Manhattan-sziget, 400 évvel ezelőtt, értesülünk a nyitó képsorokból, egy indián varázsló valami rítust készít elő a négy alapelemmel: a földet egy kő, a tüzet egy darab szén, a levegőt egy nyílvessző jelképezi, mellettük egy kőedényben víz. Kántáló szöveget hallunk: „Ha Ő eljön, ezek az elemek legyenek az Ő ereje és a mi reménységünk.” Majd a varázsló csuklyás köpenyt borít magára, ami elektrosztatikusan csillog. Ugrunk a jelenbe, a négyszáz év alatt alaposan megváltozott Manhattanbe, ahol ugyanezt a köpenyt borítja magára egy titokzatos alak és hatol be benne a Carruthers aukciós ház raktárába csak úgy, a falon át! Magához vesz egy mérsékelten ronda fémszobrot és ahogy jött, távozik. (Tinédzserkoromban én is gyakran fantáziáltam ilyen köpenyről, aminek segítségével nem maradtak volna női zuhanyozók felderítetlenül.) Úgy tűnik, megvan az eheti levadászandó lelet.

Hasonlóan vélekedik Artie is, aki Leena panziójában tart eligazítást a műtárgylopásról ügynökeinknek. (A parkolóban mellesleg végre megpillanthatjuk Artie hőn szeretett és féltett kocsiját, egy 1959-es piros Jaguár XK 150-est.) A megbeszélést veszekedés hangjai szakítják félbe: Claudia és Joshua kap össze azon, hogy a srácot le sem lehet robbantani az internetről. 12 éves elmaradást kell pótolnom, mit nem lehet ezen megérteni?, dühösködik Joshua. Jól van gyerekek, vége az ovinak, mi itt dolgozunk, lép közbe Artie. Claudia, kis bogaram, inkább állítsd helyre a raktárban az összes vezetéket, amit a hackerkedéssel szétbarmoltál, és most mindkettőtök húzzon el a saját homokozójába! Folytatva a megbeszélést Artie kifejti, hogy nem is az ellopott tárgy az érdekes, az csak valami közepesen ismeretlen szobrász alkotása, hanem a módszer. Myka felveti, mi van akkor, ha ezúttal nem is igazi „raktáros” ügyletről van szó. Nem nagyon szoktam tévedni, reagál Artie kissé indignáltan, utoljára 1987 júniusában fordult elő velem. Meggyőző érv, ügynökeink már indulnak is New Yorkba, bár Pete még bepróbálkozik a szakállasnál: Főnök, nem-e lehetne-e valami Broadway-musicalre beugranunk-e a központi költségkeret terhére? Na, tűnés gyorsan!, jön a heves válasz Artie-tól. Főcím.

A Carruthers-nél Pete és Myka beszélget a betörésről Jackie-vel, a biztonsági főnökcsajjal, akinek feltűnő ismertetőjegye, hogy a combja nagyjából a nyakánál kezdődik. (Az ilyen típusról énekelte anno az R-Go az alacsony pasik vigasztalására: vízszintbe helyezve egy magasság.) A magas barna előadja, hogy a biztonsági felvételek szerint a szobor csak úgy eltűnt, nem történt behatolás. Nem történt behatolás, mereng Pete félhangosan a hosszú combokat bámulva. Megtudjuk azt is, hogy egy magánszemély tulajdonában volt a szobor, és ma lett volna az árverés. Bár sem a szobrász, a néhai Walter Burleigh, sem a szobor nem különösebben ismert, mégis két komolynak tűnő érdeklődő már előzetesen jelezte vételi szándékát. Talán nekik van közük a lopáshoz, töprengenek az ügynökök, de nem zárható ki, hogy belsős munka volt. Megállapodnak, hogy Myka itt marad a páncélteremben körülnézni, Pete pedig utánajár a két potenciális vevőnek.

Ezek egyike egy bizonyos Gilbert Radburn nevű építési vállalkozó, Pete az egyik építkezésén éri utol. Ügynökünk gyorsan a lényegre tér, de Radburn kiröhögi: Ne gyanúsítgasson már engem, jóember, elég gazdag vagyok, miért lopnék műtárgyakat? Mondjuk a hódítás öröméért, motyogja Pete, és közben észrevesz egy szakállas munkást, aki gyanakvó arccal méregeti. Myka csörög be mobilon: gyere gyorsan vissza az aukciósházba, találtam valamit. Pete rohan, a páncélteremben Myka már mutatja is neki a falból kiálló tollat. Pete kihúzza, a toll és Pete keze is furcsán csillogni kezd. Öcsém, ez király, át tudok vele nyúlni a falon, örömködik baltaarcú barátunk. De csak könyékig, veti közbe Myka, úgyhogy nem ezzel hatolt át a betörő a falon, tovább kell keresgélnünk. A videohívón megcsörgetik Artie-t, aki gyorsan utánanéz a másik érdeklődőnek, Jeffrey Weavernek. Artie szerint Weaver apja nem volt valami kedves ember, konkrétan egy zsaroló szemétláda volt, amíg meg nem halt. Fia ezért mindenképpen gyanús, Mykáék indulnak is hozzá egy személyes elbeszélgetésre.

