Vigasztalhatatlan vagyok. A Tuja marcangolta szét tegnap este a Pitbullt. Soha többé nem hallhatjuk a Villa falain belül, „namivanöccsém”, vége a fingolászásnak, nem születik többé olyan műremek, mint a „csicskacsicskacsicska”, és nem kell olyan sűrűn cserélni a medence vizét sem. Nonszesz. Non-szesz, na. Az is nonszesz, hogyan tudják három órásra nyújtani a párbajt, tudom, az idő relatív, mégis mindig meglepődök azon, ertéelül a rögtön minimum 27 percet jelent, a néhány pillanat meg negyed óra. A műsor elején lássuk a táblát (60-40) meg azt is, mi történt a Villában. Rínak a lányok, nem ilyen lovat akartak. Először Vera nyíg Eszternek, borzasztóan zavarja, hogy Péter minden este bepróbálkozik nála, pedig egy héttel ezelőtt megbeszélte vele, hogy na jó, volt egy kis csókolózás meg egy kis izé, de ő nem az a fajta lány. Verát az nem zavarja, hogy Péter hülyének nézi, az oké. De hogy ez a fasz azt higgye, hogy minden este bepróbálkozhat, abban rohadtul téved. Vera nem egy ötforintos csaj, úgy elköltözik Péter mellől, mint a picsa. Serinek se könnyű, az Alfafarkas nyomorgatja a falnál, nyifinyifi, Claudio nem volt ilyen durva, Geri néha túl sok. Virágnyelven azt is elmeséli BTA-nak, Gerinek állt a farka is, igaz, ruhában voltak. Se én, se BTA nem csodálkozunk ezen, há’ nincs fából az a nyomorult. Serit ez kellemetlen helyzetbe sodorja. Te nagyon prűd vagy, kap be egy negyed zsemlét egyszerre Annamari, Seri nyafog, neki elég lenne a puszi, az ölelés, nem kell ez a nyálcsata. BTA kicsit kiröhögi, én vállat vonok, ki milyen virágot szakít, olyat szagol.

A két hős erőpróbán vesz részt, a zsűri tagjai Seri, Shadi és BTA, a bátorságpróba abból áll, hogy piros bugyogóban, vízisiklóval a gatyájukban csípőtáncot lejtsenek tarkóra tett kézzel. Krisz bevallja, becsokizott. A pöcsömre vigyázz felkiáltással a gatyiba szuszakolja a siklót, Csabának nehezebben megy, aztán meg is őrül a kígyója. Krisz eldurran, összeesik, aztán puszit ad a siklónak, Csaba nyer. A szumóbajnokságnál én is attól félek, mint Péter, ez eltart hajnalig. Egy átlátszó gömbbe bújva kéne fellökni az ellenfelet, ha bírnának egymással. Nem sokat kínoznak minket, Krisz egy elegáns mozdulattal belelökte a medencébe a Csabigyereket, hálás sóhaj szakad ki belőlem. A harmadik feladat a Toldi-féle héparaszt, azaz egy lécet kell vízszintesen, kinyújtott kézzel tartani. Krisznek már fáj a keze, Csaba vicsorog, a közönség „Hercules vagy!” kiáltásokkal buzdítja őket. Krisz a földre rogy, Csaba rá, ölelkezés a földön, eredményhirdetés, a próbák győztese Csaba lett.

Az igazság az, hogy ez a hétvége mindent vitt, de legalább is az agyamat, szóval előre is elnézést, ha kicsit tömör lesz a kivonat, de nyugtasson mindenkit, hogy amióta Júlia elkelt, talán lassabban folyamlik a sorozat cselekményszála, mint az Aggteleki Cseppkőbarlang mészfalán csordogáló vízcseppecskék. Amúgy most már tényleg, ki a faszom Lindácska zaklatója? Mindegy, a lényeg tulajdonképpen, hogy Hawaii-on éget a nap, egy malacnak nem vicces Deka nevet adni, illetve, hogy a jelmezes csirkének is van lelke. Lássuk akkor.

