Az előző részben, az egy napra dupla muffot betervező, gyalupadhoz bilincselt Ádámot, a szépnek nem mondható festményeket, alma hámozó késsel szét vagdosó Zsoltot és a homokozóban veszekedő óvodások szintjére süllyedt, Donkihóte szélmalmot szerelő Miklós cárt és Atikámat hagytuk magunk mögött. A mai részből megtudhatjuk, hogy jönnek fel szorult helyzetükből. Lányok, nacikat le, pucsítás, kezdünk! Azaz folytatjuk, mégpedig Atikám és Miklós cár barátságosnak nem mondható beszélgetésével. Inkább veszekedésnek kellene hívni és a gyilkolászás sem áll messze tőlük, a kocsmai verekedéseket megelőző három „mivan?”-t idézi. Téma továbbra is Timike láthatása, apukálása és pótapukálása. Igazság nincsen, mindegyik bőrt húz a fogára, oszt lepattannak, mint Jimmy Jump a lelátóról.
Nincs Megállás Ádámnak a bilincs és a vele szorosan együttműködő francia ágy parancsol mégis csak megállást. Kulcs messze, nadrág viszont közel, telefon a zsebben, már hívja is Alizt, aki éppen házimunkál. Hello Aliz, hogy vagy Aliz, ráérsz Aliz? Kellene egy kis segítség. Cédrus hotel, 210-es szoba, gyere sürgősen, ülj egy taxiba. Az meg vigyorog mint akit dugni hívtak, megy is gyorsan, már régen ívtak. Rózsában közben megy az izgulás, jön Janka, képek cafatban, mit mondunk majd neki? Ezek voltak a legjobb alkotásai. Hát az Alkotás úton szebb képeket látok, de nem nyitok vitát. Zsolt javasolja, hogy vegyék meg, de Janka művészlélek, őt nem érdekli a pénz, mondja Piktorína. Ahogy a mérföldes brokkentyú sem. Ez tudományos tény. Beszélni kell Lindával is, mert faszé szed egy ekkora lány fogamzásgátlót. Kezdi kapisgálni a lényeget ez a Zsolti gyerek, tudtam én mindjárt hogy nem annyira gyenge fejben. De Piktorína hárítja a feldobott labdát: majd ő intézi. Az jó lesz, kenjük tovább a szart az abroszra.