Southfork festői látképét egy ótvar nagy fúrótorony színesíti, ahol a munka annyira megy, hogy csak azt látjuk, ahogy valaki éppen egy durva szövésű pokróc alatt szunyál, majd mire a nagyon intelligens számítógép pittyegni kezd, egyből felpattan és közli velünk tudatlan nézőkkel, ’tudd, hogy értsd’ alapon, hogy idézem: „Jelez a gép.” Johnny is felkel. Egy izgalmi állapotban félredobott cowboy kalapról kapunk is egy príma kis közelit majd, mint a hülyék, mi is várhatjuk a mehíkói fekete munkásokkal együtt, hogy na most akkor gyün-e azaz olaj, vagy nem gyün-e. Mert ugye valakinek a semmittevést is színlelnie kell. De aggodalomra semmi ok, öklik az olaj rendesen. Johnny nyom egy teniszezőktől ellesett levegő öklözést – fist pump – majd lekapja a jónőt. Mindenki bokától tokáig mocskosan fürdőzik a föld alatt szunnyadó 10.000 hordónyi olaj gondolatában. Már csak Bobbynak kéne elmondani, aki csak az asszonnyal az ágyban szeret fúrni. Bobby egy dokival konzultál és az, hogy rossz híreket kap, az nem gyenge kifejezés. Bobbynak a gasztriontesztinális stróma tumor révén sikerült egy a ritkábbnál is ritkább rákot benyalnia. Bobby jelen pillanatban leszarja, hogy haldoklik, mert első a család, szóval akár vehetjük úgy is, hogy ez a beszélgetés meg sem történt.
Christopher két maffiózó figurának mutogat egy baszomnyi jégtömböt. „Látja? Hideg ugye? És mégis gyúlékony. Varázslás” Ez bizony metán. És mint a jó házaló ügynökök, úgy Christopher is rátér a pénz témára, mert abból bizony hiány van, bármennyire jó befektetés is ez a kis óceáni metán bányászat. És mivel pont egy teniszpályán sikerült a két túlsúlyos figurával lebeszélni a meetinget, ezért talán nem véletlen, hogy pont a jóképű Christopherhez libben egy szellősen öltözött ledér leányka. A francia hablatyra, hogy segíteni kéne, Christopher „Persze, persze.” serényen bólogatva csahol utána, és követi a női öltözőbe. Nem lesz ebből baj? De, persze. A lány ledobja a felsőjét, mire Christopher egyből akcióba lendül, de az összedzsuvázott alsógatyán kívül nem jut tovább a történet, mert a paraván mögül megszólal egy vén szatyor, hogy „Ejnye Christopher Ewing! Nem kéne!” De így legalább kiderült, hogy az öreg nő ott lesz az esküvőn, a csaj meg, akire Christopher olyan vadul begerjedt, az a tulajdon menyasszonya. Bobby is előveszi a fülig vigyort és beígér a feleségének egy világkörüli hajóutat. Johnny és csapata egy helyi krimóban vidámkodik, és a saját kontójára elküldi az összes munkást a hétvégére szórakozni. De azért megy a háttérben a zsinnyegtetés, dob némi aprót, meg egy vaskosabb dollár köteget a kócos fogú olajfúrónak, hogy „Kösz, hogy nem szóltál Bobbynak.” Johnny kap egy SMS-t és már megy is a sikátorba, hogy egy luxus sportkocsi ablakán behajolva a megmondja a nagy igazságot. „Apám arra tanított, hogy mindig számítsunk a legjobbra, de készüljünk fel a legrosszabbra is.”
Az élet és halál közt tengődő Bobby meglátogatja szintén ramaty állapotban lévő bátyját a szanatóriumban. A klinikai depresszión nem segítenek az aktuális magazinok, és a félig bűntudatkeltő bocsánatkérések. Jockey, Gálvölgyis szemöldökkel pislog kifelé a szanatórium ablakán, mint valami füles bagoly és miután nagyon úgy látszik, hogy Jockeynak elmentek otthonról, így Bobby akár a falnak is mondhatná az „igaz, hogy egy fasz voltál, de azért hiányzol, rohadjál meg” szintű monológ burkoltabb változatát, és egy homlokra irányzott „mindig is szerettelek Jockey” testvéri csók után Bobby távozóra veszi a figurát. A J.R. névjelzett aranyórán megcsillan a lemenő nap fénye, hogy a vak is lássa nem a kétpálcás sorból lőtte neki ’73 nyarán a búcsúban a nagyfater.
