Vannak olyan sorozatok, amik már megtekintés előtt, csupán a szereplőgárdájukkal felkeltik a leendő néző figyelmét. Ilyen a The Night Manager is; amikor először láttam a szereposztást – Hugh Laurie, Tom Hiddleston – rögtön átfutott az agyamon: ők ketten akár a telefonkönyvet is felolvashatnák a kanapén ülve, azt is nézném. Btw. azért azt jobban értékelném, ha az én kanapémon ülve tennék mindezt... De miután ez gyaníthatóan vágyálom marad, addig is itt van a rajongók legnagyobb örömére a The Night Manager, amiben nemcsak a szereposztás, de a történet is kiváló. Sokat gondolkodtam a megnézése előtt, hogy elolvassam-e John le Carré regényét, melynek feldolgozása ez a hat rész, de végül úgy döntöttem, nem teszem (köveket ide bátran!), had rántson be a sorozat maga, a sztori részletes ismerete nélkül. Jelentem megtörtént! Nézzük.
A villanásnyi bevezetőben főhőseink egyike, Richard Roper, az IronLast vállalat vezetője nemzetközi konferencián beszél arról, hogy mennyire fontos neki elesett embertársai felkarolása, hatalmas vagyonával próbál segíteni az arra rászoruló menekülteken, legyenek a világ bármely pontján. Kairóban folytatjuk, 2011. januárjában, amikor javában tombol az arab tavasz, az utcai tüntetések folyamatosak. Másik főhősünk, Jonathan Pine munkába igyekszik, méghozzá gyalog; a legnagyobb lelki nyugalommal sétál át a tüntetők között. Az ellenőrző pontnál bemutatja igazolványát, a katonák pedig szó nélkül átengedik, így hamarosan besétál munkahelyére, ami nem más, mint egy rendkívül előkelő szálloda. Igen, ő az éjszakai portás. A mai műszak nem lesz épp sétagalopp, a helyzet miatt berosált vendégek ugyanis távozni szeretnének, de a körülmények okán ezt elég nehéz megszervezni.
A sötétség beálltával a zavargások egyáltalán nem hagynak alább, hősünk munkája pedig ugyanolyan zűrös mint eddig. Váratlanul gyönyörű, titokzatos nő lép a pulthoz – ő Sophie Alekan, a helyi nagymenő család egy tagjának, Freddie Hamidnak a szeretője –, és rendel egy kávét. Kéri, hogy a portás üljön le hozzá pár szót váltani, aminek az némi hezitálás után eleget tesz. Futnak pár udvariassági kört – úgy nézem a vendég lecsekkolja Jonathant – majd arra kéri, hogy segítsen neki néhány dokumentumot fénymásolni, és egyben ragaszkodik hozzá, hogy azt a férfi irodájában tegyék meg.
Így is történik, mikor maguk maradnak az iroda falai között, a nő átadja az iratokat. Jonathan a géphez lép, és azonnal kiderül, hogy bár kiváló és diszkrét portás, korántsem lehetne profi irodai alkalmazott, ugyanis másolás közben a papírokba olvas. Döbbenten látja, hogy az iratok irdatlan mennyiségű fegyver szállításáról szólnak, méghozzá Hamid és az IronLast vállalat között (a mellékletekben pedig brit hivatalos szervek is megemlítésre kerülnek). Ennyit arról, hogy Richard Roper széplelkű filantróp, maradjunk inkább a fegyverkereskedő megnevezésnél. Sophie rábeszéli, hogy a férfi a másolatokat helyezze el a széfben arra az esetre, ha vele valami történne, és adja át a követségen dolgozó barátjának, majd távozik.
Pine úgy dönt, hogy a saját szakállára nyomoz egy kicsit, ezért lemegy a szálloda éttermébe, és megkérdezi megbízható kollégáját, Yusuf-ot, hogy ki tud-e deríteni valamit Hamidékról, legfőképp azt, hogy hol van most Freddie Hamid. A fiú bólint, és egyben figyelmezteti, hogy legyen óvatos, hiszen a család köztudottan veszélyes. Beszélgetésüknek egy bekiabáló dolgozó vet véget: célt értek a tüntetések, Mubarak elnök lemondott. A hírre a személyzet helyi tagjai vad ünneplésbe kezdenek.
