Elnézést a késlekedésért, eddig a píédzsdímet írtam, férfi munka lett, na. Muszáj volt, megígértem anyámnak. Délelőtt az első részét csináltam, de a második része jobb lett, annak az a címe, hogy Újtestamentum. A pasim szerint az Újszövetség jobban hangzott volna, szerintem annak olyan politikai felhangja van, úgyhogy maradt az eredeti változat, na nézzük, beseggelt-e Eszter és András a Félkézben. Nem. András azt sorolgatta, miket utál. A legjobban azt, ha hülyének nézik, meg ha fenyegetik. Mivel kölcsönösen nem tudnak egymástól megszabadulni, két vezércikk közt Eszter meghogyvoltozhatná, mi a szent szar van. Jó, akkor meséljen egy történetet, nevek nélkül, ha a többiek beleegyezése nélkül még bugyit se cserél. A csaj ugyanolyan lelkesedéssel vet oda néhány szót, mint amilyennel kicsit később súlyzózik, hát ebből nem lesz tricepsz, az biztos. Aláfestésnek Zoli könyörög, vegye fel a telefont. Eszter nem akar beszélni Zolival, ezért felveszi és elmondja neki, hogy nem akar vele beszélni. És többen csodálkoznak, hogy a női logikáról viccek születnek.
Antos és Gergő döglenek a kanapén, beszélgetnek, vagyis Antos nyavalyog, pezsgőt akar inni, Gergő meg nem akar neki hozni. Ez, és a következő jelenet Flórával pontosan másfél lélegeztetőgépbe és háromnegyed kakaóbiztos számítógépbe került, értelmet ne keressünk benne. Flóra egyébként örmény konyakot akar inni, mert északi fényre vágyik. Én Marslakóktalanságra. Az északi fény egyébként egy koktél. Rá kell önteni a konyakot a pezsgő tetejére, ami gyökeret ereszt a pezsgőben. Igen, bennem is felmerült a kinek a faszát tisztelhetjük Flórában örökzöld kérdés, de a tegnapi posztban a szokásosnál hatszor többet kurváztam, úgyhogy ma entellektüelben tolom.