Na mondom, mit unok kurvára: a Gergő-Eszter féle kínlódást. Az Antos-Évi maratoni szakítást. Ottó apáskodását. Hogy mindig jön egy, az előzőnél sokkal idiótább mellékszereplő. Titi szenvtelen, búgósra csinált ügyvédhangját. Azt, hogy a potenciális támogatók idióta barmok. A Félkézt úgy, ahogy van. András tesze-toszaságát. Az egészet, úgy, ahogy van. A saját nyivákolásomat arról, mi az, amit kurvára unok. Nyifi-nyifi-nyifi, szóval jön a Bényei, na nézzük a kócerájt, már meg ne sértsem, Kígyóskám, de maguk aztán nem szaggatták az istrángot az elmúlt hetekben-hónapokban! András szerint egy kezdő vállalkozásnak elsősorban idő kell és egy lapnál nemcsak az olvasók, hanem a háttérmunkások is fontosak. Olyan támogatót keres, aki nem változtatja meg az újság profilját, és ahhoz is ragaszkodik, hogy ez a csapat maradjon. Hát, az lehet, hogy András szimpatizál a méhekkel, de Bényei a királynő oldalán áll. Igen fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy ez a mondat elhangzott, nem az én okos fejcsimből pattant ki. A Pénzember ír egy listát a feltételeiről és követeléseiről, András elolvassa és elgondolkozik rajta és dönt. Nem, sajnos András nem dönthet, neki is egyeztetnie kell, tárogatja a kezét és fejel rá Bényeire akkor sem, mikor az jópofáskodva bokszolgat az arca felé néhányat. Én agyon is vertem volna és elástam volna az udvaron.
András rögtön rohan is Seggfej I-hez és Seggfej II-höz, de azokat sokkal jobban érdekli a Marslakóknál az, az üveges sörükben levő ital a hordó alja-e vagy nem. Seggfej I. szerint az nem gond, ha a Bényei mindent akar és megalomán, végül is, ha ő fizet mindent, miért ne? Seggfej II. szkeptikus, abban viszont mindketten egyetértenek, az, hogy András ragaszkodik a a régi csapathoz, azt jelenti, öregszik. András felcsattan, igen, ezer évet öregedett az elmúlt hetekben. Óbazmeg, mindjárt megsajnállak. Én tízezret, mióta benneteket nézlek! Lebasz némi aprót a pultra és sértetten elviharzik.
Titi sóhajtozik, hol talál egy akkora barmot, aki a mai gazdasági helyzetben pont táncstúdiót akarna nyitni? Ugyan Titikém, nincs lehetetlen, dörmögi Ottó hát ezek ketten komolyan mondom, mint valami orosz dráma két szereplője. Gergő hoz egy kis szennyest is Eszterhez, mert a mosás nem számít az életbe való beavatkozásnak, aztán baszogatják egymást, nem idézném, a lényeg, hogy kulcs van, kanapé van, akkor Gergőnek kuss is van. A kedélyes kis csevegés után Eszter hirtelen a szerkesztőségben terem, pontosabban az ablakban - utoljára ekkora picsát ilyen kamerállásból akkor láthattunk, mikor Bridget Jones felfelé mászott a tűzoltó csúszdán - és beleugrik Titi nyakába, hogy nyavalyoghasson egy kicsit, kiről másról, ugyan? Most az a baj, hogy Gergő visszaköltözött, de semmi nem olyan, mint régen, kikéri magának, nem SZOKTAK dugni és az ő pici tesócskája, mi lesz vele, ha Gergőt is elveszíti? Hát az, hogy Titi marad, de ő öntudatlan állapotban sem akar dugni vele. Ottó egy szétcsúszott pasi irodájában ücsörög, ha a FonKőröst alakító színész az Esőemberből készült, akkor ez a Mr. Jones c. filmet tanulmányozta, mikor Richard Gere a mániás szakaszban volt. Amíg ő a produkciót nézi, Titi kiosztja a követelőző Tibit, átnézte Antos szerződését, és abba le van írva feketén-fehéren, hogy a fotós nem tartozik nekik semmivel, úgyhogy lehet perelni, de a gatyájuk rámegy.
Antos vigyorog, aztán összeugat Évivel, aki döntött, lemegy Pápára. Hétfőn. Bánom én, vonja meg a vállát Antos, erre kitör a hirig, Évi arra számított, hogy Antos megtépi magán az inget, öngyilkossággal fenyegetőzik, aztán a farzsebéből előhúzza a kilenc karátos eljegyzési gyűrűt és zokogva feleségül kéri. Te, Évike, most mi a dráma, drága, mondd már meg? Az, hogy elmész dolgozni, ráadásul egy olyan munkakörbe, ami később szakmába vág? Komolyan ezért sajnáljalak? Ápolónő leszek az öregek otthonában, te ható, visítja Évi és duzzogva félrevonul. Antos bocsánatot kér, de megint rosszat szól, most azért, mert nem tudja, mi lesz, ha Évit felveszik az egyetemre. Évi ezen is felbassza magát, hogyhogy nem tudja mi lesz? Hát bazmeg, ötször jelentkeztél. Mondd ki, mondd ki, hogy hülye vagyok elvégezni! Antos nem mondja ki, csak gondolja, Évi rávágja az ajtót felhívja Gergőt bőgve, akinek a hiperaktív rendőr épp kurvaképzőt tart a szerkesztőségben. Vannak a szobázó kurvák, az utcán strichelők, meg a jó öreg eszkortok, össze is foglaltam a lényeget. A rendőrgyereknél van baj rendesen, kicsit úgy tűnik, annyira rápörgött a stricikre, hogy lassan nem tudja a saját életét az övékétől megkülönböztetni, kinéz egy pszichiátriai kezelés, úgy látom. Gergőnek úgy hiányzik Évi, mint a hátára egy kibaszott nagy púp, de azért nekiáll vigasztalgatni, bólogat is, Antos tényleg görény, Évi meg ne aggódjon, nem ő rontotta el a dolgokat és esze ágába ne legyen visszamenni hozzá. Eszterék Antost vigasztalják a Félkézben, kevésbé romantikus módon, ugyan, valld be, hogy régóta ezt akartad, csak nem voltál elég tökös, hogy kirakd a csajt a faszba, ezért inkább addig baszogattad, míg nem bírta tovább és magától lelépett. Antos kesereg, pedig ő úgy szerette ezt a lányt. Aztán kiugrik a szeme, mint a fiók, mikor meglátja, hogy az ő Bohócévikéje a szerkesztőségi félhomályban a Pumuklit simizgeti könnyek között. Úgyse veri meg. Egyiket se. Vállvonás.
Facebook kommentek