Később üzenetet kap Yusuf-tól Freddie Hamid várható lelőhelyéről – egy másik hotel bárjában – ő pedig álnéven, kamu indokkal odatelefonál, így tudja meg, hogy a férfi már távozott, jelenleg Roper jachtján van. Ezután tovább agyal a Sophie-tól kapott papírokat vizslatva, majd rákeres a neten Richardra, és persze, hogy a rész elején látott, jótékonyságról szóló szónoklat az első találat, miközben az ő kezében fegyverek garmadáját felsoroló dokumentumok vannak. Végül nem kevés álmatlan fetrengés után döntésre jut, és másnap felkeresi barátját a brit követségen.
A meglátogatott fél Simon Ogilvey, akivel valaha együtt voltak katonák, és nyilván feltétlen benne a bizalma, mert az iratokat teketória nélkül a tappancsába nyomja. A férfi átfutja, és lesápad, aztán kérdi, hogy ki a forrás? Nos, az titok, sőt az ő neve is maradjon ki a dologból, viszont minél előbb küldje el a megfelelő helyre a papírokat a gyors intézkedéshez. Oké.
Azok hamar eljutnak Londonba, a „Nemzetközi Bűnüldözési Hivatal” nevű szervezethez, bár őszintén szólva csak a nevük félelmetes, a pár arc, akit elsőre látunk, inkább tűnik szimpla aktakukacnak, mint bűnüldözőnek. Vezetőjük, Angela Burr azonnal levágja, hogy milyen fontos dokumentumok kerültek a birtokukba, és a szavaiból kitűnik, hogy nem először kerül Roper a látókörükbe – talán most alkalmuk lesz elcsípni.
Kairóban este Sophie telefonál a portára, és kéri, hogy Jonathan vigyen fel egy italt a szobájába. Mikor odaér rákérdez, hogy ugyan kinek adta át az iratokat – a számításába ugyanis hiba csúszott, Roper tudomást szerzett arról, hogy a papírok kikerültek, el is állt az üzlettől menten, ennek örömére Hamid alaposan helyben hagyta szeretőjét. Úgy gondolom, hogy nem teljesen biztos abban, hogy Sophie dobta fel, különben nemcsak megverte, hanem meg is ölte volna. Portásunk megrendül, és azonnal lép: egy másik, némileg eldugottabb lakosztályban helyezi el, remélhetőleg ott biztonságban lesz, ha szeretője visszatér.
Nem tippelt rosszul, Hamid kisvártatva megjelenik, és miután telefonon nem éri el a nőt lakosztályában, rámordul Jonathanra, hogy engedje fel. A begőzölt rosszarcot a hotelszabályzat nem tartja vissza, a kulcs átadására kényszeríti hősünket, és felvágtat a szobába. Ott persze rájön, hogy lyukra futott, ám közben telefonon keresik. Ropert utasítja a „Sophie-probléma” megoldására, mire dühösen átadja a portásnak a névjegyét azzal, hogy hívja azonnal, ha a nő megkerül, aztán elrohan.
Távozása után Pine nem tétlenkedik, összekapja Sophie néhány cuccát, majd őt magát is, és átirányítja egy barátja jelenleg üres lakásába, ott remélhetőleg biztonságban lesz. A nő kérleli, hogy kísérje el, a férfi pedig némi hezitálás után rááll a dologra. Yusuf viszi ki őket a városból a célállomásra a saját kocsiját, ahol ígéretet tesz, hogy senkinek nem említi a hollétüket, és távozik. A szökevények bemennek a házba, váltanak pár szót, aztán Sophie további időhúzás nélkül elcsábítja hősünket. Maradjunk annyiban, hogy nincs nehéz dolga.
