha Juli kijön a börtönből ő megy be a börtönbe, de Attila próbálja lenyugtatni, ugyanis ez már nem rajta múlik, csak szedje össze a gondolatait, hogy tudja, mit mond majd a rendőröknek. Az említett rendőrök, Magnum és Olívia kisvártatva meg is érkezik, Peti addigra magára kapja egy öltöny kabát részét, hogy kulturáltabban nézzen ki. Elindul a diktafon, s Peti elmondja a történteket: Robi a földön feküdt, Liza felette állt kezében a gyertyatartóval, teljesen készen volt, úgyhogy Peti kivette a kezéből a gyertyatartót, hogy nehogy kárt tegyen magában. Itt jön az a rész, amit máshogy kellett volna tennie: hívnia kellett volna a mentőket és a rendőrséget, nem elsunnyogni, és Dunába dobni a gyertyatartót. Olívia jóslata szerint elítélhetik Petit hamis tanúzás és a bizonyíték eltüntetése miatt, ugyanakkor enyhítő körülmény, hogy később bevallotta a tettét és csak a rokonán akart segíteni. Szóval bármi lehet, ez a lényeg.
Nóra nagyon mélyponton van amiatt, hogy Liza ölte meg Robit, hisz valakit utálni akart a történtek miatt, de egy beteg gyereket meg nem utálhat. A karmát is hibáztatja, hisz annyi házassága zátonyra futott, hogy ez nem lehet véletlen. Miki távozása után Ági is meglátogatja Nórát, bocsánatot kér Liza tette miatt, de Nóra nem haragszik sem Lizára, sem Ágira, hisz ő maga is mindent megtenne a lányáért. Ági ezután hazamegy magába zuhanni, melyet az is előidéz, hogy megtalál egy cd-t Liza zongorajátékával.
Irma kérdőre vonja gyermekét, hogy mi igaz abból, hogy az ő Zsoltját egy börtönben ismerte meg? Igaz – mondja Emília – ugyanis Zsolt önkénteskedik a börtön könyvtárában. Ismét homályos és visszhangos elbeszélés keretében látjuk Zsoltot amint alfában beszél a könyvek szeretetéről, s hogy a raboknak éreznie kell, van miért megjavulniuk, ezért is jár vissza önkénteskedni. Hallgat belső istennőjére, ez alapján választ Emíliának könyvet, s utasítja, hogy nyissa ki az ötvenedik oldalon. Egy cetli van benne ,,,meghívhatlak vacsorázni a Bisztróba?” kérdéssel. Emília azt is elmeséli anyjának, hogy a vacsorán Zsolt valami nagyon romantikus meglepetést szervezett neki, de ekkor visszacsöppenünk a valóságba, ahol Zsolt szól bele a beszélgetésbe: ,,csak nem rólam van szó?” Irma kérdezi Zsolttól, mivel lepte meg a vacsorán Emíliát, de Zsoltnak fogalma sincs, miről van szó, úgyhogy Emília alatt megnyílik a föld…
Facebook kommentek