Sok bába közt elvész a gyerek, szokták volt mondani, bár nehezen tudom vizualizálni, amint tényleg köddé válik egy csecsemő, csak azért, mert sokan állnak körülötte. De mindegy. Valter valami hasonlót abszolvált – annyian akarták segíteni, meggátolni, megfigyelni, lekövetni, megverni, vagy ezeknek valamilyen cseles kombinációját, hogy végül most már csak a jóisten és Hajdú Péter tudják, hogy hol lehet. Mindenki erősítse meg lelkét a harmincadik epizód előtt, és gondoljon arra, hogy nem sok van már hátra… Addig is próbáljuk meg kiélvezni azt a szadisztikus gyönyört, amelyet a még csiszolatlan gyémánt színészeink arckifejezései és kedvenc vágóképem képesek nyújtani.

Az idézet Algernon Blackwood A Wendigo című meséjéből való. Úgy tűnik, egészen kifogyunk a Grimmekből, pedig hány olyan van még, amit nem is érintettek! A hét évvel fiatalabb Hank-et látjuk, ahogy járőrként épp kiszáll egy helyszínre, ahonnan kiabálást jelentettek. Négy lövés dördül, erre a társával bemennek, és két áldozatot találnak, az egyik még él. Épp mentőt hívnak, amikor Hank meghallja, hogy van még valaki ott. Üldözőbe veszi, kis ugrándozás-rohangálás után el is kapja a pasast. Az teljesen holtra vált arccal csak azt hajtogatja: vadállatok voltak, fel akartak falni, meg akartak ölni!

Átmegyünk a jelenbe, Hank teljesen szórakozottan válaszolgat Nicknek, miközben újságot olvas. Nick kérdésére összefoglalja, amit a nyitó jelenetben láttunk: Craig Ferren Irakban szolgált, lelki sérült volt. Lelőtt két testvért, akik fegyvertelenek voltak, ezért halálra ítélték. Amikor letartóztatásakor azt motyogta, hogy a tesók szörnyeteggé változtak a szeme láttára, természetesen Hank nem hitt neki. De most, így, a Nick-kel közös ügyek után már nem biztos benne, hogy a fickó tényleg hazudott. Hank megkéri Nick-et, hogy segítsen kutakodni az ügyben, aki persze igent mond rá. Az már csak hab a tortán, hogy kicsit több, mint harminchat órájuk van erre a nyomozásra, mivel másnap este kilenckor Ferrent kivégzik.

Ott maradtunk félbe két héttel ezelőtt, hogy Ámerikai mami nem menti meg Downtont, mert nem tudja, és Matyi nem menti meg, mert nem akarja. Érezzük ugye a helyzet súlyosságát. Mindezek mellett Edith is pont most házasodik, tovább apasztva az amúgy is gyenge büdzsét. Szóval megint egy esküvő és megint baromi sok virág, portörölgetés, szőnyegfelgöngyölés, Ketteske pedig elégedetten tekint körbe: végre valami róla szól ebben a házban.

Joan a nőgyógyászánál van. A doktor szerint, mivel elfogyott az antibébi tablettája, a ciklus végén ismét termékeny lehet. Vagy máshol van a gond? A doki San Antoniót javasolja a férfiúi lelkesedés helyreállítására, mire Joan elmondja, ők egyelőre a behívót várják. A doki diszkréten figyelmezteti Joant, hogy már nem annyira fiatal. Mellesleg közli, hogy őt még kényszerítették arra, hogy Koreában harcoljon. Joan leginkább amiatt aggódik, hogy két(!) abortuszon túl még van e esély az anyaságra. Az elsőt nem orvos vezette le, mire a doki arra jut, hogyha utána ismét terhes lett, akkor nem lehet nagy baj.

Don egy nagyobb bőrönddel érkezik az irodába. Allison felpattan, hogy üdvözölje. Don kávét kér majd bemegy. Első látogatója Harry Crane aki tudván, hogy Don egy napot Los Angelesben tölt, mielőtt Acapulcoba utazik, egy szívességre kérné. Ebben Lane zavarja meg. Harry mérgében arra biztatja, hogy menjen már haza Angliába a két hét szabadságára. Lane-t Allison zavarja meg a kávéval, így inkább neki adja át az aláírnivalókat, majd kezet ráz Donnal. Don megkérdezi, mit csinál a következő napokban. „Itt leszek a végsőkig” feleli először a nő. De Don igazából az évvégi programjáról érdeklődik  Családlátogatás, aztán szilveszter a Times Square-en pár barátnővel. „És matrózokkal” – teszi hozzá Don.

Pittyegéssel nyit az epizód, egy harmincas éveiben járó férfinak ez az ébresztője. Egy számítógéphez ül, lenyom néhány billentyűt, majd a Futtatás parancsot. Egy régi lemezjátszóra fölteszi a napindító dalt, majd nekiáll elvégezni a házimunkát, utána egy kis edzés következik. Ezután egy frissítő turmixot készít, majd bead magának egy injekciót. Valami oltóanyag lehet, mert egy szekrényre való van a cuccból. Belövi magát, ekkor a föld megremeg, a lemezjátszó leáll, ő gyorsan felveszi az egyenruhát, a széfből fegyvereket vételez, leoltja a lámpát, és a tükröket távcsőként használva figyeli a folyosót. A folyosó végén szintén egy tükör, amelyben látható, ahogy két távoli arc néz lefelé. A bunker belsejében vagyunk. Jack és Locke bámul lefelé. Főcím.

Mivel senki le se szarta, hogy Tüdő lekoccolt a buliból – de még a fúró kéróból is – így mi sem pazaroljuk erre a kis mellékzöngére a karakterszámokat. Fergeteg a buli, de a házaspár, Jónő Vicky és Metrós Jay feje fölött összecsapnak a hullámok. Az írástudók szépen tagoltan elmagyarázzák, hogy Vicky ilyen csaj, mindenkihez odamegy, megölelgeti, megpuszilgatja, épphogy egy laza szaxival nem ápolja le a hímtagokat,de ezzel alapvetően nem is lenne semmi baj, ha Metrós Jay és közte nem lenne egy tótum paktum miszerint csak egymás pöcörőjét morzsinkálhatják. Jay felbassza magát de hirtelen és meg is mondja, hogy ez így nem oké. Hát, ha nem, hát nem. Vicky fordul kettőt és már meg is találja a sovány vigaszt más faszik társaságában. Plusz VIP módon üvegből nyakalja a vodkák királynőjét, a Stilcnaját. Majd meglátjuk, hogy másnap a vécén kersztül fog-e távozni a királynő. Jay elkezd tipródni az egyik hostess csajjal, kap is egy telefonszámot. Vicky bemegy a mosdóba, hogy megtépje a ringyót, aki Jayre akaszkodott, de ebből is ő jön ki szarul, úgyhogy már hazafelé bazmegol.

A buliban Charlotte keres magának egy bikát, nehogy csak Naffaszú Gaznak legyen jó estéje. Téma lezsírozva, viszi is a dugiszobába, de kufirc az nincs, részegen horkolás az viszont van, ami Charlotte-ot illeti. A faszikám meg csak pislog, hogy akkor most mi van. A csávó az éj leple alatt valahogy szublimál. Reggelre Pszicho Charlotte megtalálja Tüdő üzenetét, amiben annyi volt, hogy: good bye, C’est la vie, ég veled! A faszik nem fognak még csak egy könnycseppet sem elmorzsolni Tüdő után. A csajok azért kicsit sopánkodnak, de szenté azért nem avatják Kannácskát, csakazé’ mer’ elkotródott.