Londonban ezalatt Angela Burr egy konkurens (?) hivatalnál dolgozó kollégáját, Rex Mayhew-t – akitől Ropertet leleplező iratokat kapta – győzködi arról, hogy ideje lenne teljes erőbedobással az inkriminált üzletember / fegyverkereskedő után nyomozniuk, ám a férfi nem hajlik a dologra. De ígéri, hogy jövő héten lesz egy közös ülése több hírszerző szervezetnek, ahol mindenki kifejtheti az álláspontját. Micsoda tempó!
Másnap a szökevények együtt reggeliznek, közben Jonathan sms-t kap, miszerint Hamid a szállodában keresi szeretőjét, ezért kijelenti, hogy a nőnek el kell hagynia az országot. Szerinte a legkézenfekvőbb Anglia lenne – gondolom azért, mert egyrészt a férfi maga is brit, másrészről meg a segítségért cserébe ezt a szívességet igazán megteheti neki az angol kormány. Ígéri, hogy közben jár az érdekében.
Taxival visszamegy a munkahelyére, ahol Ogilvey már várja. Hősünk azonnal barátjának ugrik: hogy lehet, hogy az átadott információ visszajutott Roperhez? Valahol ereszt a lufi, sanszosan az angol térfélen. Szavaiból Ogilvey rájön, hogy ki is az információ forrása, és Jonathan milyen módon szeretné őt eltüntetni Egyiptomból. Nos, az ötlettel lesz egy kis probléma, az angol kormány ugyanis nem fogja a nőt segíteni, lévén a Hamid család irdatlan pénzeket invesztált az országba, nyilván nem fognak vele szembe menni, plusz emiatt ott sem lenne biztonságban. Szerinte a legjobb, amit Sophie tehet, hogy faarccal szeretője elé áll, és meggyőzi, hogy nem tőle ment ki az információ.
Hősünk érthetően fázik ettől a megoldástól, de nem lévén összeköttetései nem tud mást kitalálni, így végül felhívja Sophie-t a hírrel: nem tudja őt Londonba juttatni. Ő nem kér a további segítő szándékból, inkább vállalja sorsát – taxiba vágja magát, és Jonathan legnagyobb megdöbbenésére hamarosan megjelenik a szállodában
Angela és csapata konstatálja, hogy Roper megfigyelése nem járt eredménnyel, sem telefonon, sem egyéb más módon nem kommunikál gyanús alakokkal. Törpölésüket telefonhívás szakítja félbe, tájékoztatást kapnak, miszerint az illetékesek a tervezett hírszerzői ülést lefújták, most nem akarnak a kairói problémákkal foglalkozni. A nő rögtön Roper kezét látja a dologban, és bajt szimatol, ezért vadul tovább agyal a fegyverkereskedő ügyén.
Azt, hogy mire jött rá a következő jelenetben megtudjuk: Pine-t hívja. Elmondja a nevét, megadja a telefonszámát, majd utasítja, hogy azonnal menjen Sophie szobájába és vigye el a hotelből, szerinte ugyanis a nő közvetlen veszélyben van. Eléggé meggyőzően adja magát elő, Jonathan rohanva indul a lakosztályba, ám elkésett: a rosszarcok már végeztek vele! Ne már! Rövidesen kiérkezik a rendőrség, de mikor megemlíti a nyomozónak, hogy az áldozat Freddie Hamid „ismerőse” volt, a zsaru hülyének tetteti magát, és értésére adja, ha tovább feszegeti a témát még ő maga is gyanúsított lehet…
Helyszínt és időpontot váltunk, négy év múlva kapcsolódunk be újra hősünk életébe. Éjszakai portás maradt, de Svájcba tette át székhelyét, a kicsi és rendkívül elegáns Meisters Hotelben dolgozik. Műszak közben tájékoztatja kollégája, hogy jött egy sürgős foglalás, a vendégekért helikoptert küldött – nem igazán lepődünk meg azon, hogy hamarosan Richard Roper és sleppje érkezik. Csomag is jött a nevére, Jonathan szíveskedjék majd átadni neki.
