Hidegrázás, izzadó tenyér, gyomorgörcs, enyhe émelygés… ez nem egy kialakuló influenza, csak az ötödik epizód. A felszopó részt inkább hagyjuk is, akit hajt az (értelmetlen) tudásvágy, az görgessen lejjebb a korábbi posztokra, és bízza magát valamilyen felsőbb hatalom kegyelmére. Lássuk, mivel gyötörhetjük tovább az egész napos velvetezéstől amúgy is alaposan meggyengült idegrendszerünket. Nyitásként itt van a tény, hogy legutóbb valamilyen agyi kontakthiba folytán nem érkezett be hozzám az infó: Pali megmurdelt. Persze nem halt magasztosabb halált, mint a többi: Tibor cimboráját védte testével egy olyan lövedéktől, ami szerintem azt is csak akkor találta volna el, ha kifejezetten kéri.

Közben otthon a Bodzás lakban elérkezett az igazság pillanata. Frenki és Lorenzó úgy vélik, éppen elég idő (ti. minimum 4 óra) telt el anyjuk halála óta ahhoz, hogy a csend béklyói megtörethessenek, és a titok ne legyen titok többé. Lajos a pörkűttszaftos bajsza alatt annyit tud elmotyogni, hogy a kérés jogos, nem is érte váratlanul, csak hát ez nem könnyű neki. Hogy bizonyítsa szavai valóságtartalmát, nyomban el is ájult – na így tényleg nehéz lesz. A narrátor hatásvadász bejelentése mentén megtudjuk: Bodzás Ogre keményebb, mint a golyó, ami eltalálta – ezért, ha elájul, akkor tényleg nagy szarban vannak ők mind. Frenki nem viccel, amikor azt mondja: „meg kell műtenem újra!” Elgondolni sem tudom, mi járhatott a fejében, de szerencsére Lorenzó komolyabb erőszakot helyezett kilátásba és újra kórházat kiáltott. Ezután kedvesen üvöltve motiválni kezdte Tinát, hogy namármost pakolja a legszükségesebbeket, fontossági sorrendben a következőket: fürdőköntös, borotva.

Valter jó sok intézetis lány talpraállását segíthette már a múltban, mert az általa bérelt ház akkora, hogy a közeli általános iskola sor- és váltóversenyeit is ott szokták megrendezni rossz idő esetén, így viszonylag hosszan kergetőzött a jardokkal, mielőtt a két félkegyelmű lőtávon belülre kerülhetett. Bár ne tették volna… Miután Pali kicsekkolt, Valter kiugrott az ablakon, Tibi pedig hosszan és igen fenyegetően káromkodott utána. Ezt mind el is mesélte a közben kiérkező többieknek. Az imént még mérges főnöke gyengéden ránézett, majd emberi nagyságát egy igen nagyvonalú gesztussal szemléltette: egy hetes fizetett szabadságot ajánlott Tibornak.

Blanka idegtépő nyávogására kapcsolunk, még mindig a pincébe szeretné dugni Rómeót – elképzelem, ahogy faternak különböző kamuszövegeket adagolva a két nőszemély felváltva jár le etetni meg almozni, reális... Panni nem enged, a srác meg sokadjára közli, hogy fasza gyerek ő, meglesz az utcán is. Holnapig ezen vetyengtek volna, ha nem csengetnek. Beleállt a nőkbe az ideg, csak nem Tibor? Rómeó futó smárt vált nőjével, majd férfiasan, kúszva távozik. Mindenki megkönnyebbülésére nem fater jött haza, csak a család régi barátja, Zsóka nézett be. Bezony. Leülnek, és Zsóka néni töviről hegyire elmondja, mi történt vele aznap, mintha bárki kérdezte volna. Csak az ugrást meg a sikolyt ne játszanák vissza újra és újra…

„A kórlapot a jegyzőkönyvtől csak az orvos választja el” idézi elménkbe az ősi szuahéli közmondást az igen művelt narrátor, amivel arra próbál rávilágítani, hogy ha a lakodalmas pincérnek öltözött orvos rendőrt hív egy nyilvánvalóan lőtt sebhez, akkor arra a komplett Bodzás klán rábaszik, csak élvezni nem fogják. Frenki elébe megy a dolgoknak és egy köteg pénzzel próbálja megértetni az orvossal: nekik bizony különleges elbánásban kell részesülniük. A doki ezt követően úgy dönt, hogy meghosszabbítja a műszakot, és vet egy pillantást Bodzásra. Frenki és Lorenzó is vele tart a műtőbe, gondolom, másodszakértői véleményt fognak adni.

