A Comedy Central az a csatorna, amire az emberfia hamar rákattan. Tökéletesen alkalmas pihentető, vagy háttér-televíziózásra, és a humoros sorozatok mellett mindig akad egy saját gyártású műsor is. Most is így történt: a C.C. eldöntötte, hogy márpedig neki kell egy improvizációra épülő műsor. A műfaj eddig se volt idegen tőlük, évekkel ezelőtt a Beugrót gyakorlatilag a csatorna mentette meg a kaszától, így nem meglepő egy hasonló műsor berendelése.

Újabb játékunk van, ezúttal az AXN jóvoltából, és a Hannibal című sorozat mellé, amit azért szeretünk, mert szép, és mert embert esznek benne, jól átsütve. Kész, kimondtuk, ez van.

A feladat rém egyszerű, sőt, olyannyira, hogy a felkínált nyeremény nem is áll arányban vele: egy azaz egy kérdésre kell válaszolni jól, és máris megvan az esély arra, hogy valaki elvigye az öt Hannibal-bábu egyikét. És hogy milyen báburól van szó? Ilyenről:

A kérdés, amire válaszolni kell, a következő:

Melyik Magyarországon (is)forgatott sorozatban szerepelt Richard Armitage?

A) Robin Hood
B) Borgiák
C) Drakula

Ugye, hogy nem nehéz. A megfejtéseket a hogyvolt kukac gmail pont com címre kell elküldeni október 18. 18:18-ig, a tárgyban szerepeljen, hogy HANNIBAL. A sorsolást rögvest utána megtartjuk, a nyereményeket az AXN postázza. Sok sikert! 

A „The Originals” avagy „Az Ősiek” a Vámpírnaplók testvérsorozata, középpontjában az ősi vámpírcsalád tagjai állnak, akik Mystic Fallsból átteszik székhelyüket New Orleansba. A pezsgő nagyváros otthont ad vámpíroknak, boszorkányoknak és vérfarkasoknak egyaránt; és megannyi misztikus kalandot, meglepetést tartogat még az ezerévnyi tapasztalattal rendelkező Ősiek számára is…

Egy faszi kőkeményen jógázik, skippelve a leg day-t inkább hátra gyúr, nézegeti magát egy törött tükörben, elmegy a helyi tetkóshoz, valami kínaitól csálé műfogsort vesz, aztán ledobva magáról a nagymutter hálóköntösét, megvillantva a szénné varrt hátát, leborul a A Nagy Vörös Sárkányt ábrázoló tusrajz előtt. Hát íme a Fogtündér. Hannibal eközben meg a saját elmepalotájába képzelve magát (fejben a Norman Chapelben egy kisfiú mennyei hallalújázását hallgatva) hesszel Chilton elmegyógyintézetében. Három évvel később Alana Bloommal beszélget. Azt hinnénk az egykori rendelőjében, de megint csak Hannibal élénk fantáziájába engedtünk bebocsátást egy kis időre, mert ugyanúgy a cellájában ül és rajzolgat, míg Dr. Bloom gratulál, hogy immáron hivatalosan is őrült. A szellemes riposzt után Hannibal még hozzáteszi, hogy egy gyilkossággal még adós, hisz megígérte, hogy meg fogja ölni, és ő mindig betartja a szavát.

Rövid ízelítő, mire számíthatunk. Úgy tűnik, lesz birka dögivel, ahogy jópofa produkciók is.
Megjelenik a gyártósor, ahol szépen készülnek a sorszámos matricák a castingra, jómunkásember összecsomagolja, elszállítja. Budapest utcáin pedig tartanak a válogatóra a népek, a célban már gyűlik a tömeg, van köztük Elvis-imitátor, labdazsonglőr, kártyatrükközők. Gyakorolgatnak szorgosan, az adminisztrátorok adminisztrálják a jelentkezőket, a színpad épül, aztán lassan a nézősereg is elfoglalja a helyét, az utolsó simítást is elvégzik a takarítók.

Itt van az ősz, itt van újra (remélem idén még senki más nem sütötte el ezt), és vele együtt a Flash is. Aki nem látta volna az első évadot, semmiképp ne üljön le binge watch-olni, mert az első húsz másodperc minden érdemlegeset összefoglalt. Nem egészen ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Barry egy összecsapás közepén van Captain Colddal, és elválaszthatatlan társával Heat Wave-vel. Sikeresen leszereli őket, főleg mert Firestorm is besegít. Ezt követően mindenki a laborba megy, ahol a csapat fő dolga egy-két mondatban összefoglalni, hogy miért Flash a legjobb. Még Dr. Wells is begurul, hogy bejelentse, Allen már mindent megtanult, nem tud neki több tudást átadni, majd kiszáll a székéből. Snitt, Barry a lepusztult laborban áll egyedül, mikor elkezd a bűnjelző számítógép csipogni. Intro.

A Javadi házban tovább folyik a helyszínelés, a gyilkos fegyver ugyan nincs meg, viszont annál jobbat találtak: a szomszéd biztonsági kamerája felvette az ajtóban álló Petert. Na baszki! A védett házban Fara dörgöli Javadi orra alá mindazt, amit megtudtak a pénzügyi machinációiról. A férfi flegmán hallgatja (láthatóan bosszantja, hogy egy nő buktatta le és ennek hangot is ad), aztán anyanyelvén szólalkozik össze a lánnyal. Pár mondat után Saul közbemorran: elég legyen, aztán egy pillantással gyengéden kiküldi kolléganőjét.

Mikor a két egykori barát magára marad Javadi kiböki, hogy tudja mit akar tőle kihallgatója – információt az atomprogramjuk helyzetéről. Saul mindössze sejtelmesen mosolyog, ezért a fogoly belelendül: velem lehet alkut kötni (nyilván ezért vagyok itt, különben már böriben lennék), kérek egy védett házat Miaimiban, testőröket és az összes lóvémat, és akkor beszélek. Hitetlenkedő horkantást kap válaszul meg egy riposztot: 219 amerikait megöltél, el vagy tévedve a kívánságaidat illetően. Nem véletlenül dokumentáltuk a lopásaidat, mégy szépen vissza a hazádba, onnan nekünk dolgozol, és ha nem viselkedsz jól a társaid megtudják, hogy megloptad a Forradalmi Gárdát, akkor pedig minimum kínzásra és nyilvános akasztásra számíthatsz.

Till a mai Sztárban Sztárba egy Take That lázálomból ébred bele, és a hangján hallatszik, hogy valami nincs rendben. És bár eddig úgy gondoltam, hogy neki nem létezik gyenge pontja, most mégis úgy néz ki, hogy valamiféle rút megfázás térdre fogja kényszeríteni kábé a műsor közepére. Pedig a mai adásban mindennél jobban szükség lett volna arra, hogy valaki felsegítse a földről a hangulatot, vagy legalábbis betakarja az oszlásnak indult minőséget. Ám ő is csak végigbotorkálja ezt a furcsa víziót, ami inkább volt egy napközi-elfekvő hibrid egy igazi show helyett, és ami egyébként minden létező aspektusában alulmúlta a múlt heti, megdöbbentően összeszedett és kifejezetten szórakoztató műsort. Henrik ugyan sokkal többet beszélt, mint korábban, de olyan rossz találati aránnyal lőtte körbe az általa boncolgatott témák lényegét, hogy mégis azt gondolom, jobb volt elcsendesedve. Volt neki egy ilyen én-már-olyan-tapasztalt-vagyok-hogy-nem-hat-meg-semmi attitűdje, ami legalább statikus díszletként jól funkcionált. Eddig.