A múlt szerdai itt.
Szerda van és nekem van mára egy jó és egy rossz hírem. A jó (?) hír, hogy ma megismerhetjük Zsófi apját, a rossz pedig az, hogy ma jön a lány utoljára. Hiányozni fog.
Zsófi mai kelléke tehát az édesapja, aki a pszichológus háza előtt várja a lányát. Érdekes, hogy ezek szerint tud a terápiáról, de vajon felmerült-e benne a kérdés, miért van a 16 éves lányának elmeszakemberre szüksége….
Zsófi meglepett, hogy itt találja Apukát. A bécsi verseny lezajlott, a lány megnyerte. Viszont a család egyesítés nem jött össze: nem sikerült Apukával összetalálkozniuk Ausztria székes fővárosában. Hogy ki keresett kit és ki nem keresett kit, az nemigen volt számomra érthető (a férfi még a telefonját is kidobja azon melegében a kukába, demonstrálandó, hogy tuti a készülék tehet róla, hogy nem érték el egymást), de látszik, hogy igazából egyikük sem törte magát össze ezért a randiért.
Apuka negédes, jajmennyireszeretlek, jajmennyirehiányoztál, nehogyeltűnjnekem. De a büszkeségérzet, ami áthatja a lányával kapcsolatban, az valódinak tűnik. Zsófi finoman beszólogat neki, miezafeneezanagyhiányoztamérzés stb, de ezek a riposztok koránt sem olyan súlyosak, mint voltak az anyjával kapcsolatban. Később pénzt kér apjától, mert anyuka elfelejtette Dargay bérét átadni neki.
Apuka mellesleg pont Dargay András ellentéte: nagyjából egykorúak lehetnek, viszont Zsófi-apuka igazi cool csávó, laza és „fiatalos”. Mellesleg – talán épp a bécsi majdnemtaláka miatt – épp túlteng benne az apai érzés és ott seperc alatt eldönti, bemegy ma Dargayhoz, megnézi magának azt a szeánszot.
A következő pillanatban már ketten állnak a pszichológus ajtajában. Dargay ajándékkal készül a díjnyertes lánynak, pezsgő-lufik, minden, mi szem-szájnak ingere. Gondolom ez egyszer ő akarta meglepni a csajt. Közben persze nem számított a lány vendégére…. De nem is az a lényeg Dargay kire-mire számított, Zsófi testbeszéde egyértelműen jelzi, teher neki Apuka nyomulása, nem akarja, hogy a férfi belerondítson a szentély biztonságába. Nem szól, de a szemei beszélnek helyette. Dargay előbb finoman, később egyre határozottabban kéri a férfit, hogy majd egy másik, előre megbeszélt időpontban jöjjön el ő is, de most ide nem jöhet be. Ez olyan, mint a fodrászda, ide előre bejelentkezik az embör, nemcsak úgy beállít, mint a sarki kocsmába. Zsófi végig némán hallgat, majd csendesen kéri a férfit, beszéljenek meg egy közös ülést, későbbre.
Apuka, igazi 3 éves módjára besérül és elrobog. Csak azért nem bassza rá az ajtót a dokira, mert át sem jutott rajta. Amikor Apuka duzzogva elrohan, a lány utánafut és már azt mondja: ha a férfi nem mehet be, ő sem akar…. Hihetetlen az a kettősség, ami ebből a (meta)kommunikációból árad: egyrészt vágyik az apjára, akarja, hogy az része legyen az életének, másrészt retteg attól, hogy a férfi még több sérülést okoz neki azzal, hogy ki-be jár az életébe. Apuka sértettségében rögtön jellemrajzot is ad Dargayról: az egy pszichopata fasz, amit művel az meg egy – igen, kitaláltátok – agymosás. Zsófi már ragaszkodik annyira terapeutájához, hogy ezen jelzők után védelmébe veszi Dargayt és közli Apukával, jobb lesz, ha kisebb fokozatra állítja magát, ha már eddig semmit sem tett érte az életben. A férfi csak hápog, Zsófi meg otthagyja és bemegy Dargayhoz.