Eredeti epizódcím: Chuck vs Santa Claus
 

Ünnep közeledik, Chuck Sarah-nal kezd a joghurtbárban, hogy meginvitálja a Bartowski-féle karácsonyra, de a lány nem akarja a bulit, mert régen az Üdvhadsereget verték át ilyenkor, szóval nincsenek szép emlékei. Ez Chuckot csak kicsit lepi meg, de azért a várható programot előadja. Big Mike és Emmett egyszerre érkezik a Buy More-ba (szó szerint, mintha betanulták volna a tökéletes szinkronitást) és örülnek, hogy felnyomhatták az árakat 15 %-kal, mert a lusta vevők úgyis mindent az utolsó pillanatra tartogatnak, lesz nyereség bőven. Már, ha a társaság el nem szúrja az egészet, ezért a Nagyfőnök összehívja őket, immáron Télapónak öltözve és elmondja a manóknak, hogy szedjék össze magukat. A csapat egyébként azon kívül, hogy feldíszítik az áruházat karácsonyfákkal és komplett északi sarkot varázsolnak műhóval meg Télapó-trónussal, az élő tévéközvetítést nézik, ugyanis egy autós üldözés van folyamatban. Sőt, nem csak nézik, hanem fogadást is kötnek arra, vajon hogyan zárul a buli. Morgan ezen kívül már csak azon aggódik, hogy lehet, elszúrta a dolgot Annával, aki nem szól hozzá, amióta megtorpedózta az összeköltözést. Chucknak panaszkodik, aki szerint ez azért van, mert Anna éretlennek hiszi, olyannak, aki gyerekes és nem akar felnőni. Jah, Morgan helyesel és egyben ellenkezik, merthogy ez nevetséges, ő igenis felnőttnek néz ki. Mondja ezt egy manó-ruhában, harisnyanaciban, bojtos-fityegős sapiban.

Ellie és Csodálatos is bekopog eme korai órán, a tolongás elkerülése végett most akarják kihasználni a családi kedvezményt az ajándékvásárlásra. Apropó ajándék, Devon most szól kedvesének, hogy neki már nem kell keresni, mert önkiszolgáló módon meglepte magát –Ellie nevében- egy tízezer méter magasból történő ejtőernyősugrással. Ellie rosszallóan néz, ilyen halálugrás tuti nem jutna eszébe, de Csodálatosnak hiányzik az adrenalin, buli lesz, nem gond. Eközben az üldözés még mindig nem ért véget, sőt, a szirénázás már nem csak a tévéből hallatszik, hanem egyre közelebbről, sőt, egészen közelről – és már benn is van az áruházban ajtóstúl, mindenestül egy szürke járgány, kicsit átrendezi ugyan az eddig felépített karácsonyi látványvilágot, de aztán éppen Chuck előtt, a Nerd Herd pultnál áll meg. Mindenki ledöbben (kivéve Annát, aki örömmel gyűjti be a pénzt, mert ő tippelt a túszejtős verzióra), a túszejtő pedig szintén elég ijedten, de legalább pisztollyal a kezében száll ki a volán mögül és hadonászik erre-arra. Chuck viszont jól nevelt munkatárs, így - felemelt kézzel, merthátugye - kedvesen köszönti a nap első vendégét: Helló, üdv a Buy More-ban és boldog karácsonyt!

Ez már a 2. X-faktor döntő, ami érdekes módon úgy alakult, mint egy jobb fajta hullámvasút: rengeteg lejtővel, kanyarral, meredekkel, halálfélelemmel, mélyponttal, emelkedéssel, sikoltozással és sírással, de ne menjünk annyira előre. Kezdjük Nórival, aki ma már értékelhető szerelésben feszít, és színpadra hívja a Négyeket, talpig ultramarinkékben mindannyian, nagy az összhang, annál nagyobb lesz majd a hajtépés, úgy érzem. Mai téma: szerelmes dalok „suttogások és sikolyok” álnéven, de mivel az X-faktorról van szó, a téma valójában „énekelj, amit akarsz, ha szerepel benne legalább egyszer a love szó”-ként sokkal inkább értelmezhető. A műsort Muri Enikő nyitja, Feró azt ígéri, most megmutatják, hogy megvan benne is a ritmus. Ehhez képest Enikő a dal alatt végig arra koncentrál, hogy le ne essen a 10 centis tűsarkakról, amikre a stylist ráerősítette, így képzelhetjük, micsoda koreográfiát mutat be (semmilyet). A dal amúgy az I Will Love Again Lara Fabiantól, minden idők egyik legvérszegényebb diszkóslágere, és hiába énekli nagyon jól Enikő, abszolút semmi tűz nincs a produkcióban. Mentorok is ezt nehezményezik, több erő és átélés kell ide, különben bealszunk, és ahhoz korán van még.

Jönnek az Apollo fiúk, a magyar tinik legújabb kedvencei, akik kisfilmjükön kosárlabdával próbálkoznak, miközben fangirlök kukkolják és lesifotózzák őket . A mai kisfilmek címe egyébként mindnek lehetne akár „A Táblagép és a versenyző”, mert ez a tematika, és a fontossági sorrend is, már csak azért sem írom le a márkát, aki nem szúrta ki, csináltasson szemüveget. Vissza a fiúkra, talpig kékben a Blue All Rise-át tolják, maximálisan fiúbandát faragott belőlük Geszti, csábos kamerábanézés/perc arány egyre magasabb. Azt mondjuk nem értem, miért agymenése Lakatos Márk óta minden stylistnak a félig betűrt férfiing, a kapucnis pulcsira aggatott nyakkendőre meg inkább nem is keresném a szavakat, mert szépeket úgysem találnék. Srácok tetszettek a mentoroknak, lazasági szint a rigaláncét még nem éri el, ez az egyetlen kritika, de jó lesz ez. Tinilányok máris rekedtre visongták magukat, és az is kiderül, hogy "A-POL-LÓ" szó skandálásra tökéletesen alkalmas.

