A mai idézet egy népszerű népmeséből való, de a Grimm fivérek meséskönyveiben is szerepel. Magyarul speciel Grimm-félét nem találtam belőle, de szerintem ti is ismeritek, az a mese, amiben a fiúcska iszik egy forrásból, és szarvassá változik, bár a húga óva intette ettől. Visszatekintés után a lakókocsiban nyitunk, Nick azon töri az okos kis fejét, mit vihettek el Konstantinápolyból a 13. században, ami olyan fontos volt – vagyis a kulcsocskája rejtélyét próbálja megfejteni. Váltás után egy legelőn egy fiatalember azt nézegeti, mi történt a marháival. Több tetemet is talál, aminek felvágták a hasát, és kivettek onnan valamit. Hirtelen egy kék fejű, első látásra földönkívülinek rémlő, emberszerű egyed tűnik fel. A fiatalember előveszi a puskáját a kocsiról – de mire ezt megteszi, már ott van előtte az idegen, lök rajta egyet, és a kocsiból kiálló cövek felnyársalja az embert. Ez sem fog már lövöldözni. A kékfejű ezen láthatóan teljesen elcsodálkozik, majd elszalad. A halotthoz odaér egy idősebb férfi egy másik autóval, el is szörnyed rendesen. Még látja a sötétben világító idegent elszaladni a legelőn át. Azt már csak mi látjuk, hogy amikor a lény átveti magát a szögesdróton, kissé fennakad rajta, és egy darab szépen világító bőrt otthagy a majdani helyszínelőknek. Főcím.

Monroe Rosalee-nak mesélget a szüleiről, kiderül, hogy pont ugyanott laknak, mint gyerekkorában, ráadásul az apja nem tud lépést tartani a korral, és valószínűleg még mindig jár éjszakánként vadászni. Ez ugye, dúvadéknál kicsit mást jelent. A ciki az, hogy a szülők szeretnék meglátogatni a kisfiukat, és úgy gondolják, hogy nem szállodában akarnak lakni – vagyis Nick egy fedél alatt lenne apuval és anyuval. Ez Rosalee szerint is durva lenne. Arra viszont jelen állás szerint nincs remény, hogy Nick és Juliette addigra összejönne, és Monroe nem szeretné, ha Nick kinyírná a szüleit – bár kétségtelen, hogy okot biztos adnának rá. A beszélgetés megpecsételéseként csókban forrnak össze. Persze ekkor robban be Nick is, hangosan kiáltozik Monroe után, segítséget szeretne - és elég nehezen esik le neki, hogy talán kicsit tapintatosabban is közlekedhetne.

Felmegy a szobájába, és láthatóan eléggé sajnálja, hogy bunkó volt, de Monroe legyint rá, jól megvannak Rosalee-val, nem történt semmi végzetes. Miután ezt átbeszélték, végre rátérnek a lényegre is, Nick megmutatja a kulcsocskáját a dúvadnak. Az – elvégre órás – rögtön kiszúrja, hogy nagyon régi, még a középkorban készült, de ennél sokkal jobban izgalomba hozza a nyomdázott térkép-részlet. Azonnal lerohan, előás egy fadobozt, ami még az ük-ük-ükapjáé volt, és amiben van egy pont olyan tipográfiájú térkép, mint amilyen a kulcs lenyomata. Vagyis az összerakott kulcsos térkép nagy valószínűséggel a középkori Svábföld egy darabját ábrázolhatja, közelebbről a Fekete-erdőnél lehet. Nick elmeséli a hét Grimm-lovag és az elrejtett kincs történetét, és mivel azt nem tudja, kinél van a másik hat kulcs, elhatározza, hogy megkérdez valakit.

Juliette az emlékei felidézésével van elfoglalva, egy régi képet nézve pontról pontra felidézi azt az estét, amikor a kép készült. Egy karácsonyi buliban voltak kettesben, Julis azon bucsálódott a barátnőjének, hogy bár szuperül megvannak Nickkel, még nem hangzott el a szeretlek szó. Nincs sok ideje ezen szomorkodni, Nick már oda is lép hozzá, megcsókolja, és közli vele, hogy szereti, persze Julis biztosítja érzelmei viszonzott voltáról. Ekkor újabb csók, és elkészül a fénykép is, amit az elején a kezében tartott. Juliette visszatér a jelenbe, és nagyon örül, hogy ennyire emlékszik mindenre.