A férfi lefagy az információtól, de nincs mit tenni, minden vendéghez jó képet kell vágni, ugye. Hamarosan meg is érkeznek, hősünk pedig felveszi a pléhpofát, és üdvözli a fegyverkereskedőt. Váltanak pár udvarias szót, közben kiszúrja, hogy a kísérőinél fegyver is van. Nemrég beszerzett egy feleséget (szeretőt?) is, ránézésre annyi jön át, hogy fiatal szőke lotyó a választottja.
Lakosztályukba invitálja őket, pezsgőt tölt és közben némán figyel. Körülötte zajlik a biznisz, Roper sleppje intézi a dolgokat, miközben a nője nyitott ajtó mellett pacsál a kádban. A fegyverkereskedő a csomag után kérdezősködik, amit vár, de Jonathan szemrebbenés nélkül hazudja, hogy még nem érkezett meg. Eközben folyamatosan kísérti Sophie emléke, úgy nézem eléggé felkavarta a férfival való találkozás, aki felelős a haláláért. Amikor végül elbocsájtják a lakosztályból, azonnal a mosdóba rohan, ahol kidobja a taccsot.
Miután összeszedi magát, akcióba lép. Kamu ürüggyel elkéri kolléganőjétől a frissen érkezettek listáját, és utasítja, hogy másolja le neki. Míg a nő távol van, ő előveszi Roper csomagját, és kibontja – egy rakás vonalkóddal ellátott tasakocskát talál bennük, gyorsan leírja a rajta lévő számokat. Ezután átadja a visszazárt borítékot egyik kollégájának továbbításra, és egyben utasítja, hogy a vendég szobájából azonnal vigyék ki a szemetet, mert utálja a koszt. Én inkább arra tippelek, hogy ő akar benne kutatni, de majd kiderül.
Az éjszaka kellős közepén Roper nője lecsattog a hotel nappalijába egy szál köntösben, és kéri Jonathant, hogy engedje úszkálni kicsit. Míg a férj a biznisszel van elfoglalva, az asszony meg pancsol, hősünk kihasználja az alkalmat és átkutatja az immár a tárolóban lévő szemetet.
Mobiltelefonokat talál, plusz egy pezsgősüvegbe dobva fél tucat sim kártyát. Most jövök rá, hogy a fegyverkereskedőnek a borítékban érkezett tasakok új sim-kártyákat tartalmazhattak, nyilván azoknak a számát írta fel korábban, plusz a most találtakat is magához szólítja. Ügyes. Műszak után reggel vonattal tér haza a lakásába, ahol az egyik könyvébe rejtve megvan még Angela Burr telefonszáma. Nem sokat teketóriázik, felhívja.
Másnap este Ropernek vendégei érkeznek, eszerint a hotelben folytatja le üzleti ügyeit. Pine némán figyel, bár nekem kicsit túlságosan feltűnően. Mikor cigiszünetet tart, a bizniszmen csatlakozik hozzá, elpuffant pár közhelyet, majd távozik azzal, hogy kiböki: holnapig maradnak.
Reggel egy városi kávézóban Jonathan találkozik Angelával, aki idáig eljött az információért, amit a férfi adni tud - ez pedig nem más, mint a kidobott sim kártyák, és az újak számai. Ennél jobban azonban nem akar belefolyni a dolgokba. Beszélgetésükből kiderül, hogy a nő utánanézett annak, aki segít neki, így tudjuk meg, hogy Jonathan katonaként kétszer volt Irakban. Szóval első kézből tudja, hogy a fegyverek milyen pusztítást képesek okozni, plusz ott van még Sophie halála is. Angela bedobja a húszmilliós kérdést: hősünk mit óhajt ezután tenni?
A sorozat következő részét ma este lehet látni az AMC-n.
Hogyvoltíró a twitteren - megjelenések, készültségi fok információk:
Facebook kommentek