Nahhát ott hagytam abba, hogy Csaba rekord mennyiségű jelet szedett össze, csak drEszter van biztonságban és este megnevezi, kit hív ki párbajra. Nyomban megjegyezem azt is, pontosan így érezhette magát Proust, mikor elkezdte írni Az eltűnt idő nyomában c. remeket, mint most én, de akkor is lesz ma poszt, ha a fene fenét eszik is. Shadi még mindig kivan a borsozástól, ezért különleges ébresztőt tervez a lányoknak, síppal, dobbal, nádi hegedűvel, edényzörgéssel és ordítással ébresztik az Úrnőket, majd az inasok a karjaikban viszik ki reggelizni őket, Fecót és Esztert nem mutatták, höhö. A fejmasszázzsal egybekötött reggelizés után Vera legyengelelkűzi Shadit. Még egy hétig sírni fog a borsozás miatt. Krisz két tűz között akar lenni a Villában - mert az teljesen kubai, gondolom az előzmények alapján - azt akarja, hogy őt itt mindenki szeresse, közben ő hátbaköpi őket. Igen, jól sejtettem, ez az igazi kubai rafinéria. Shadit meg is nyugtatja a maga módján, mindenkinek fáj rád a foga, nem véletlenül csinálták ezt. A csajok utálnak, mert azt hiszik, hogy nagyképű vagy. Ahol tudnak, kibasznak veled, ember. Kiesik a Csaba, utána te jössz!

A Lakók Csabával kapcsolatos feladatot kapnak, adjanak neki tanácsokat, kit hívjon párbajra. Attila azt javasolja, vigye Dyát, hadd menjen, úgyis menni akart. Ha vissza akar jönni, őt vigye. De Attila azt is tudja, hogy Csaba becsületes, úgyhogy nem fogja kivinni. Vera saját magát javasolja, ha az alapján kell választani, ki áll tőle legtávolabb. Péter szerint olyat kéne kivinni, aki antipatikus a nézőknek, és a Villalakóknak is ellenszenves. Akire sok panasz van mostanában. Ez pedig nem más, mint Shadi. Péter saját bevallása szerint nem Shadi ellen, hanem Vera mellett beszélt. Shadi erről egészen mást gondol, öt percben, barokkos körmondatokban kifejti Péternek, ez az ő értékrendje szerint felért egy hátbaszúrással. Péter nagy ívben szarik erre, behívja Verát a szaunába, és elmagyarázza neki, azt kellett elkerülni, hogy Vera menjen a párbajra. NehezenKaphatóVerának ez nagyon jólesett, azt jelenti számára, hogy jó Péternél.

Bear Grylls ezúttal Utahban él túl, bár szerintem arrafelé az az igazi túlélő, aki mormonként kihúzza három feleséggel a tripla aranylagziig. Ezúttal kommandósunk nem ejtőernyővel ugrik a tájra, hanem egy világháborús szállítógépből pattan ki, miközben az egy picit leszáll, de nem áll meg, mert úgy nem lenne abban semmi izgalmas. Egy kötélen csúszik a porban a gép mögött egy ideig, mintha az Indiana Jones egyik olyan jelenetét látnánk, amit végül nem forgattak le, mert a kaszkadőrök szakszervezete nem engedélyezte. Mert túl veszélyes.

De Bearnek ez semmi, ugyan kicsit szétszakad rajta a szponzorkabát, de máris felpattan és rohanva távozik. Minta túlélni csak futva lenne érdemes. A Sziklás-hegységben egy fontos szabályt kell megtanulnunk: mindig lefelé érdemes menni, mert fent csak ritka levegő, medvék, pumák és kurva sok fa van, lejjebb pedig ott van Salt Lake City, egy rakás McDonald’s, KFC, Burger King és Wendys.

Nu, Eric nekiesett a boszorkányoknak, mint Szent Pál az oláhoknak, de megszívta, mert a főbanya megvakuzta az agyát, és tisztára törölte a táblát, Eric meg azt sem tudja, fiú-e vagy lány (fiú, nyugi). Jasonból párducembert akarnak eszkábálni a redneck alakváltók, Sookie foga meg továbbra is olyan, mint a falusi kerítés. Az út szélén folytatjuk a félpucér Ericcel és a leszakadt kocsijában okoskodó szőkenővel, Eric semmire és senkire nem emlékszik, viszont Sookie nagyon jószagú, és szeretné nagyon megszívogatni a nyakát. Méz és napfény illatát érzi, már ha ez valakit érdekel. Sookie a harapás előtt beletapos a gázba, mert hajlamos elfelejteni, hogy a vámpírok kibaszott gyorsak.