A kékfejű odaér valami pajtához, bent egy erősen terhes asszonyka várja, leginkább a nála lévő csomagot. A nő azonnal a véres marhaalkatrészek evéséhez lát, úgy tömi be magába, mintha ezer éve nem evett volna. A kékfejű közben átalakul teljesen hagyományos emberré, és gondoskodó férjként viselkedik, még a kezét is a nő hasára teszi, mert éppen rúg a baba. Reggel viszont sajnos tovább kell állniuk, mert itt sincsenek biztonságban. Egy lakókocsis ürge a rendőrségi frekvencián meghallja az előző éjszakai űrlény-támadásról szóló riasztást, le is teszi az éppen fogyasztott szendvicsét, és már indul is a helyszínre, még 135 mérföld választja el Portlandtől. Másnap reggel kékfejűék autója sajnos nem indul, úgyhogy apu elindul rekvirálni másik autót, addig anyu maradjon ott egyedül. Anci ezt nem nagyon szeretné, de nincs más választása, apuci amúgy is szereti, és minden rendben lesz.

Főrendőr beér az irodájába, ahol Nick már vár rá. Kis pengeváltás után végre lebbentünk, a százados elmeséli, amit a kulcs-ügyről tud. A királyi családok négy kulcsot szereztek meg a hétből, egy van Nicknél, és kettő eltűnt. A hét keresztes lovag, akik túl akartak járni a királyi családok eszén, Nick ősei voltak. Az egyik hosszas kínzás után elárulta a többieket. A négy kulcs megszerzése érdekében a királyi családok a megszokottnál jóval több vért ontottak, szóval nem egy romantikus regény ez a történet. Azt Sean se tudja, mit rejthettek el, sokféle mendemonda kering, a bölcsek köve, az örök élet titka, egy próféta kardja vagy éppen Jézus szögei és a kereszt egy darabja is éppúgy lehet. Egy biztos: a hét lovag az életét áldozta ezért a valamiért, úgyhogy nagyon értékes kell legyen. A százados még azt is elpöttyenti, hogy a családja jobban örült volna, ha ő meg sem születik, de ha nem keresztezi az útjaikat, akkor csak néha próbálják meg kinyírni. Már épp rátérnének, hogy mennyire bíznak meg egymásban, de bekopog Wu, dolog van, a csepegtetés és a bizalomépítés ezúttal ennyiben marad.

A farmer egy dögös Ford kisteherautóval viszi ki Nicket és Wut a tett helyszínére, közben mesélgeti, hogy mi is történt, ebben a helyi seriff is segít neki. A kékfejű hat tehenet ölt meg, és végzett a fiatalemberrel is. A helyi rendőr próbálná menteni a szemtanút, a tettes biztos láthatósági mellényt hordott, de a bácsi nem hagyja magát, biztos benne, hogy űrlény-félét kellett lásson. Nick valami sugallat miatt elmegy a kerítésig, és persze megtalálja a bőrdarabkát, ami kiszakadt a tettes kezéből. Wu szerint gyíkbőrnek látszik. Már búcsúzkodnak a szemtanútól, mikor megérkezik a farmra a korábban látott lakókocsis ürge. Közli, hogy segíteni jött, mert ő űrlényvadász, és az országban több űrlénytámadás is volt korábban. Wu és Nick csak mosolyognak rajta, látszik, hogy sültbolondnak tartják.