Ewing családi kajálás alkalmából csak-csak összehordja a szemetet a szél. Bobby azzal basztatja Christophert, hogy ugyan kérjen már tőle pénzt a metánkutatásra, de a biztonság kedvéért a cseléd is betalálja Christophert, hogy szerinte nem volt jó lépés dobbantani Elena mellől, és eljegyezni ezt a girhes, főzni sem tudó Rebecát. Johnny is megérkezik Elenával az oldalán. Samantha is becsekkol. Még mindenki vidám. De már lehet szépen sorakozni, hogy ki ülhessen először szopóágra. Johnny megkezdi Christopher nyektetését, de a harmatgyenge civakodás ott szakad félbe, hogy Bobby bejelenti, eladja a farmot. Csak Bobbyné mosolya őszinte, Samantha meg csak a sok botoxtól vág folyton fura arcot. Johnny csak nem enged a kezei közül kifolyni két milliárd hordónyi olajt, szóval mindenki húzzon munkás western csizmát és baszódjon be a terepjáróba, mert olyat mutat, hogy ihaj. Bobby öröme abban fejeződik ki, hogy farfekvéses sün szülést kíván Johnnynak. Bobby ígéretet tett a mamának, hogy Southforkon nem lesz fúrás, szóval egyértelmű, hogy nem lesz fúrás; ja meg a jó édes anyám nevét a szádra ne vedd a jelenlétemben, így zárja a rövidre a vitát a nagyöreg, mire Johnny dacból lefattyúzza az örökbefogadott, lelencgyerek Christophert. A szabadfogású porban-sárban birkózás egyelőre x-re áll Johnny és Christopher között. Most már aztán elég legyen. Bobby helyre rakja a büdös kölköket. Egyik erre, másik arra! Sipirc! Otthon meg mindkettőnek tömik az agyát a nők a sok hülyeséggel. Christopher persze, hogy okos enged, szamár szenved alapon fülét-farkát behúzva inkább le se szarja az egészet, míg Johnny háborúba vonul Bobby ellen.
Bobby már tárgyal is valami öltönyös ombréval, hogy keressen valami pénzes befektetőt, aki hajlandó sokat tejelni Southforkért. A gondtalan beszélgetést a Serif váratlan jelenléte zavarja meg. Bobby bácsi kap egy végzést, melyben Johnny a kedves mama szenilisségére alapozva megfellebbezi a tanya áruba bocsáttatását. Na de nem eszik azt olyan forrón. Bobby nyakig húzza a farmer pantallót, és a helyi jard kíséretében kitrappol a fúrótoronyhoz, hogy megmondja Johnnynak és a kedves kis mehíkói brigádnak, hogy lehet tiplizni a farmról. Johnny visszafolytja a krokodilkönnyeket, és így megy el dühösen nagybátyja mellett, mert ennek a játszmának még közel sincs vége.
A ruhapróbán vagyunk, merthogy Rebeca a menyasszony, Elena meg az utolsó utáni ’ha nincs ló, jó a szamár is’ tanú és koszorúslány kettő az egyben játék nyertese. Ugye milyen szép ez a ruha? Persze, hogy az bazmeg. Christopher eközben meg hajtja az igát, mit gép. A csicska-cseléddel hozat egy szokásosat, ami szinte biztos, hogy valami latte machiato féle sok cukorral és rengeteg tejjel megtámogatott gyenge vizezett kávé. Ken a Kínai partokon dolgozó tudós cimbi bejelentkezik skype-on, majd a mi újság, mi van veled után közli a szomorú hírt, hogy ne a napi sajtóból kelljen megtudnia, de bizony eléggé bebaszott a metánkutatásnak. Bányászás közben földrengést idéztek elő. Az meg ugye nem jó.
Johnny végső elkeseredésében az agyilag zokni Jockyhoz fordul segítségért. Az meg ugye se hall, se lát, úgy nézi a szemhéját belülről. Johnny kitálal, beköpi Bobbyt, hogy az eladja Southforkot, meg hogy le se szarja a két milliárd hordónyi olajmennyiséget, arról nem is beszélve, hogy az egész lóvét Christophernek adja majd a hülye metánkutatásra. Jockeynak több se kell. „Bobby mindig is egy barom volt. Na, hozz egy kis sült csirkét, meg zselés pudingot. Megmutatom, hogy kell keverni a szart.”
Johnny Elenával üldögél Southfork kapuján kívül egy böszme terepjáróban. Nem jól van ez így, hogy ők kint, míg a többiek meg bent. Johnny egy kis ráhatással meggyőzi Elenát, hogy a nehéz tüzérséget bevetve kémkedjen kicsit Christopher háza tájékán. Elena már kommandózik is Christopher irodájában, de még mielőtt sikerülne bármit is kiderítenie pont belerúg egy minden zörgő- csörömpölő kis mütyürrel telepakolt vas asztalba. Christopher egyből felriad a melóban szunyálásból, majd egy laza vizezett és kellően kihűlt kávé mellett megbeszélik, hogy bezzeg anno milyen szép volt minden, na meg, hogy mekkora szarban van a metánkutatás. Christophernél azért még belefér egy kis vádaskodás. „Te csak kémkedsz itt mi?” Elena tiszta szívből kíván további minden jókat, na meg, ha már így összefutottak, akkor pont visszaszolgáltatja az egykor tőle kapott jegygyűrűjét. A titkos misszióról hazaérve Elena egyből szembetalálja magát Johnny türelmetlen tekintetével. „Na, mi volt, mi?” Elena meg hazudik, mint a vízfolyás, hogy pont nem esett szó semmiféle metánról.