Benn, a rend kedvéért azért a dokit is lebassza: mi az, hogy megfosztotta magukat a fotóművész társaságától. Dargay objektív: nem adja ki a lányt önnön magának, nem magyarázza el, hogy látszott Zsófin, minden porcikáján látszott, hogy nem akarja ide az apját. Egyszerűen csak szakmai szabályokkal magyarázza meg, miért tette, amit tett. Dargay közben meg is fogalmazza Apuka azon nagyszerű tulajdonságát, hogy teljesen váratlanul fel-felbukkan a lánya életében és akkor apai jogokat követel, de egyébként nagy ívben éli a saját életét kényelmes 300 km-re. Nehogy már Zsófinak legyen bűntudata az apja tolakodása és e tolakodás elutasítása miatt!
Zsófi megmosolyogtató hasonlattal él: mi lenne, ha nem az ő apja, hanem Dargay felesége tolakodna be a szeánszra? Apropó, Judit. Vajon elköltözött már?
Eljönne Apuka a jövő heti találkára? Zsófi szeretné-e ezt? Mit érezne, ha be akarna Apuka jönni? Talán Zsófi akkor el tudná neki mondani azokat az érzéseit, amit eddig még soha… Hogy halál fárasztó úgy csinálni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne közöttük és ők lennének a ideális apa-lánya páros, közben meg Apuka szart sem tud a lányban zajló viharokról meg azokról a sebekről, amiket ő maga okozott neki.
Zsófi vált: Előveszi a táskájából gyerekkori naplóját, amiben annak idején megemlékezett az inflagrantiról és az a révén feltörő félelmeiről. Kiderül, talán még jobban egyedül volt, mint azt eddig sejtettük. Félt, hogy az anyja esetleg beleolvas titkaiba, mégis leírta ide. A pszichológus megfejtése szerint pont azért, mert – paradox módon – azt remélte ez úton Anyuka tudomást szerez a dologról és nem kell titkolóznia előtte tovább, nem áll közéjük a TITOK.
Épp itt tartanak a meghitt beszélgetésben, amikor intelligens dörömbölés hallatszik a bejárati ajtó felől. És nem Judit az, kizárásos alapon tehát Apuka. Dargay megkegyelmez, Zsófival közösen úgy dönt, hogy beengedik. Zsófi rögtön mély sóhajtásokat ereget, kézzel fogható a stressz, amit a férfi jelenléte okoz. Apuka nagy svunggal áll az ajtóban, kész verekedni is a lányáért, szegény Dargaynak mára is érik a pofon, pedig ma aztán tényleg semmi rosszat nem tett, sőt.
A férfi meg sem áll a kanapéig. Zsófi, anyjával ellentétben, őt hellyel kínálja. Apuka egy papír fecnit szorongat a kezében. Mint egy bevásárló-listát, olvasni kezdi a sok-sok jótettet, amit a lányáért tett az elmúlt évek alatt. Kedves Szülőtársak! Ha nektek puskát tartanának a fejetekhez vagy valami egyéb perverz ok miatt ilyen lista írására kényszerülnétek, hány 700 oldalas könyvet tudnátok e témában írni? Nos Zsófi-apukának egy 4 cm x 8 cm-es papírra felfért ez a lista és azt most büszkén óvassa.
Közben mégis megsajnálom. Szemmel láthatóan ő meg van arról győződve, hogy csodálatos apa van/volt/lesz. Mert a gyereket elhordta edzeni, iskolába, leckét írtak, magánórára jártak, ápolta, ha beteg volt. Mert…. Nem akarom az érdemeit kisebbíteni, biztos van olyan „apa-anya” aki nem tett ilyet a gyermekéért. De valamiért (?) mégis eltávolodtak egymástól, valamiért (?) mégis sérülést okozott az kicsi lányának. Mert imádja Zsófit, büszke rá, ahogy az elején már ezt írtam, de…. De frázisokat puffogtat („Nem bírom ki, amikor nem látlak”), amiket Zsófi csípőből meg tud cáfolni („Amikor először Bécsbe költöztél, akkor 3 évig nem láttalak”).
