Ebben részben újabb mikroökonómia leckét kapunk lavinakövér fagylaltárusunktól, továbbá megtudjuk, hogy a garnélából lehet fagyit is csinálni (de minek?!) és egy kéz messzire elérhet, továbbá, hogy az amcsik féltek a japán megszállástól 1942-ben.
Ma egy röpke strand-epizóddal indítunk, amelyből kiderül, hogy errefelé az idióta viccelődők nem farkassal ijesztgetnek, hanem cápával. Nem mondhatni, hogy megesik a szívünk a tréfáskodó kora tizenévesen, amikor felfedezi aktuális hullánkat. Illetve annak egy darabját. … és Főcím!
Újabb áldozatokkal folytatjuk; ugyanis nagyszabású fagylaltárusunk bővíti az üzletet, fagylalt mellett immáron garnélákat is árul, és kedvenc ninjánk, illetve annak a kedvenc kiképzője a teszt alanyok. Hát őszintén sajnálom őket! Ninjánk szkeptikus a termékbővítéssel kapcsolatban, szerinte nincs szükség új ízekre, elég három féle sült rák, osz’t jónapot! A lavinakövér fagylaltos felvilágosítja, hogy sajnos telített a piac és csak pöpec menüvel tud talpon maradni. Mire vége lesz a sorozatnak, doktorálhatunk mikroökonómiából. Persze ismerve a piac törvényeit, akár vehetünk is magunknak egyet. Vagy másolhatunk.
Na, haladjunk! A Nagy Fehéret csak azért hívta meg fogadott fia, hogy egy kicsit sürgesse a kormányzói szobában apáról készült felvétel hanganyagát, amin a NEMZETVÉDELEM dolgozik. Vagy Wo Fattől rémültek meg így, vagy a Nagy Fehérnek is van beépített embere valamelyik hárombetűs kukkoló társaságnál, mint ninjánknak az anyahajós bigéje. Tényleg, rég láttuk a szép hadnagyot! Gondolom Tündéri Manóarcú miatt volt hanyagolva eddig. Na, majd lehet, hogy megint előkerül.
Közben csörög a telefon, és ninjánk beletörődve a NEMZETVÉDELEM lassúságába, elmegy kezezni. A muzikális boncnok kápráztatja el őket, hogy hogyan lehet azonosítani egy vízi hulla darabjait. Aki szokta nézni a doktor Csontot, vagy bármelyik helyszínelős sorozatot, azoknak semmi új nincs a dologban, aki meg nem néz olyanokat, azokat megkímélem a gusztustalan eljárás részletezésétől. Érjék be annyival, hogy nyúzni kell, kifordítani és felhúzni… Lapozzunk!
Az áldozat egy kincskereső búvár, aki egy kocsma felett lakott. Rendes srác meg minden, anyát ápoltatja itthon. A berendezés enyhén szólva is puritán és erősen entrópikus, de aranypénzek áznak marokszám valamiféle tisztító-folyadékban, tehát megérte mindenét pénzzé tenni a kutatás miatt. Már nem számítva persze, hogy hullaként nem sok hasznát fogja venni ezeknek az érméknek – sem. Az újonc járja le a beteg anyát, aki azonban nem túl nagy segítség, ugyanis a svájci orvosról elnevezett Alzheimer-kórban szenved, és teljesen el van tévedve az tér és idő dzsungelében. Na, itt a botsáska-alkatú, megint csak félig...
