Kertvárosi utca, ember érkezik mikorbusszal, Lokkbácsi az, aki éppen hazafelé tart , és meggyűlik a baja a gépkocsiból való kiszállással - az AlterLostban sem minden fenékig tejfel. Egy kicsit idegeskedik tehetetlen dühében - a lift nem ereszti le a földig - aztán a szokásos dühroham után addig vergődik, míg a fűben nem végzi. És lespriccolja az öntözőrendszer, nettó szopás. A csaja jön segíteni, Peggy Bundy, aki 57 évesen is jobban néz ki, mint nem egy húszas éveiben járó kiélt plázacica ahogy a Dokkból kilépve telibe hányja a taxist. Lokkbácsi fürdik, a csaja meg az esküvőt szervezi, mert ebben a valóságban ők ketten összeházasodnak, sőt, Helen egy megjegyzéséből kiderül, hogy Lokkbácsi az apjával is jóban van. AlterLost = ígéret földje? Lokkbácsi kamuzik a jövendőbelinek az ausztrál túráról, és beszélgetnek egy kicsit Dzsekkről, akinek a névjegyét Helen megleli.
Ugrunk a szigetre, ahol ÁlLokkbácsi füst formájában halad, valóban gyorsabbnak tűnik, mint a séta. A cél egy erdei tisztás, ahol machetére talál, és visszaalakul ÁlLokkbácsivá. És nézzed már, a véresre vert, és legutóbb még a vállán cipelt Alpert is előkerül, egy zsákból, amiben a fák közé húzta fel ez a különös humorérzékkel megáldott lény. Alpert be van szarva, ÁlLokkbácsi meg beszélgetni akar vele. Hogy miről, nem tudjuk meg, mert Lokkbácsira ugrunk, ahogy bemegy a munkahelyére, a dobozgyárba, ahol a főnöke egy akkora seggfej, mint hat másik, és miután kiderül, hogy Lokkbácsi hazudott az ausztrál túráról a melóhelyen is, kirúgja a picsába. Csak nem az ígéret földje ez.