A kezdő képeken az ifjú James Hetfield fergeteg ijedtségében és csuklyás álcában menekül egy montanai hippitáborból. Faágon leng, sziklán ugrik, csalitosban fut mezítláb, nyíllal máglyát gyújt. A pirotechnikai bemutatóra felneszez egy közeli kínai halászhajó legénysége és menten a partnak fordulnak. Hősünk megkönnyebbülve tolja tarkójára az álcát, mégsem a Metallica sziklaarcú pengetőse, viszont saját szavaiból megtudjuk: az elmúlt öt évet egyetlen túlélőként egy Lian Yu (Tisztítótűz) nevű szigeten töltötte túléléssel és szorgos képregényhőssé válással. A megpróbáltatásoktól össze is állt, mint a nedves cement, fegyverré kovácsolta magát, mint Gábor Áron a neve napjára, de most végre visszatér Starling városba és kezdődhet az Igazságosztás. A szigeten egyébként az esték olyan sötétek és hidegek voltak, mint a Köki felüljárón antik részén, de a nehéz idők nem itt kezdődtek számára. Valószínűleg már a nagycsoport sem lehetett kisállatsimogató: hősünk a - porondmesternek amúgy kiváló, Olivér keresztnév mellé, rácsosflekkenhasú férfi főszereplőnek legalábbis váratlanul, a Queen családnévvel büszkélkedhet.

Hopp, mégsem volt túlzott óvodai bántalmazás, híradó- és látlelet részletből értesülünk: mielőtt nagyon bántották ott bent a Kínai-tengerben, Olivér a "14karátos autó volt az óvodai jelem" milliárdosok sanyarú életét tengette. Megismerkedünk a normann kastéllyal, a családdal és további szereplőkkel: anyu, hugi, szolgáló, Walter az acélos családnevű néger a Cégtől, ő nem rokon, csak anyuhozzátartozó. Találkozunk az Igazságos Ügyvédlánnyal, kinek lánytestvére Olivér meghívására a tengerbe veszett öt éve, ezért azóta is szomorú, pedig ő örökölhette a melleit és Laurennek hívják. Előkerül a Jó Haver, Merlyn (valamit üzennek a családnevekkel, az már bizonyos) mond egy Lost-os poént, biztos ő is kiszúrta még az előző jelenetben a dokit a Dharma Kezdeményezéstől. Vacsora után esik és dörög. Oliver a tükör előtt feszít, mint expedíciós csótány a ventillátoron, tükörképe sejtelmesen csuklyásan villan, hirtelen visszaillanunk az öt évvel korábbra, a hajótörés estéjére. A csuklyásvillám-jelenség viszonylag gyakorisággal fog beütni a későbbiekben is, ilyenkor Olivérrel együtt mi is újraélhetjük tisztítótűzbéli víg napjait. A hajótörés kicsit olyan, mint a Titanic gyorstekerésben: férfibarátság, lányromantika, orra esik a hajó, majd a szerelmespár egyik tagja gyorsliften távozik az óceáni hátság felé.

Öt év pálmalevélpaplan után nehéz a visszaszokás a Városi Léthez, a szigeten Navy Seal kiképzés is volt, Olit kiveti a baldachin a nyitott ablak és az eső elé, majd az aggódó Anyut tenyéréles torokütéssel csitítja. Reggelre ébredve sem puncsbőrösödik, Merlyn társaságában elindul bocsánatot kérni a fulladt lány dúsan légző testvéréhez: Laurie-hoz. Bontakozik a családi dráma, visszaint a múlt árnyéka, mint az ELMÜ ügyfélszolgálaton. Fegyverkora előtt Oli igazi playboyhoz illőn Laurennel járt, de a hugit vitte a kufírcárbocosra. Itt kicsit irigykedtem, mert hajón is ültem már és ismertem két lányt is, akik a testvérek voltak, de mégsem értek hasonló élmények. A lelkiismeret furdalásra szánt idő rövid, hőseinket máris gonoszmaszkos emberek lövik nyakon altatóval, de úgy hogy csuklyásvillámozik is egyet menten.  Rövidesen székhez kötözve ébred, a leggonoszabb maszkos, aki nyilván nem látta a látleletet meg a karistolt-tetovált hátszerkezetet, amatőr módon egy zárlatos villanyborotvával próbálja kínvallomásra bírni emberünket: "Mit üzent Apu az utolsó estéjén?" Válaszul csak egy Végzetes Beszólást sikerül kicsikarnia Olivérből, aki a szócséplést követőn bemutatja a teljes kerekerdős harci mozgáskultúrát: anakondaként siklik a bilincsből, favágóként egy székkel szétüti az egész maszkabált, gibbonként forog a csöveken, kaszáspókként kapkodja végtagjait a golyózáporban, végül pedig hirtelen tör a nyakadra, mint a kólikabaktérium. A karhatalom természetesen későn érkezik. Quentin a nyomozó leginkább Laura Palmer apjára emlékeztet, kicsit soványabb, de tuti ott búvik a Bob a szemöldökiben. Merlin és Queen megtörnek a szúrós tekintettől, bevallják, hogy egy Zöld Csuklyás mentette meg őket, de minden olyan zavaros volt, mint mikor öreganyám Kékes tévéje befogta a Szabad Európát. 

