A háború szar, az emberek megnyomorodnak tőle, tárja az erről még nem értesült hallgatói elé az igazságot Sarah Connor, aki bevezető kommentárjában veterán apja és saját sorsa közt von finom párhuzamot. Ezalatt őt és csapatát látjuk egy ismeretlen férfi lakását átkutatni, majd a tulajdonos hazaértének zajára villámgyorsan elillanni. Dr. Boyd Shermannél, a pszichológusnál azért néztek körül Connorék, mert ő is szerepelt a Skynettel kapcsolatba hozható személyek listáján. Hogy védelem, vagy kiiktatás vár rá, egyelőre nem derül ki, de nincs ok aggodalomra, hőseink hamarosan utána néznek. Az főgonosz szerepére komoly eséllyel pályázó Weaver nagyasszony fotózáson vesz részt, ami egész jól is megy, amíg csak fejének helyes szögben való elforgatására kérik, azonban hangyányit megbicsaklik a barátságos mosoly előcsalogatásának kísérleténél. Semmi baj, nem kell mindig vigyorogni.

Az egyik asszisztens megkísérli bevonni Savannaht, Weaver kétes eredetű kislányát a mókába, de a gyerek vonakodik, majd a „mama” nyugtalanító hangon ismételgetett „Ülj ide mellém!” parancsának hatására riadtan elszalad, apró tócsát hagyva maga után. Csak nem bántalmazzák ezt a szegény porontyot? Weaver persze nem iramodik a nyomába „mi a baj, kicsikém, eszemakisszíved?” kiáltások közepette, inkább a jelenet megdöbbent tanúját kérdezi, hogy EZZEL meg mit csináljon. Mármint a gyerekkel. Az anyai szeretet ily különös megnyilvánulásától meghatott nő elmondja, hogy az ő fia is furán viselkedett a válása után, de egy szakember szépen összerakta. Természetesen Boyd volt az, akinél már ott csücsül Sarah, John és Cameron, hogy kicsit körülszaglásszanak. Amíg Sherman elmondja, hogy korábban a katonaságnál turkált az agyakban, a szokásos formáját hozó Cameron elhelyez egy poloskát a rendelőben. A szeánsz után a doki megkéri a kis családot, hogy menjenek vissza másnap, mert külön-külön is szeretne velük elbeszélgetni.

Landry tábornok lendületből próbál a legkisebb feltűnéssel az irodájába jutni, de Carter már a liftnél lerohanja a hírrel, hogy a tok’rák gravitációs anomáliát érzékeltek.
Ez ugye mostanában nem sok jót jelent, viszont éppen nincs szabad hajójuk ellenőrizni. Carter azonban talált egy közeli bolygót, ahonnan ők utánajárhatnak. Hajrá, vigye a CSK-5-öt. Hamarosan meg is jönnek, mondván jót kirándultak, csak éppen nem oda, ahova indultak. Nem, nem Walter tárcsázott félre, hogy hamarabb pasziánszozhasson, valami gikszer van a kapuval.

Mire Daniel előkerül, meg is van a magyarázat. Volt pár ismétlődő energia lökés a tárcsázás során, ami Carter szerint egyfajta kódkérés a túloldali kaputól. Ha nem kapja meg a megfelelő választ, akkor egy random tárcsázott kapu megnyitásával törli a merevlemezéről az utazókat. Mitchell szerint egyszerűen szólva, egy csillagközi hívásátirányítás. A MALP ennek ellenére átjutott, ami arra utal, hogy a kapu csak az élő anyagot nem engedi át. Ez pedig felveti a kérdést, hogy mit rejtegethetnek ott? A Prométheusszal két hét lenne az út, de ha valóban egy újabb szuperkapu van a dolog mögött, akkor nem érnek rá addig. Teal’c kérne egy hajót a jaffáktól, de a nem igazán felhőtlen viszony miatt Landry jobb szeretné kihagyni őket. Inkább Carter törje fel a védelmet.