Közben a raktárban Claudia szerelgeti a vezetékeket Leena társaságában. Életed fő célját elérted, megmentetted a testvéredet, bölcselkedik Leena, most már engedd Joshuát a saját útján menni, ne csimpaszkodj rá. Később Artie-nak is erről beszél, szerinte Claudiának új kihívást kellene találni, segíthetne mondjuk a raktár dolgaiban. Ez itt nem az Emberjogi Bizottság, morcoskodik a szakállas, de azért elgondolkodik a dolgon.

Ügynökeink eközben megérkeznek Weaver lakására, ahol egyből kiszúrják az ellopott szobrot. Ez nem az, szól rájuk a házigazda, csak hasonlít, mert ez egy négydarabos sorozat része: ez itt a Tűz, de amit elloptak, az a Szél volt. (Weaver szerepében a Csillagkapu: Atlantisz rajongók örömmel fedezhetik fel Joe Flanigant.) De honnan lehet megkülönböztetni őket egymástól, tudakolja Pete. Mondjuk onnan, hogy az ember elolvassa az alkotás címét a talapzaton, mondja némi gúnnyal Weaver. Na és hol járt tegnap este?, faggatják az ügynökök. New Orleansban egy jótékonysági esten. Az csak három óra repülővel, attól még maga gyanúsított marad, nyugtatja meg Myka. Valszeg ez a szobor lesz a rabló következő célpontja, úgyhogy mellette maradunk, jelentik ki az ügynökök, bár Weaver szerint ő is tud rá vigyázni, elszállíttatja egy biztonságos helyre. Behívja egyik emberét, Lacell-t, akiben Pete meglepődve ismeri fel az építkezésen látott szakállas fazont. Ez a fickó magának és Radburn-nek is dolgozik?, kérdi Lattimer. Igen, de ez bonyolult, jön a válasz.

A ragyogó délutánból hirtelen öreg este lesz, amikor ügynökeink egy páncélozott furgonnal elindulnak. Lacell vezet, Pete a raktérben vigyáz a szoborra. Egy piros lámpánál váratlanul beugrik a köpenybe burkolózott titokzatos alak, és rövid, de heves bunyózás után kihajítja Lattimert az úttestre. Myka és Lacell kiszáll, hogy segítsenek Pete-nek, közben azonban a rabló elhajt a furgonnal. Pancserek! Myka telefonál a mentőknek, akik Weaver saját kórházába szállítják az eszméletlen Lattimert. A drága Myka a betegágy mellett virraszt, amíg társa magához nem tér. Mindenem fáj, sütit akarok, nyűgösködik az éledező Pete. Majd az ügyet tárgyalva megállapítják, hogy egy ilyen köpennyel Fort Knoxot is ki lehetne rabolni, miért pályázik a tolvaj éppen ezekre a szobrokra? Vesd be magad Weavernél ezügyben, javasolja Pete, biztos sikered lesz, mert nagyon szép vagy, amikor mosolyogsz. (Hoppá, az első bók a páros kapcsolatában!) És milyen vagyok, amikor nem mosolygok, kacérkodik Myka. Rémisztő, vesz vissza az udvarlásból Pete.

Érzékeny jelenetnek vagyunk tanúi a panzióban is: Joshua és Claudia búcsúzkodik, a srácnak Artie szerzett kutatói állást a CERN-nél, Svájcban. Claudia kicsit könnyezik, ahogy ilyenkor kell, Joshua vigasztalja: Te visszahoztál az interdimenzionális térből, ahhoz képest mi ez a pár ezer mérföldes távolság? Eközben a raktárban Artie és Leena bogarászik vaskos könyvek között, különböző indián teremtésmítoszokat elemeznek. Artie rábukkan az egyik delavár törzs, a lenape indiánok történetére, ők voltak a mai Pennsylvania őslakói, akik 24 dollár értékű csecsebecséért adták el egykor Manhattan szigetét a hollandoknak. (A delavárok másik ismert törzse volt a mohikánok, Csingacsguk és Uncas története ugye megvan?) A lenapék szerint, ha valakinek sikerül a négy elemet: a földet, pontosabban a sziklát, a vizet, a levegőt és a tüzet, valamint egy titokzatos szarvasbőr köpenyt egybegyűjtenie, annak mérhetetlen hatalma lenne. Úgy néz ki, megint a világ megmentése lesz itt a minimálfeladat.