Újabb szereplővel ismerkedünk meg, John Diggle-el (kicsit John BlackSidekick-re számítottam), volt tengerészgyalogos és jelenlegi testőr, de perceken belül elveszti az őrzött testet. A test a kikötőnegyed felé távozik, építenie kell egy Denevér-barlangot, pontosabban Nyiladékot, hisz erdőszerte közismert tény egy Igazságosztó Hősnek spenótfőzelék tükörtojással az élet, amíg nincs egy titkos rejtekhely a nevén. Olivért a szigetes viszontagságok nem csak dzsungelharcossá képezték ki, kitanulta még a kőműves szakmát is, villanyt szerel, rendszergazda és esztergályos. Pedig egyik sem könnyű, Várpalotán a Fallerben három évet rá kellene szánni egyenként, és akkor a "súlyzórúddal virágtartó állványra felugrálás"-ba még bele sem kóstoltál. Felnyílik kínai szuvenír bőrönd is: egy Csodaíjat rejt a mélye. Ugyan sejtettük már a sorozat címéből is, de szánk mégis tátva mered: Olivér gyorsabban és pontosabban lő, mint Clint Eastwood nappal szembe, bútorhuzatban. Halál a teniszlabdákra! Erről jut eszembe: Olinak van egy halállistás határidőnaplója is bőrkötésben. Ennyi szárazedzés után kezdődhet is a vadászat, a célpont Adam Hunt (értjük ám a célzást). Róla egyelőre annyit tudni, hogy gazdagkopasz, a halállista legközepén a neve, valamint Olivér liblingje is nyomoz utána. Számomra nem kell több indok, bizonyára megérdemli a sastollasat a jobb szemébe.

Zöld Íjász premier fellépése egy mélygarázsban történik, kiderül ő egy kicsit olyan, mint Batman és Robin Hood szerelemgyereke: elmélyített hang, lendületes szemceruzavonások, zöld hacuka, árnyékból-árnyékba suhanás, fenyegető fellépés, szisszenő nyílvesszők, BKKszóvívő-pontos lövések, valamint ölés helyett, csak sebesít. Oli érdekesen kezdi Starling Város rendbetételét, 40 millával zsarolja a kopaszt, amit önkezűleg kell átutalnia, különben... No, reggelre kiderül a Városban sem egyszerű az élet, apró betűvel teleírt határidőnaplónyi a gonosztevő, törvény emberéből viszont csak egy jutott: ismét Quentin felügyelő szurkál a tekintetével. Adam Hunt a Zöld Csuklyás gonosztevő elkapására bíztatja a karhatalmat, mert az beszpídezett Tell Vilmosként leamortizált a maffiajárgánytól a testőrségig mindent és zöldben jár, mint Breki béka. 

Az este hirtelenebb érkezik, mint egy miskolci csatorna mélyén, Olivér megjelenik saját Istenhozott összejövetelén, 1839 napnyi szexmentes nap után ezt bírja közölni: nagyon hiányzott neki a tequila. Ezt viszont át tudom érezni, valamikor régen a fent nevezett miatt összeszorított fogakkal zombultam egy Moszkva-Blaha távolságot az éjszakai hatoson, miközben egyszerre rázott a hideg és sóscitromosat böfögtem, a tequilának meg gyanús a neve, még nem próbáltam. Természetesen egy képregénymacsó nem űz ilyen léhaságokat, először helyre rakja kiskorú Thea húgát, aki a család férfitagjainak elvesztése és afrocseréje miatti szomorúságát dizájner drogokkal próbálja hangulat kezelni. Kristályosodik Merlyn szerepe is, ő lesz a helyi Nathan Petrelli, a Hősökből: gyakran fog kétértelműen összehúzott szemekkel nézni, de úgy, hogy sosem sejtjük: székrekedés vagy összeesküvés. Eközben Oli már Laurieval kibeszéli a testvérhalált: "Sokat szenvedett?" "Az attól függ, hogy próbálta-e visszatartani a lélegzetét, mint Nemo kapitány a centrifugában." válaszol tekintetével a fiú, benne tengermélyi megértéssel. Mielőtt az ezernyolcszáznyi nap és megbocsátás erotikába csapna, sms érkezik. Eljött a tíz óra nulla nulla, sehol a 40 milka. Jöhet a különben.