Kedvenc párosunk szerencsésebb, a muzeológus csaj, akinek megmutatják az érmeket, máris támpontot ad az induláshoz. A kincs egy legendás spanyol gálya rakományából származhat, amit évek óta keresnek már a kincsvadászok. McGarerrettet nagyon nem hatja meg a történet, csak egy jó nagy gyilkossági indítékot lát a dologban, ellenben Dannó teljesen el van varázsolva. A főnöknek hamar leesik, hogy kedvenc munkatársa a szép muzeológus miatt ilyen idétlen, idióta. Nem mondhatni, hogy nem szórakozik jól. A kocsiban folytatják. A főnök biztatja, hogy hívja el a csajt egy kávéra. A haule tiltakozik, meg olyasmiről hadovál, hogy nem akar kapcsolatot. Empatikus főnöke szelíden szakemberhez küldi, miközben biztatja, hogy üljön vissza a lóra, randizzon újra. Aztán megállnak egy parknál, és … én lemegyek az agyamról! Ninjánk újra a szép hadnagyot kerülgeti. Na, én a csaj helyében jól elküldeném oda, ahol eddig volt! Catnek nincsenek illúziói, rögvest a lényegre tér, és megkérdi, most miben kell segítség. Ninjánknak a szeme sem rebben a finom utalásra, és máris előhozakodik a kéréssel, hogy a búvár kis füzetét kellene megfejteni, ami a szerinte merülési helyek koordinátáit rejti. Aztán, ha már benne van a szívesség kérésben, a hanganyag elakadásának az okát is firtattatná a lánnyal. Az ugrik, bár valami drága helyen kér valami drága menüt mellesleg. Hát nem tudom, miket tudhat a pasek az ágyban, de minimum egy mágus lehet. Más opció nem nagyon lehetséges tekintve, hogy McGarret nem igazán az a cirmos szép szavú entellektüel.
Közben a parti őrség megleli a kézhez tartozó hullát is. Lelőtték, közvetlenül merülés után. A zsákjában azonban csak egy 50 éve a víz alatt heverésző pénztárca van. Chin, személyesen érdeklődik utána. Aztán gyorsan kiderül a lelkesedés oka is, a Kono-kedvence törvényszéki fiút környékezi meg, hogy nézzen már utána egy, a kódjával történő rendőrségi adatbázis-kukkolásnak. Hmmm… Chin valamit sejt Kono mesterkedéseiből, és tudja, hogy a szép törvényszéki, ha tényleg Kono garázdálkodott a kódjával, nem adja fel őt.
Vissza az ügyhöz! Az girhes újonc a búvárok közt próbál informálódni, sok sör fizetésével. Ha már a dekoltázsával nemigen hódíthat, ugye. Van is egy kapása, egy gazdag nagymenő kincskeresőre terelődik a gyanú, aki évek óta kutatja a spanyol gályát, sok-sok pénzt beleölve, vagyis ha valaki előtte találná meg, sokat bukna. Rohamléptekkel épül fel az ügy, meglátva a nagymenő kincskereső toborzó videóján a halott búvárt, aki ezek szerint a nagykutyának dolgozott, de lenyúlta a meglelt kincset.
Sajnos nem sokáig örülhetnek a pompás teóriának, mert a szép muzeológus jelentkezik – naná, hogy Dannónál – és közli, az aranyak hamisak! Kedvenc párosunk megy a nagymenő kincskeresőhöz a módosított elmélettel, miszerint azért ölte meg a búvárt, mert az rájött a turpisságra, hogy nincs is gálya, csak a befektetőket bolondítják. A nagymenő kincskereső persze tagad, nem tudta, hogy a búvár rájött a turpisságra. Ez zsákutcának tűnik.
