Múltkor ott hagytuk abba, hogy az ész nélkül költekező NFL-játékosok életét egyengető Spencer kiapasztotta a számláját, mert kölcsönadott az újonc Vernonnak háromszázezer dollárt, hátha sikerül meggyőzni, szerződjön le az ügynökségéhez. A játékos szavát adta, Spencer örült, de mozijegyre se maradt pénze. Bezzeg most ott nyomul az új kockás öltönyben az irodában, az öltöny feszül mindenhol, ahol kell, melegítőben mégsem lehet tárgyalni az ügyfelekkel. Épp a nője nagyanyjával smúzol, a mami kedvelte Spencer játékát, de szerinte jól járt a Dolphins, hogy elcserélte anno két másik játékosra. Spencer arcára fagy a vigyor, jókor jön a főnök Joe. Sürgős dolguk van, tele a hülyegyerek Ricky múltkori balhéjával a Youtube. Joe valójában nem erről akar beszélni, mert fentről továbbra is megy a cseszegetés, Spencernek végre hoznia kéne a pénzt az ügynökségnek, nem csak az öltönyeivel villogni. Ja, amúgy a mai kockást nem a boltban vette, csináltatta magának. Ekkora emberhez biztos jó sok anyag kellett. Spencer előáll a jó hírrel, megegyezett Vernonnal. Joe majdnem összepisálja magát örömében, puszilgatja Spencert, hozza a piát, testi szerelmet ajánl, már épp kezdene nagyon kellemetlen lenni a szituáció, ezért Spencer nyugalomra inti, a papírokat még nem írták alá. De minden fasza lesz, nem kell aggódni. Joe rohadtul nem így látja, egy 24 éves félig gyerek játékossal egyezkednek, aki minden szart megvesz a haverjainak. Megyünk tovább: Ricky otthonról éppen a Ferrarijához siet, hogy odaérjen a Dolphins-edzésre, ha már a múltkor elszúrta a bemutatkozást. A csaja még visszahívja az ajtóból, hogy megajándékozza egy fuxszal. Aranyláncon lóg a tizennyolcas szám, nagyon csecse. A tizennyolcas volt Ricky mezszáma középsuli óta, mágikus ereje van, és a csaja még azt is megbocsátja neki, hogy a múltkor félrekúrt, de nincs több esély. Ja, a fuxot Ricky bankkártyájával vette. 

Ma minden kertelés nélkül a lovak közé csapunk: John már készültségben, figyeli az új célszemélyt, aki egyetemista, és a Harper Rose nevet viseli. Csak halkan kérdem, ha suli, miért nem Finch van itt? Vendégoktatóként, vagy bármi. Na mindegy. Harold megjegyzi, hogy Harper körül van némi furcsaság kezdve azzal, hogy a gép az egyetemi azonosítóját adta meg (vaj’h miért?), illetve, hogy saját szobát kérvényezett magának – talán baja volt korábbi lakótársával. A tények sorolásának az vet véget, hogy John felfigyel rá: a lány táskát cserél az udvaron valakivel. Hősünknek ez felkelti a gyanúját, és nekiindul, hogy kövesse bármerre megy az egyetem épületében. Közben Főncsinek akad némi bosszankodni valója, Medve ugyanis nemes egyszerűséggel megrágja a méregdrága cipőjét. Nagyon hangosan röhögök.

John folyosókon át követi Harpert, mikor egyszercsak rájön, hogy a női koleszban grasszál – kínos vigyorral fúj hátraarcot, de szerencsére látja hova tart a lány, és oda kevésbé feltűnő, ha követi: ez már a férfi részleg, úgy néz ki a pasijához jött. Csak a tag (Trey) szobájának ajtajában váltanak pár szót, Harper vállalja, hogy elmegy helyette dolgozni, mert a srácnak kis pihenőre van szüksége. Főncsi sorolja a tudnivalókat: Treynek hosszú a bűnlajstroma, aminek visszatérő eleme a fű (nem, nem az, ami a kertben nő, hanem amit búfelejtés és egyéb célból szívnak az érdeklődők). Most már értem a srác szobájából kilibbenő füstöt…

Mivel Eleanor megígérte legutóbb és szavatartó nőnek ismerjük, meg akarja szöktetni Abigail Ashet az erőd börtönéből, megemlítve neki, hogy az ismerős Lady Hamiltont már várja odakint. Bár Flint kapitány neve is szóba kerül, aki negatív szereplőként jelent meg a lány apjának leveleiben, az végül mégiscsak rááll a dologra.