Ennek megfelelően Artie máris csörgeti az ügynököket a videohívón. Myka éppen Weaverrel beszélget a kórház éttermében, így Pete-nek kell „rohannia”, az infúziót kitépve, felvenni a készüléket. Amíg Myka lefoglalja Weavert, maga induljon a csávó lakására szétnézni, utasítja Artie. De hát lábadozom, nyögi Lattimer. Majd később lábadozik, most nyomás, pattog Artie. Pete valahogy eljut a lakásba, ahol egy titkos ajtó mögött elrejtett gyűjteményt talál. Artie már hívja is, a beszélgetés közben a következőket tudjuk meg: néhány évvel korábban Radburn, az építész, és Weaver apja már becserkészte Burleight, a szobrászt, hogy adja el a szobrokat, de ő nem állt kötélnek. Burleigh felesége lenape indián, és nyilván ennek hatására készítette el a négydarabos sorozatot. Artie szerint a szobrok együtt kiadják egy ősi szent barlang helyét, ezért hajt rá Radburn és a Weaver fiú. Myka és az ifjú Weaver beszélgetéséből közben az is kiderül, hogy Jeffrey nem jött ki az apjával, és igyekszik teljesen más életvitelt folytatni, mint ő. Pete izgatottan hívja Mykát mobilon a hírekkel, ennek hatására a csinos ügynök bejelenti a meglepett Weavernek, hogy most azonnal fel akar menni a srác lakására. (Az enyémre is!, jelentkeznék lelkesen.) Kis szépséghibája a dolognak, hogy ezt szolgálati fegyverével nyomatékosítja. (Nem baj, én így is vállalnám.)

Váltunk Radburn lakására, ahol a biztonsági emberek éppen a behatolás közben elfogott Lacell-t tuszkolják a főnök elé. Az építész tisztában van azzal, hogy Lacell Weavernek dolgozik, és azzal is, hogy Walter Burleigh a nagybátyja volt. Miközben mindezt előadja, érdeklődve forgatja a Lacell-től elvett karperecet, amelynek egyik felén az elemek szimbolikus rajza, a másikon egy felirat található: Az igazság a hajnalban van. Ez mi a frászt jelent?, mereng Radburn, és közben magára veszi a köpenyt! Bunyózni kezd Lacell-lel, de az nem hajlandó válaszolni neki. Birkózás közben aztán Radburn benyomja a szakállast a falba, és otthagyja benn! Hát ez egy Kőműves Kelemen, vazze! Ezek után a dolgozószobájában a karperecen látott sorrendbe rendezi a szobrokat, és várja a napfelkeltét. A napsugár áthatol a szobrokon és a falra vetít egy térképet, megmutatva a titkos barlang helyét. Radburn diadalmas arccal rohan a helyszínre, ami az ő egyik építési telkén található.

Weaver lakásán időközben Pete is rábukkan a hajnalra vonatkozó mondatra, ami Burleigh több feljegyzésében is szerepel. Megérkezik Jeff és Myka, Jeff-től megtudjuk, hogy Radburn az építkezéseit álcaként használva igyekezett a barlang nyomára bukkanni. Lacell szintén lenope származású, akit Jeff azért küldött Radburn-höz, hogy közelről figyelje az ásatásokat és megmentse a szent barlangot. Artie a videohívón keresztül a raktárból igyekszik segíteni a keresésben, régi térképeket nézeget, de végül a belibegő Claudia segít rábukkanni a helyszínre: Alsó-Manhattan Corlear’s Hook nevű része, ahol még nem fúrtak metrót és érintetlen a föld alatti terület. Mykáék már rohannak is.

Radburn a barlang szomszédságában kisebb üreget robbant, és a köpenyt felvéve áthatol a falon a szent helyre. Ott vannak a nyitó képeken látott elemek: az építész iszik a vízből, megfogja a nyilat, utána a követ, és kezd átalakulni, miközben a környéken minden remegni kezd. Az üreg fala is beomlik, így az érkező ügynökök és Weaver gyorsan megtalálják Radburnt. Meg kell állítani a fószert, de sajnos a közelben sehol egy Vérnyúl vagy egy Szent Kézigránát! Ezért Pete gyorsan felkapja a nyílvesszőt és belevágja Radburn mellyébe, nesze neked, Kőműves Kelemen! Az építészből hatalmas tűzoszlop emelkedik az ég felé, jól mutat az Empire State Building-gel a háttérben, Radburnből még csak hamu sem marad. (Burn, burn, Radburn!, dobok be itt egy pompás szóviccet.)

Utolsó helyszínünk ismét a raktár, Claudia érkezik vissza egy kis las vegasi kiruccanásból, ahol sikerült némi zsebpénzre szert tennie valami tuti módszerrel. Nem akar egyetemre menni, hiszen úgyis többet tud, mint a teljes professzori kar, a raktárral kapcsolatos feladatokban viszont érzi a neki való kihívást. Biztos, hogy készen állsz rá?, kérdezi Artie. Nem ez a kérdés, apuskám, hanem az, hogy te készen állsz-e, vág vissza széles mosollyal Claudia.