Középkorú hölgyemény szépséges autóban megy az erdőben, amikor hirtelen megpillantja maga előtt az úton a kékfejűt. Félrerántja a kormányt, egy pillanatra az eszméletét is elveszíti, mert lefejeli a kormányt. Mire feleszmél, az űrlény már ott van mellette és kirángatja a kocsiból. Az ufológusnak szép kis albuma van, képekkel, amiből a szemtanú simán kiválasztja, hogy melyik fajtával találkozott. Ennek az űrlényvadász nagyon megörül. A pórul járt és időközben elájult autós hölgyet a kékfejű (immár emberi alakjában) beviszi a pajtába, hogy ne legyen baja, aztán felnyalábolja anyucit, és elindulnak a rekvirált kocsival. Közben megtudjuk, hogy konkrét céllal igyekeznek valahová, de nem fognak odaérni. Bonctündérke megvizsgálta a darabkát, szerinte biztos, hogy bőr, de ha vízbe áztatja, sötétben kék fénnyel ragyogni kezd. Ez a luciferáz nevű enzimtől lehet, ami bizonyos állatfajokban van meg. Vagyis ez emberi bőr, állati bőrreakcióval. Nick csörög, Wu meséli el a saját, utánozhatatlan stílusában a kocsikölcsönzést.

A párocska egy erdei úton döcög az autóval, mikor a nő közli, hogy meg kell állniuk, valami baj van. Szerencsére az út mellett találnak egy elhagyatott kunyhót, ahol még tüzet is tudnak rakni, asszonyka pihenhet egy keveset. Nagyobb baj, hogy már megint éhes, úgyhogy apu elindul marhát ölni. Juliette kopog be Monroe-hoz, és szándékoltan nem Nicket keresi, hanem Eddie-t. Elújságolja, hogy már mindenre emlékszik, és beviharzik a házba. A megtámadott nő a kihallgatóban ül, az üveg mögött Wu ismerteti a történteket Nick-kel, beleértve a pajta előtt parkoló, nem induló autót is. A nyomozó megkéri, hogy nézzen utána a többi marhacsonkításnak is, hol kezdődtek, milyen irányban haladnak.

Julis azon örömködik, hogy mindenre emlékszik, még arra is, hogy mennyire szerette Nicket. Monroe örülne vele együtt, de Julis elkomorodik: rettenetesen megbántotta Nicket, és attól tart, hogy Nick soha nem fogja tudni szeretni őt. Eddie szerint Nick érzései az elmúlt hetekben kicsit sem változtak Julis iránt, de legegyszerűbb lenne, ha beszélne Nickkel, elmondaná neki, amit érez. Juliette szeretné, de fél (istenem, ez ennyi hányattatás után is csak egy hülye nő), meg különben is, ő már nem az az ember, aki volt. De azért majd beszél Nickkel, valamikor, addig viszont Monroe tartsa a száját. Ja, és még egy dolog: mondja el, mi az a Grimm. Monroe picit lefagy a kérdéstől, de gyorsan bebootol, úgyhogy már közli is: a Grimm olyan ember, aki belelát a sötétség szívébe. Olyasmiket lát, amiket mások nem. Erről a mondatról Julisnak beugrik, hogy Nick is ugyanezt mondta magáról azon a bizonyos éjszakán.

Wu rákeresett a többi állatcsonkításra, Nebraskából indultak két héttel ezelőtt, északnyugat felé haladnak, és egyre sűrűbbek a támadások. Az űrlényvadász odaér az elhagyott pajtához, talál odabent némi vért, majd csörög a telefonja. A hívóval közli, hogy még nem találta meg őket, de közel vannak, ráadásul a nő mindjárt szülni fog, és ő akkor ott akar lenni. A másik fél közli, hogy már négy ajánlata van, és három ilyen lény egy vagyont érne. Az ufológus ingerülten elhessenti a hívóját, kicsit szagolgat még a szalmában, majd gyorsan átalakul valami madárszerű szerzetté, érdekesen forgatja a fejét.

Nick a lakókocsiban keresgél az űrlények után, és persze meg is találja. Közben Wu hívja, megjött az eredmény, a marhákból a petefészkeket vitte el a támadó. Mivel Nick magától butuska, elmegy Rosalee boltjába. A rókalány nagyon lelkes, úgy tudta, hogy a tündöklők már kihaltak. A bőrükért vadászták őket, amit a foszforeszkálás miatt gyűjtők halmoztak fel. A tehéncsonkításra Rosalee felkapja a fejét, hoz is egy könyvet, amiből kiolvassa: nem egy, hanem több lény kell legyen, és a nő terhes, azért eszi a petefészkeket. Minél gyakoribbak a támadások, annál közelebb van a nőstény a lebabázáshoz. Monroe érkezik, de látva a szitut (könyvet bújnak), gyorsan levágja, hogy a randi megint ugrott. Rosalee lelkesen magyarázza neki, hogy tündöklő csonkítja a teheneket, Eddie csak azt reagálja, hogy úgy tudta, ezek már kihaltak.