Éjjel van. Bobby úgy riad fel nyugodt álmából, mintha akkor kapta volna el a híg fosást. Asszonypajtás egyből leszalad a konyhába valami savlekötőért, hogy ne ficánkoljon tovább a férjura, de akkor valami neszezést hall a szomszéd szobából kiszűrődni. Ann már megy is a puskatartó szekrényhez, hogy kikapjon egy méretes sörétest. Bobby dolgozóasztalánál matat az illetéktelen behatoló. Ann üres fenyegetőzése nem gátolja meg a besurranót, hogy kivetődjön az ablakon és minden sérüléstől mentesen elszaladjon a farmról. A helyi jard is kiér a helyszínre, és csak annyit adnak jó tanácsul az asszonynak, hogy legközelebb nyugodtan durrantsa farba a piszok tolvajt. Úgy lesz. Bobby visszamegy szunyálni, addig Ann még lent szarakodik, mert ugye pont megtalálta Bobby gyógyszerét. Az interneten történő sikeres rákeresés és a találat láttán, hogy Bobbynak stróma tumor elleni gyógyszere van, Ann-nek nem maradt más hátra, minthogy könnyesre sírja a szemét. A tolvaj meg Christopher csicska-cseléd, macskahúgy mentes kávéért felelős kollégájának leadja a zsákmányt, ami egy szir-szar pendrive, meg egy kis suska, hogy legyen miből szotyit venni. Se szó, se beszéd, a pendrive-ra már nyomnak is valami fasza kis vírust.
Az esküvő napján érkezik a pénzes vevő Marta Del Sol személyében és szépen körberepülik a telket, hogy megmutogassa Bobbynak, hova nem fog épülni hotel, meg egyéb ilyen üzleti faszságok. A sétarepülésnek vége, és nézd már kiket hozott erre a szél, ez Luccy meg Ray. Végre a menyasszony öccse is megérkezik. Johnny is tiszteletét teszi, majd pár szúrós pillantás után elvegyül a tömegben, vagyis elmegy magányosan piázni. Samantha zavarja meg a nyugodt whiskyzést, de igazából csak azért jött, hogy tudja, rá számíthat, mint szövetségesre. A pincér átadja a pendriveot Johnnynak, aki stílusosan Bobby gépén nézi meg, hogy mi az ábra. Hohó! Metán! Egy kis testvéri csevej még belefér a boldogító igen előtt, hogy felvilágosítsa és megfenyegesse Christophert, menjen szépen és győzze meg Bobbyt Southfork eladásával kapcsolatban, mert ha nem akkor bizony kiteregeti a szennyest. Christopher dühödten indul Elena felé, akit jól megrángat és keményen beráncigál a házba. „Miért kellet ezt csinálni? Mindent elmondtál Johnnynak te kurva” És már repül is a pofon Christopher arcára. Na és akkor ne is beszéljünk arról az emailről. Miféle? Amit az esküvőjük előtt sikerült elküldeni, melyben az áll: „kösz szépen ennyi volt.” Hebegés-habogás, én nem küldtem emailt, mindig is szerettelek, hat órát vártam rád az oltárnál, azt hittem meghaltál és legközelebb már Johnny karjaiban voltál. Kis sírós összebújás, kósza tincsek elsimítása, kis gyengéd ölelés, de csók az semmi. Semmi megcsalás az esküvő előtt. Apropó Johnny. Christopher kimegy hóra és megrángatja Christophert, így tudassa vele, nem volt valami frankó dolog az emailes hadművelet.
Az Ewingok még lezavarnak egy röpke tárgyalást a ceremónia előtt. Christopher aszongya, hogy még ugyan nem jó a metán, de azért alakul a dolog. Bobbynak több sem kell ennél, itt a kezem nem disznóláb, és kezet ráznak Martával. Ennyi elég is az üzlet megkötéséhez. Jöhet hát a gyönyörű montázs a csodás esküvőről. Johnny már csatak részegen, whiskyvel a kezében támolyog be Jockey szanatóriumi lakosztályába. Jockey meg pont Marta Del Sollal tart pletyi szakkört. Na ne bassz! Johnny teljesen megrökönyödik, és kicsit pityókásan felteszi az egyértelmű kérdést, hogy „Ti ismeritek egymást?” Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy annyira ne szokj hozzá a gondolathoz édes kisfiam, hogy a tiéd lesz a föld és vele együtt az a rengeteg olaj, mert a birtok minden egyes molekulájában, még a tehénszar szagos levegőben is ott van a Jockey szignó.
Miután Johnny leült, mint az iszap, azt látjuk, hogy a luxus sportautó leparkol valahol és kitipeg belőle egy nő, végig a Dallas Cowboys stadionjának frissen nyírt gyepén, és a pálya közepén megáll, mert így már tudjuk, hogy Marta Del Sol és Johnny Ewing szervezték le ide titkos találkozójukat. Az egész így volt eltervezve. Végig összejátszottak. Na, akkor most ki baszott át kit és hogyan?
Facebook kommentek