A két otthonhagyott némber közben egymást kutyázza. Tina őszinte meglepetéssel kérdezi „te most tényleg itt maradsz?”, mire Brigi, aki éppen csak annyival értelmesebb, hogy a szereplőválogatón meg tudta mondani a teljes nevét, míg az előbbi tuti nem, így felelt: „jobb, ha hozzászoksz”. Kifejezi aggodalmát a Pádréért, akibe szerintem titokban szerelmes lett, mit nem adnék valami kis bajusz-asszisztált entyempentyemért, legalább lenne miről írni. Tina leszarja, él-e az öreg, őt csak a titok érdekli. Majd az Erzsi-Rómeó vonalon kezdenek el filozofálni, mire Brigi éles elméjéből egy újabb kamu-sms terve pattan ki: írjanak Rómeónak, hívják ide. Tina elismeri, hogy a szőke haj mögött mégiscsak lehet ész, majd lebassza, hogy ez miért nem jutott előbb eszébe. Nehogy elbízza magát, érted.

Szöszi hab testét mardossa a bánat, és a Főnök halálát vizionálja, de Serif felvilágosítja, hogy a Pádrénak kilenc élete van, olyan az, mint a macska. Éppen ezért, ha felébred, és megtudja, hogy Rómeó még nincs itt, nekik komoly félnivalójuk lesz. Szöszinek persze fingja sincs, ki az a Rómeó, de Serif hamar képbe teszi. Nagy lelkesen el is döntik, hogy megkeresik ők maguk. Amit egyébként órákkal azelőtt ukázba kaptak, de legyünk megértőek, nehéz napjuk volt… Hívják Zénót, aki isten tudja, éppen hol volt, de most dobjon el mindent, és ne ott legyen, hanem a Kökörcsin utcai falatozóban, ahol Rómeó ücsörög.

Zsóka eközben még mindig sztoriban van, történetére Panni csak annyit tud szólni, hogy bezzeg Blanka milyen szerencsés, hogy nem adják el kurvának, meg nem ugrál tetőről sem. Persze, mert nem hülye, bár, jobb semmit nem elkiabálni itt… A végén úgyis kiderül, hogy ezek mind egy nagy elmegyógyintézetben laknak, és csak az anyák napi műsorra gyakorolnak. Mindegy, Tibor hazaér, nem tudom, mit mondott neki a rendező, de emberünk támolyog, szótlanul, emezek meg versenyt faggatják. Nagyon bizarr, amit ekkor csinál, csukott szemmel odamegy mindenkihez, és az arcukat kezdi fogdosni, meg nyitogatja a száját. Magyarázat nincs. Amikor a drámai aláfestő zenétől már épp fejgörcsöt kapnál, Tibor összeomlik, sírni és mesélni kezd.

„A hülye is látja, hogy Lajost lábon lőtték… hát még egy orvos” hangzik az újabb fergeteges felvezetés. Ebből sejthető, hogy az orvos következtetései nyomán épp Tibort tárcsázná. Erre a két ifjú Bodzás egyszerre ránt pisztolyt és kezdi fenyegetni a dokit, akiben a szar is vigyázzba merevedik, és gyorsan el is kezd bemosakodni. Később kiderül, hogy az öreg sebe elfertőződött (itt mutatnak egy visszajátszást, ahol épp Frenki izzadtsága csöpög a sebbe, remélem, volt, aki vacsora közben nézte), így le kell vágni a lábát. Szerintem ezt is csinálhatnák otthon, úgy viccesebb lenne. Szösziék közben rátalálnak Rómeóra, és már épp elkezdenék basztatni, amikor az fogja magát, és elszalad. Hiába az acélos fizikum, Szöszinek nem megy az üldözés, biztos beszúrt az oldala, és éppen halni készül, ezért felhívja Zénót, hol kerüljön Rómeó elé. Ez végül az egyik utcában sikerül is, hárman állják körbe a kissrácot, aki már rég összehugyozta magát rémületében. „Mit akartok tőlem?” hangzik a jogos kérdés, hiába.

Blankának és Panninak is nagyon fog hiányozni Pali (ez utóbbiak tuti dugtak, sőt, Blanka eredetéről is lennének alternatív ötleteim), de főleg Tibornak, akinek az izgalom még jobban felerősíti a beszédhibáját. Pont az ilyen – nyilván mindennapos – történetek miatt védi ennyire Blankát, ezért nem engedi őt fiúk közelébe. Ezt hallva a két nő jelentőségteljes pillantást vált, amire Tibor rá is harap, és ma már sokat próbált elképesztő logikája segítségével rájön: át van ő verve, mint az egyszeri szar a palánkon, úgy alaposan.

Az előzetesben Rómeót a hásziendára viszik és a fészerbe zárják, ahol anyja hulláját kurkássza egy darabig, majd madárlátta pajszerral kiszabadítja magát, időlegesen. Megéri majd velünk tartani, nézni továbbra sem ajánlott. Harmatgyenge volt ez az epizód, színvonalban jóval az előzőek alá ment, bár senki sem hitte volna, hogy ez lehetséges. A narrációt várni, hogy végre összefüggő, értelmes magyar mondatot hallj, na ez valahol olyan, mint pusztán az utazás szeretete miatt bkv-zni. Akadnak napok, amikor jó, és/vagy ingyen van, de alapvetően elbaszott ötlet.