Pedig nem, a tündöklő pasi a legelőn megy a tehenek felé, kezében a petefészkek gyűjtésére szolgáló zacsija. Nick egy térképen rajzolgatja a támadások helyét, Monroe és Rosalee ebből kilogikázza, hogy a közelben kell lenniük, hiszen a nő mindjárt szülni fog. Nick elindul, hogy megkeresse őket, a dúvad és a rőtbundás pedig mennek vele, elvégre lehet, hogy ezek a tündöklők utolsó példányai, védelemre van szükségük. Nick beszól, hogy de hát a pasi megölt valakit, Rosalee szerint viszont a baba ártatlan. A tündöklő rohan a legelőn, a zacsija már teli van, a madárféle ufológus meg a bokorból figyeli. A lakókocsijában betárazza a mordályát, akkora, hogy simán medveölő is lehetne. Letérdel egy bokorban, átalakul, és gyorsan 360 fokban körbefordítja a fejét, csak hogy tudjuk, valami bagolyféle az ártatlan, elvégre őt Nick nem fogja kikeresni a könyveiből.

Nick az ufológus lakókocsija mellett állítja le a sajátját, és már csak kíváncsiságból is bemennek megnézni a lakókocsit belülről. Az „ufológus" bizony valamiféle fejvadász, mint az a felszereléséből kiderül. Irhamentővel megtöltött dumdum golyói vannak, ha egy ilyennel meglőnek egy keveréklényt, az meghal, de sokáig átalakult állapotban marad a halál beállta után is. Vagyis a madarunk ki akarja nyírni az utolsó tündöklőket, hogy lenyúzhassa a szép foszforeszkáló bőrüket. Vagyis Nicknek mihamarabb meg kell találnia a tündöklőket, ha meg akarja őket menteni – tehát visszaülnek a kocsiba, és mennek tovább, mert előttük kell legyenek valamerre. Útközben Nick kiszúrja a kis házikót, Monroe kiszagolja a füstöt, látják a keréknyomot befelé, tehát behajtanak megnézni. Az irhavadász megpróbálja lelőni a még mindig a legelőn cserkelő tündöklőt, szerencsére csak a zacsit találja el.

Nickék megtalálják a házat, bemennek, de a nő a férjét várta, rettentően fél az idegenektől. Némi hisztéria árán (persze a nő át is változik) meggyőzik, hogy ők csak segíteni akarnak, Rosalee pedig hozzálát a szülés levezetéséhez, mert a magzatvíz már elfolyt. Monroe a nő kezét fogja, Rosalee a babának segít, Nick ellennyomást alkalmaz a derekán. Befut a férj is, a szülés eseményei őt is elsodorják, nincs idő kérdezősködni. Sitty-sutty megszületik a kis tündöklő (annyira látszik, hogy pasik írják a forgatókönyveket!), egészséges és kék fénnyel ragyog. Itt lehetne a boldog vég is akár, de az ajtóban a mordállyal a kezében megjelenik az irhavadász, és leginkább lőni szeretne. Kicsit meglepődik, mikor mindenki sorban átalakul, így Monroenak van ideje rávetni magát. A vadász is átalakul és lecsapja szegény Eddie-t valamivel. Menne vissza a tündöklőkhöz, de mire megfordul, Nick szépen lelövi a saját fegyverével – vagyis halála után sem alakul vissza emberré. Felmerül a kérdés: mi legyen a tündöklőkkel, és mi a madárféle hullájával?

Nick ezúttal a szívére hallgat, elengedi az összes tündöklőt, menjenek, amerre látnak az irhavadász kocsijával. Mint kiderül, Alaszkába igyekeznek, ahol él még néhány hozzájuk hasonló. Az elrabolt autóba meg betették a madárféle hulláját, és azt remélik, a szer hatása kitart addig, míg meg nem találják a rendőrök. És tényleg, látjuk is, ahogy megtalálják, majd visszaalakul.