Adam Hunt nemcsak kopasz, de még életében nem látott egy akciófilmet sem: az előszobától a takarítószertárig testőröket állít, de a végén csak odaáll a padlótól-plafonig ablak elé, jó hogy a nyakkendőjét nem tűzi ki széljelzőnek. Máris csapódik az ütvefúrófejű nyílvessző a falba, egyáltalán nem lepődtem meg, a Rambo II. óta köztudott, kellő rászánással egy nyílra az atombombától a gyümölcscentrifugáig bármi feltekerhető és mindig hatásos, mint az unicum-sör. Lemegy az világítás, Zöld Íjász megjelenik a liftajtóban (ezek szerint volt nála lifthívó-vessző is, de akkor meg jöhetett volna a főbejáraton) a testőrség hamarosan elhullik, mint Nagy Katalin hálóbudoárjában. Viszont a Kopaszembert teniszlabda fejét elvéti, pedig a Nyiladékban még olyan jól ment. Vagy mégsem? Íjászt kicsit lecsapják, mint a tökfőzelékes kanalat, ezúttal nem csuklyásvillámosra, csak simán ájulósra. Hunt riasztja a közelben ólálkodó rendőrséget, beront a teljes kommandós állomány, hősünk a letartoztatás elől egy bunjee-vessző segítségével iszkol, nyílegyenesen saját alteregójának bulijára.

Fifikás Quentin azonnal beront a buliba és lezáratja a pultot: "Minden Robin Hood lépjen elő!" De egy sem jön, csak a tökéletes inkognitójú Olivér, akit hiába vertek fejbe többször is az imént, az iszalagosban kijárt egy sminkes tanfolyamot is. Belekezdenek egy olyan szempárbajba, amilyet nem látott a világ a mákosbeiglicsücsök-elosztás óta és felpörög a családi dráma. Kiderül, hogy Laurie testvére, ki az utóbbi öt évét korallozódással töltötte, Quentin nyomozó lánya, vagyis az ütközőballonos jogásszal is hasonló a rokoni fok. No, ennyi családi gondtól már Lear király is pörögne a székben, mint egy hétvégi takarítónő, ráadásul kiderül a családnév is: Lance (vágjuk: Montaguek és Capuletek, Puskák és galambok, Dárdák és Nyilak). A jelenet végén már Merlyn is kezdi összerakni az apróbb szilánkokat, itt valami akkora szuperhősködés zajlik, mint a Hatcsöcsű presszóban szombaton közvetlen zárás előtt.

Ha azt gondoltuk volna, hogy Íjász két méterről elvéti a kopasz célpontot, hát mégsem. Éppen akkor lőtte ki a tapétamintás-hackermodem vesszőt, reggelre már vígan húzza le Hunt pénzét a Nyiladék rejtekében, de az összegből nem aranypultot vesz a medence mellé, hősünk tényleg Robin Hood: elosztja a szegények között, mint a sárgacsekk adót. Laurie-hoz is eljut a robinkodási hír, szélesen mosolyog és istenáld. Nohát, megvolt az első Különben, Adam Hunt neve áthúzódik a halállistán. Csuklyásvillámozunk.

A mentőtutajban hárman himbálóznak: Apu, “Rövid jelenthez nem jár név” Tengerész és Olivér. A vízkészlet egy kisüveges buboréktalan víz. Lehet kevés lesz, lehet kitart, de öreg Queen nem kockáztat, Olivérnek túl kell élnie, mint Fenyő Miki munkásságának a Sláger rádión. A Tengerész hamarosan kap egy kalibereset mellkasába, majd holtában bemutatja a helyes búvárvetődést. Mire felocsúdunk, már az öreg télapószakállas gyón, igazából ő is rossz ember, de Ollinak élnie kell és mindent helyrehoznia. "Túlélés!" búcsúzik Bear Gryllsként és maga ellen fordítja a .38ast, mint Széchenyi a döblingi hajszárítót. Na, egy ilyen apa-fiú kapcsolattól, talán még Hamlet is hasba szúrná magát menten, mint egy kamikázemalac Vízkeresztkor. Remélem azért Olivérnek ennie nem kellett az atyafiságból, az már igazán durva lenne, szerencsére visszatérünk jelen időbe.

A kapcsolati háló tovább kuszálódik, mint amikor rákötötték az iwiw-et a domina.hu-ra. Egy Laurie - Merlyn beszélgetés során értelmet nyer a Jó Haver kusza nézése. Annyira nem megdöbbentő, megtörtént már Palotán is párszor, míg tanulással töltöd az éveid, egy ráérő cimbora vízszintes lambadázni vinné az asszonyt, a különbség csupán annyi, hogy a hallgatózó Íjász nem vág oda egy sörösüveget az árnyékból, ellenben arcszerkezete mozdulatlan és tekintete jelentőségteljes, mint Chuck Norrisé PS3ozás közben.

Bizony mondom, egyéb sorozatokban ennyi drámából egy évadot is kihoznának, de itt az Arrowban még mindig nem ért véget az első rész sem. Az utolsó fél percben kiderül, ki próbálta a hazaérkezés első napján gonosz maszkos brigantikkal elraboltatni a szigetelő srácot: a saját mamája. Oidipusz király már a harmadától is simán a napszemüvegének szegezte volna a salátásvillát, de szegény Olivér csupán királynő és vár rá még vagy huszoniksz rész. Nézzétek ti is.