Chin visszamegy a törvényszéki szépfiúhoz, hogy mi újság a pénztárcával, mire a srác készségesen közli, hogy Kono lépett be az azonosítójával. Chin megmered egy pillanatra, majd, egy „ó, de feledékeny vagyok, hát én léptem be Kononál az egyik este” felkiáltással üti el az ügyet. A szép laborosunk készségesen hinni akar neki. Persze azt is elmeséli, hogy a buksztárcában 50 éve ázó pénzek, hawaii dollárok, vagyis a II. világháború alatt a szigeteken forgalomban lévő olyan dollárok, amelyeket nagy HAWAII felirattal felülnyomtak. Az ok egyszerű, egy esetleges sikeres japán partraszállás esetén, a japánok nem jutottak volna egy csomó pénzhez, mert egy egyszerű rendelettel értéktelenné lehet nyilvánítani a felülnyomott pénzeket. 1945-ben azután begyűjtötték ezeket a pénzeket és bezúzták. Vagyis a búvárunk egy II. vh-s roncsot vizsgált épp, amikor megölték. A hajója keresésére indulnak, miután a szép tengerész hadnagy a lepedő-akrobata ninjánk kedvéért, megfejtette a búvár kis füzetkéjének a kódjait.
Mielőtt a hajó nyomába erednénk, egy röpke kitérőt teszünk Kono házánál. Chin próbál ismételten a tévelygő bárányka fejével beszélni, nem sok sikerrel. Kono elhajtja, mivel ott van nála, a szebbik Baldwin fiú. Hát igen, így már érthető a morcos fogadtatás.
A rész fénypontjához érkezünk, ugyanis megvan a hajó, bár csak a parti őrség tudta megtalálni - ez itt a reklám helye - mert a hajó kölcsönzője szerint nem működik a nyomjelzője. Hál, istennek merülni kell, hogy rájöjjenek, hogy miért is ölthették meg a búvárt. Hogy ez miért fénypont? Mert a merüléshez vetkőzni kell! Igen, jól sejtik, nem a Haule fog merülni. Így ismét mélázhatunk kedvenc ninjánk nem hivalkodóan kidolgozott izomzatú, napbarnított mellkasán, és szépmívű tetkóin, nem különben sármos mosolyán. Uhh, megérne ez a délszaki egy-két ajtócsapkodást!
A mélyben meglepő módon nem egy hajót, hanem egy 1939-es Packard mentőautót találnak, egykedvűen vigyorgó sofőrjével egyetemben. Az azonosítást megkönnyítendő, irány a JPAC (Joint Base Pearl Harbor-Hickam) Max, a muzikális boncnok majd elélv elalél a gyönyörűségtől, hogy bejuthat oda. Gyorsan fel is világosít minket, hogy ez a hely a világ legnagyobb törvényszéki laborja. Na, brávó, a tiétek nagyobb, a mi apukánk meg erősebb. Ja, már nem.
A csapat számára azonban továbbra is rejtély, hogy a búvár miért épp ezt a mentőautót kereste? Az archívum szerint, semmi értékeset nem szállított, csak egy testet. A régi újság fotóját elnézve, az újoncnak beugrik, hogy a búvár homály-zónában élő anyjánál látta már ezt a képet, a búvár nagyapját ábrázolja! Tehát a búvár kivételesen nem kincset, hanem a nagyapja csontjait kereste, az anyjának. Jó, jó, de akkor mi a fenéért ölték meg?!
A JPAC nem, hogy oszlatná a homályt, csak újabb kérdéseket vet fel az azonosítással. A friss fejleményeket megvitatandó a kis csapat, mínusz Dannó és Chin, a lavinakövér fagylat-, és immáron garnéla-árusnál gyülekezik. A Nagy Fehér szolgál új hírekkel. A mélán vigyorgó koponya egy köztörvényes bűnök miatt kirúgott egykori közlegényé, aki büntiből a helyi temetőben melózott annó, szigorú katonai megfigyelés alatt. Mit tesz isten, vagyis hogy, hogy nem elvtársak, épp ebben a temetőben semmisítették meg 1945-ben a felülnyomott hawaii bankókat, kb. 100 millát. Illetve csak 98-t, mert 2 milliónak lába kelt. Az ex-közlegényt meg nem találták meg. Na, a közlegény most már megvan, de hol lehet a lóvé? Hát a nagypapa koporsójában! Akinél a koporsó, az a gyilkos, merthogy szavam szavamba ne öltsem, a Államok minden bankja beváltja ezeket a dollárokat.
