Crane újabb XXI. századi mókás dolgot ismerhet meg, a Ki vagyok én? nevű játékot játssza Abbie-vel. Egy kis szünetet tartanak anyu naplójának átnézésében, hisz tulajdonképpen az egészet már kívülről fújják, de Moloch meggyengítéséhez még így sem jutottak közel. Crane kommentje persze az, hogy minek a játékkal foglalkozni? Abbie magyarázata az, ha kikapcsolják az agyukat, a tudatalattijuk dolgozik, így lehet találnak egy megoldást. Amilyen kis mákos, Crane-nek Washington jutott, de ebbe is beleköt. Viszont meghallja Katrina hangját. Forog ide-oda, Abbie szúrja ki a nőt a tükörben. Nincs sok ideje, és ha Henry is megtudja, hogy tükörben társalog, baj lesz. Beszámol a párosnak, hogy kudarcot vallott a gyermek Moloch elintézésével, Abbie sokatmondóan bólogat erre. Olyan gyorsan nő, hogy napokon belül átveszi az emberek felett az uralmat. Crane biztatja a nőt, hogy van már fegyverük, tartson ki, de Katrinának mennie kell.

Bencus beharangozza, hogy micsoda izgalmakban lesz ma részünk, mert ezen a héten dzsungel törvények uralkodnak a villában, és ez egy véresen komoly játék, brutális főnyereménnyel. Képtelen vagyok komolyan venni a lemmingeket pedig, akármennyire is erőlteti. Főleg, hogy a mai rész leginkább arról fog szólni, hogy próbáljuk értelmezni Zsu random egymásra hányt szavait.

A párbaj éjszakájával kezdünk, Dóri mond pohárköszöntőt, a “győzött a tiszta szív” kifejezéstől kiráz a hideg, mintha valami teliberakott szekta lenne az ő csapatuk. Kazal "vad, tesztoszteronos, tökös csurit" látott már Robinban akkor is, mikor bejött a villába, ami azért érdekes, mert eddig hevesen utálta ezt a gyereket, most meg mégsem. Kazal fejében a szél sosem tudjuk merre fúj. Laci nem fog változtatni azon, hogy ő bunkó volt, nem is vártunk nagyon mást. Félig Lehunyt Szemű Robin emelgeti a poharát és bárgyún vigyorog.

Ezt olaj vászonra kérném, kamu aranyozott, barokkos beütésű IKEA-s keretben.

Nagyon úgy fest, hogy ez az én keresztem, hogy csak a szar részek jutnak nekem, de sebaj. A tegnapi adás leltárja: egy reggeli ébredés, Ádám faszparasztoskodik, Batman és Robin visszatér, Ádám végrendelkezik, a lakók visszabífelnek neki, mármint a nyugiban felállított Újpest mezes ruha fogasnak, amire Ádám fotópapírra nyomtatott nem túl méretarányos képét is rárakták. Ha nagyon szeretném magam, akkor most ennyivel le is tudnám az egészet, de nem leszek fogyatékos szellemi agytröszt, ahogy büdös lábú Fanni mondaná, hanem megírom hogy voltak ezek a dolgok.

Ez elég beteg sorozat lesz, mert amiben a huszadik másodpercben smároló, zuhanyozó csajokat mutatnak, abban bármi megtörténhet. Van ez a szőke csaj, aki nagyon szeret fürdeni. Részben azért, mert megtisztul, és az jó érzés, részben azért, mert a vízben lehet játszani. Gyerekként a habbal, felnőttként meg más felnőttekkel.

Kis jubileum ez, az ötvenedik VV7-hogyvót de akkor is, ha a hatodik évadból indulunk ki, kb. félúton vagyunk, könnyes is a szemem egy picit. Lilué és Bencusé nem, rém vidámak, egyikük miniben, a másik ahogy szokott, és nem, nem Bencére adták rá a platformcipőt sem. Lehet nem is úgy hívják, de leszarjuk, mert Lilu elröhögi a felkonfot, szerintem ezek ketten sportot űznek abból, ki tudja a másikat jobban szívatni élőben, és nem lehet nem észrevenni, mennyivel jobban működnek, mint amikor az X-Faktort vezették közösen. Na, lássuk miből éltünk a semmit el nem döntő párbajig.