Meglepő módon indítjuk a részt, Főncsi ugyanis nem az irodában csücsül, hanem a rendőrségi segélyhívó központban, ahova ugye befutnak a hívások, ha a nép a 911-et tárcsázza. Operátor a lelkem, bár még nem tudjuk miért fanyalodott erre a munkára. Kezdésnek vicces hívást kap, egy férfi azért kér segítséget, mert épp mókusok szedik szét az autóját. John és Shaw egy közeli háztetőről figyelik őt, hallgatóznak, és közben azzal csipkedik, hogy talán szólni kellene Fuszkónak, kérdezze ki a mókusokat. Mikor Főncsi morog egy kört, hogy nem érti miért ő jött ide terepre, John felvilágosítja: ebben vagy a legjobb – asztalnál ülsz, monitorok vesznek körül, embereken segítesz, már csak a kutya hiányzik. (Úgy kellett már egy jó kis John-Főncsi féle szájkaraté, mint egy főnöki buksisimi; besírok a röhögéstől.)
Végre megismerjük mai célszemélyünket, aki nem más, mint a telefonos operátorok vezetője, Sandra Nicholson; bár azt még nem tudni, mi a pontos veszélyforrás, Főncsi mindenesetre meghekkelte a hívásait, most már hallja, hogy kivel mit beszél.