Karl ezen a héten Rióba megy, nem a csajok és a futball, hanem a Krisztus-szobor miatt, amitől Gervais és Merchant el van ájulva, kopaszodó hősünk viszont letud egy legyintéssel, nem nagy kaland, hát még ha ott kéne laknom, minden reggel látom, előbb-utóbb megszokom, és olyan lesz, mint egy villanyoszlop, ott van, oszt jó. Mondjuk találkozóhelynek ideális, teszi hozzá. És ha már Rióban vagyunk, mondja Merchant, akkor irány a karnevál, az jó móka. Lófaszt, mondja Karl, hótt buzis az egész, én ugyan a lábamat se', semmi olyat nem fogok csinálni, ami egyébként magamtól nem tennék meg egy nyaralás alatt. Na persze.

H.G. Wells valójában nő és most szabadon mászkál – ezzel a jópofa, vicces ötlettel / eszement marhasággal (nem kívánt törlendő) szembesültünk az évadnyitóban, lássuk, hogyan alakulnak ez után a raktár mindennapjai. Szép napos reggel a közeli névtelen kisvárosban, Myka és Pete a postahivatalba tart, útközben Pete az összes szemebejövő nőnek köszönget, ennyire udvarias vagy ennyire kanos, ezt mindenki döntse el maga. A postán azonban csalódás éri, neki nem jött csomagja, csak Mykának. A címzés szerint MOB – 13-as raktár, Pete jobb híján ezen kezd agyalni. Myka Bering, addig oké, de mi lehet az O? Olivia?, Olivaolaj?, de Myka csak titokzatosan mosolyog. A panzióba visszatérve örömmel csomagolja ki a pakkot: benne van kedvenc plüssmacija, kedvenc papucsa és kedvenc cédéje, a Kék Duna keringő. Viszont sehol egy AC/DC koncert DVD, nem leszünk így jóban, Myka drága.

Eredeti epizódcím: She Ain't Heavy
 

Már a tévében is azzal foglalkoznak, hogy hét hónapja, amióta kiderült, hogy mutánsok élnek köztünk, nőtt a bűnözés, meg a vírusok terjedése, már egy bizottságot is felállítottak a szörnyetegek ellen, kideríteni, hogy valójában mennyire szörnyetegek. Normal stemplizés közben a bizottság elnökét hallgatja és közben bőszen helyesel, míg két futár srác nem bír magával és jó ötletnek tartják, ha egy társuk tarkójára vonalkódot nyomdáznak, majd jelentik főnöküknek, hogy mi a helyzet. Arra persze nem gondolnak, hogy Normal nem normális és egyből fegyverrel támad szegény megjelölt srácra, aki megmukkanni sem tud ijedtében. Max bezzeg egyből akcióba lendül, kiforgatja a pisztolyt Mr Megvédem Az Emberiséget kezéből és csúnyán néz körbe. Alec egy pofa sörre invitál mindenkit a feszültséget oldandó, majd mikor elhúznak a közelből, Normal halkan megjegyzi Sketchy-nek, hogy milyen jó erőben van ez a lány. Aki egyébként nem kicsit kibukik, merthogy nem elég ez génmanipuláltakkal kapcsolatban tapasztalt reakció, még Logannel is hadilábon áll, hiszen ugyebár beadta neki, hogy mással jár, pedig nem, csak félti szerelme életét. Ilyen hangulatban hova máshova mehetne, mint az Űrtoronyba: Emlékszem arra, mikor először jártam itt. Hogy milyen jó érzés volt. Mint az otthon. Soha nem gondoltam volna, hogy a dolgok így összezavarodnak. Talán akkor is ez lenne, ha máshol élném az életem. De, ha jobban átgondolom, talán nem.

Los Angelesben is este van, Max vásárlásból ér haza, ahol kisfia fogadja a hírekkel, hogy mi történt az iskolában, majd a férje érkezik, hogy csókkal köszöntse. Vacsi után megy az olvasás, amikor gyerkőc elaludt már a hétvégi romantikázást tervezgetik, de az idillt most megzavarja egy kommandós csapat, amelyik rátöri az ajtót, sőt az ablakot is a párocskára. Megjelenik White, a fiúkat kiviteti a szobából, majd csodálkozva kérdezi, hogy vajh miért került ilyen messze az otthonától a kiskedvenc 452. A lány erre felhomályosítja, hogy akkor ez bizony téves hívás, ő ugyanis 453. Ames szeme kerekedik, a miénk is, sőt Ottoé is, aki nem érti a helyzetet, de White magyarázatát sem nagyon: ez egy klón?!