Érdekes most Dargay stratégiája: végig a háttérbe húzódik, nem szól közbe. Érzi, menni fog ez a beszélgetés így is, elég a puszta jelenléte ahhoz, hogy támogatást nyújtson Zsófinak az apjával folytatott „küzdelemben”. E küzdelem tulajdonképp az apa tényleges szerepe és az apa saját magáról alkotott képe között zajlik. Lásd: nem tudok nélküled élni –mondja a férfi. Valahogy mégis sikerült röpke 3 évig nulla találkozás mellett…. Apuka védekezése igen gyenge: az épp aktuális modellszeretője nem akarta Zsófit magukhoz venni… Mindig beszélnek telefonon- mondja a férfi. Igen- csak sose nem a lényegről – feleli a lány. Nem is ismerik egymást….
Aztán Apuka előáll a kicsivagytemégehhez című lemezzel, na ettől már Zsófi komolyan bekattan: előveszi „anyukás” szókincsét és hangsúlyait és elküldi a férfit a vérbe. Közli Dargayval is, Apuka ennyi volt, nem akarja a jelenlétét. A férfi szemmel láthatóan megdöbben: valószínűleg vele még nem beszélt így Zsófi. Feláll, indulna. Ekkor Zsófi újabb adagot átkot szór rá: „Azt hiszed, te csak úgy ki-be járkálhatsz az életembe?” Apuka szeretheti bármennyire a lányt, de nem tud róla semmit, és ez így édeskevés. Menjen el, jobb lesz úgy. Amikor meg le akar lépni, Zsófi rögtön azzal vádolja, hogy a könnyebbik (menekülő) utat választja a férfi. Húzd meg, ereszd meg.
Dargay ekkor szólal meg először. Maradásra ösztökéli a megzavarodott férfit. Lelépni kurva könnyű. Maradjon itt, és harcoljon, mondja neki. Harcoljon a lánya megismeréséért és szeretetéért. Zsófi is ezt akarja, érte mérges, nem ellene. A lány már sír: tessék velem beszélgetni, tessék engem szeretni, tessék velem lenni. Nem egy nagykabát vagyok, akit nyáron, amikor épp nem kell, felakasztanak a fogasra. Imádom azt a hullámvasutat, amit ebben a részben Zsófi apjával bejáratnak. A férfi szinte levegőt alig kap a megdöbbenéstől (nem árt neki egy kis megdöbbenés, azok után, hogy hagyta a lányát keresztülmenni azokon a dolgokon, amiket eddig hallottunk): hogy az ő kicsi lánya ennyire sérült és ennyire magányos. Amikor Zsófi kiböki, „öngyilkos akartam lenni”, szinte már sajnálom, amin én döbbenek meg a legjobban, hisz tudjátok mennyire meghatott minden szerdán Zsófi kálváriája…. E vallomás után a lány maga kéri szépen az apját, távozzon. Az már szerintem azt sem tudja, hogy fiú e vagy repülő, leforrázva elmegy.
Zsófi tovább sír, fél, hogy örökre eltűnik az apja az életéből… De Dargay optimista. Szerinte ez a mai szeánsz a seb tisztításának ideje, ezután már a gyógyulás jön. Apuka végre rájött mekkora fájdalmat okozott az ő kicsi lányának. Zsófi meg végre képes lesz Apukát a maga valójában látni: együtt a férfi szeretetét és a hibáit. Jó lesz ez, érzem.
Zsófi az apja után siet, de búcsúzóul még Dargay András kap egy ölelést, amiben benne van az a végtelen hála, amit a lány érez a terapeuta iránt. Hosszú utat jártak be ezek itt ketten, de ez az út nem volt hiábavaló. Dargay megmentette e lányka lelkét és Zsófi a legjobbat hozta ki Dargayból! Respect!
Zsófi jól sejtette: Apuka nem lépett le, magába roskadva üldögél a ház előtt, a kerítés tövén. A lány mellékuporodik. Lesz mit megbeszélniük.
Közben kopogtatnak. Nem Judit érkezik, Réka az. Kíváncsian kitekint az ablakon ő is, felismeri Zsófiban az egykori iskolatársát.
Mosolyogva megjegyzik milyen laza csávó a lány apja… És hát bizony a lazaság még nem megoldás mindenre. Ez ma kerek perec kiderült. Még 2.
Facebook kommentek