Chin csobban be a szituációba, megmentve a kis csapatot a garnélás-fagyi megkóstolásától. Gyorsan elújságolja, hogy a hajó kölcsönzője hazudott, jó a nyomjelző, és a rendszernapló szerint, két hajója is volt azon a helyszínen, a gyilkosság feltételezett időpontjában. Na, irány a kölcsönző! A kölcsönzőben csak a nagypapa hevenyészet széthagyott csontjait, és némi felületesen megszárított dollárt találnak. A kis gebe újonc a legkíváncsibb, és kukkant bele a régi koporsóba, noha a csontok láthatóan egy hordóban oszladoznak békésen. Ő lepődik meg a legjobban, amikor a kölcsönző éppen csak halott tulaját találja a koporsóban. Ebben az ügyben állandóan változik a célpont!
Max a boncnok nem panaszkodhat, érdekesebbnél érdekesebb hullákat szállít neki a Five-0. Ennek például a koponyáján, van egy érdekes lenyomat, valami furcsa nagy gyűrűtől. Még szerencse, hogy a girhes újoncnak jó a memóriája, emlékszik arra a búvárra, a sok sörözés kapcsán, akinek feltűnő nagy gyűrűje volt. Izibe a nyomába is erednek.
A végére még egy kis űzőcske, és röpke lövöldözés, egy kis hajóról hajóra ugrálással, és egy árbocról nyakba vetődéssel fűszerezve, hogy elkapják a gyilkost. Persze ninjánk az ugra-bugra bajnok, az újonc fedez. Öröm nézni ennek a paskónak a mozgását. Félelmetesen tudja a testét.
Na, zárásként még magánélünk egy kicsit. Az újonc nyavalyog, hogy neki kell elmondania a családnak a rossz híreket. Közben betoppan a ninjánk szép hadnagya, talpig díszegyenben. Ninjánk rosszat sejt, és nem csalódik. A csajt elvezényelték valahová Európába, és már ma este indul. Aha, hát ezért volt ilyen készséges pofátlan kedvencünkkel! Hogy McGarrett kedve végképp pocsék legyen ma este, elárulja neki, hogy a Nagy Fehér nem kért semmiféle hanganyag-tisztítást a hírszerzéstől.
A reményt képviseli a ma estében Williams nyomozó, aki csak elhívja a szép muzeológust kávézni, és a csaj lelkesen el is fogadja az invitálást. Aztán Chin tesz egy röpke látogatást Kononál, kivételesen nem aggódik érte vagy beszéli le a hülyeségeiről, csak szelíden emlékezteti, hogy ott van neki, számíthat rá, és meghallgatja, majd ha beszélni akar.
Ez pompás végszó lenne, de sajnos az amcsik nem tudják, mikor kell befejezni, illetve a tengerészet még egy terméket elhelyezett ebben a részben, a parti őrség és a JPAC reklámozásán kívül, még egy a dísztemetés jár minden hősi halottnak, akár 50 év csúszással is, jelenetet tukmálnak ránk. Ninjánk és a Nagy Fehér tejeskávé barnában, gebe néni talpig feketében, a svájci doktor-rokon anyuka meg bávatag mosolyban várja a nagypapi koporsóját. Maga a szertartás dög uncsi lehet, mert ninjánk eközben vonja kérdőre kedvenc kiképzőjét, hogy miért nem küldte tovább a hanganyagot. Az arra hivatkozik, hogy védeni akarta. Őt és a családja nevét. McGarrett nem tágít. Na, ennyit mára, egészségünkre! Ja, erre a részre rum passzol leginkább, mint a mindenkori tengerészetek hivatalos itala. Valami kommersz fajta elég lesz. Esetleg a hűvös őszre tekintettel, sok-sok teával. Nekem az Earl-Grey az egyik kedvencem.
Facebook kommentek