A Spektrum nálunk is útjának indított egy újabb ismeretterjesztő sorozatot, ami az Élet az emberek után újfent az elrohadás és a korrózió témakörében fogalmazódott meg, ez hát a Géptemetők. Nem nehéz kitalálni, hogy itt epizódonként egy-egy gépmonstrum szétbontására szakosodott gyárakról és roncstelepekről lesz szó, amiben rengeteg „érdekfeszítő” adat hangzik el olyan szövegkörnyezetben, mint „évente több millió tonna vas…” meg a hasonlók. Az első adásban az USA nagy becsben tartott vasúti történelmét fogják atomjaira kapni. Lássunk is neki.

A vonatozás nagyon régi szakma, amit nem kis érzelmi szálak kötnek az Amerikai Egyesült Államok megkopott prérijéhez. Jön is az érzelgős tanmese, hogy a vonatok szépek, nagyok, régiek, kötött pályán A-ból B-pontba közlekednek, de sajnos ezek is csak vasparipák, amik idővel megfáradnak, vagyis szétrohadnak a vérbe. Még jó, hogy vannak speciálisan vonatokra és úgy alles zusammen vasútra szakosodott méhtelepek. Még mielőtt egy az egybe betolnánk egy egész mozdonyt az olvasztóba, a talpfákat is meg kell semmisíteni. Az ezer éve lerakott elkorhadt talpfák régen faiskolákba kötöttek ki, most meg a talpfatelephelyre mennek, onnan erőművekbe szállítják őket, ahol KIVÁLÓ fűtőanyagokként fejezik be pályafutásokat. Az ördögi körforgás kedvéért olyan erőművek gépeinek hajtóanyagai lesznek, amik szorosan kapcsolódnak a vasúti iparághoz.

Az elhasználódott síneket is pikk-pakk felkapják, majd drótkerítés oszlopokat lesznek belőlük, amik a méltán híres újrahúzás technikával készülnek. A sínekből drótkerítésoszlop gyártásra specializálódott üzem vezetője már dob is egy számot, hogy napi 20-22 ezer ilyen oszlop készül, csak náluk. BESZARSZ!

Végre elérkeztünk a lényeghez, szétkapnak egy mozdonyt. A felesleges fémhulladék megy a méhbe, az újrahasznosíthatók maradnak, hogy újabb mozdonyokat csinálhassanak belőlük, mert alkatrésznek bármi megfelel. A mozdonybontóban úgy pimpelik fel az elrohadt szerelvényeket a szabványnak megfelelő cuccokkal, hogy „remélik öt évig nem lesz velük gebasz.” A lötyögő ülések miatt őket lehet bepanaszolni ezek szerint. A szerelvények szétbontását gyorsított felvételen mutatják, mivel amúgy elég időigényes az utolsó anyacsavarig szétkapni egy ilyen dögöt.

Egy fokkal érdekesebb lehet talán a balesetek helyszínét rekonstruáló gyár. Talán elég egyértelmű, hogy itt mi folyik. Fontos meló ez a CSI: Vasút, mert így a mérgező vegyi anyagokat szállító vonatok nem fognak kétszer ugyanazon a szakasszon kisiklani, hacsak egy mozdonyvezetőnek nem támad heves driftelhetjékne. Ezen túl még olyan érdekességre is fény derült, minthogy az idejét múlt fordítókorongok nem mentek ám az ólomgyárba papírnehezéknek, hiába a technikai innováció, a váltókapcsoló. A gyárakban még a mai napig használják a fordítókorongokat sínek tesztelésére.

A bezúzott szerelvények, meg minden más vasúti basz nem tűnik csak úgy el, hanem a régi ismeretek, újrahasznosított alapanyagok felhasználásával szép új mozdonyok, sínpárok, váltók, talpfák, meg ki tudja még mik készülnek belőlük. A legizgalmasabb talán a luxus szerelvények, ami az első osztály felett van még kettővel mondjuk. Egyedi és pláne kézzel készült dolgokkal van felszerelve, mahagóni fával van belülről kiverve, kényelmes és nem hajléktalanszagú foteleken lehet több órán keresztül zötykölődni a full panorámás mozdonyban. De egyszer majd ezeket is kikezdi az idő és ugyanúgy mehetnek a vasúti bontóba, mint ahogy a legótvarabb vasparipák is.

A sorozat minden szombaton és vasárnap 14:00-tól látható a Spektrum műsorán.