A Comedy Central az a csatorna, amire az emberfia hamar rákattan. Tökéletesen alkalmas pihentető, vagy háttér-televíziózásra, és a humoros sorozatok mellett mindig akad egy saját gyártású műsor is. Most is így történt: a C.C. eldöntötte, hogy márpedig neki kell egy improvizációra épülő műsor. A műfaj eddig se volt idegen tőlük, évekkel ezelőtt a Beugrót gyakorlatilag a csatorna mentette meg a kaszától, így nem meglepő egy hasonló műsor berendelése.

Ráadásul megnyerték Hajós Andrást házigazdának, ami egyrészről tehetsége miatt kiváló ötlet, más részről meg rossz ómen, mivel a nevével fémjelzett produkciók valamiért hajlamosak bedőlni. De nagyon reméljük, hogy most nem így lesz.

No, de nézzük miből is áll a történet. Egy sötét, de kifejezetten elegáns színpadképbe érkezik Hajós és a tőle várható rutinnal puhítja az amúgy lelkes publikumot. A játékszabályok nagyon egyszerűek: adott egy híres, vagy kevésbé híres ember, akit minden előzetes felkészítés nélkül mély vízbe hajítanak, vagyis egy számára ismeretlen élethelyzetbe, amiből lehetőleg a legtöbbet kell kihoznia. Minden műsornak van egy tematikája, a mai a "vészhelyzet", és itt kapunk egy a műsorvezetőtől egy minimál stand-upot. Nem mondom, hogy élete legjobb anyagát teszi ide, de ebben az apró szösszenetben is benne van, amiért szeretjük Hajóst: az a jól eltalált önirónia, amivel könnyedén éri el, hogy vele nevessenek a nézők.

De már érkezik is a mai első vendég, Scherer Péter, akit elég csúnyán megtépázott az élet, vagy, ha őt magát nem is, de az öltözetét mindenképpen. Szakadt ingben, nadrágban közeledik, nyakkendője fejpántként libeg, és bár nem tudja mi a szerepe, de öltözete alapján már felvette egy részeg ember gesztusait. Hajós nem sokat tököl, pár szó után belöki az előre berendezett színpadra, ahol Scherer lefekszik a szőnyegre és aggódva várja a történéseket.

Fény fel, balról belibben egy hölgy és hangos Elnök úr! - felkiáltással indul a móka. Hősünk felpattan, furán méregeti a nőt, de az már vázolja a helyzetet. Tíz perc múlva sajtótájékoztató és ő az elnök főtanácsadója. "Na, akkor most adjon egy jó tanácsot Irénke!" - hozza egyből Scherer a poént, de már robogunk tovább. Az elnök nem először dorbézolhatott, mert Irénke rutinosan vezényli a kijózanító tornára, majd átöltözteti. Eközben az „Elnök”, mint valami hiperaktív rohangál fel-alá és próbálja eltüntetni a részegségére utaló üvegeket, flakonokat. Közben Irénkétől megtudjuk, hogy miatta ugrottak meg az olajárak, amiből egy „biztos túl sokat tankoltam” poénnal jön ki. Ekkor belép a szobába egy admirális, aki közli, hogy egy halom tank tűnt el két napja, pont akkor, mikor az Elnök is. De Scherer nem aggódik: "Én már itt vagyok, szóval biztos meglesznek a tankok is." Aztán Irénke kiszúrja, hogy ott áll a pázsiton egy tank, amire az a válasz, hogy nagyon felmentek a taxi árak. De már jön az újabb probléma, SMS-t kaptak, hogy hadban állnak Lengyelországgal, mert túszul ejtették a lengyel miniszterelnök fiát, és váltságdíjat követelnek. Ekkor előmászik Ladiszlav a pamlag mögül és kiderül, hogy valószínűleg ezek ketten itták mattra magukat. Persze az Elnök semmire sem emlékszik, hiába ölelgeti a srácot. Ekkor ront be üvöltve a First lady és kérdőre vonja a férjét, hogy hol volt két napig. Az Elnök még kamuzik egy kicsit, aztán inkább se szó se beszéd, lesmárolja a kedvesét. Majd a feleség lesmárolja Ladiszlavot, és az admirálist, Az elnök meg a tanácsadó csajt, de mielőtt pornográfiába hajlana a történet, jön Hajós és lecsengeti a sztorit.

Scherer kiválóan játszotta a tanácstalant, egy pillanatra sem esett ki az általa ismeretlen szerepből, és fergeteges poénokat improvizált. De ezen nem is lepődtem meg, mert pályája jó alapot szolgáltatott ehhez, így remek választás volt vele elkezdeni a műsort.
Szünet után Hajós bejelenti a következő vendéget, Horváth Kristófot, vagyis Színész Bobot az ismert slammert, színészt. Az ő bejövetele nem túl egyszerű, ugyanis be van kötve a szeme, így még a ráadott ruházattal sincs tisztába. Hajós leveszi róla a szemkötőt, de sok kérdésre nincs ideje, mert indul is a jelenet. A XX. század elején járhatunk, egy orrhangú nővérke elrabolja a „professzor” urat, mivel kezdődik a műtét. Dr. Bergert már várják a kollégái Dr. Schulcz és Dr. Shilling. Mindkettőt keblére szorítja a prof, majd a nővérke megkérdi, hogy milyen műtétet fognak ma végrehajtani? Közben érkezik a páciens is, egy, a műtéthez képest igen jó hangulatban lévő hölgyet tolnak be, aki annak örül, hogy bevonulnak az orvostudomány történetébe. Horváth le is csapja a labdát: "Lehet, hogy a többes szám kicsit túlzás, de az utókor emlékezni fog a betegre is."

Indul az altatás, amit Horváth az ágy ide-oda tologatásával akar megoldani, de miután ez nem sikerül, hipnózist alkalmaz. A nővér újból felteszi a kérdést, hogy milyen műtét lesz, de láthatólag Dr. Bergernek még fogalma sincs róla, ami nem is lenne baj, de az igen, hogy Horváthnak sincs. Ettől függetlenül jól elbohóckodnak, viszont a jelenetet végül a beteg menti meg, aki valamilyen súlyos görcsrohamot produkál, mire mindenki pánikba esik, Hajós meg lecsengeti a jelenetet.

A végére még tartogat nekünk egy meglepetést a műsor, az egyébként zseniális István Kovács, a fura raccsolós riporter szeretné kínos helyzetbe hozni a két vendéget, de a srácok rutinosan elkerülik a csapdát.