A háború szar, az emberek megnyomorodnak tőle, tárja az erről még nem értesült hallgatói elé az igazságot Sarah Connor, aki bevezető kommentárjában veterán apja és saját sorsa közt von finom párhuzamot. Ezalatt őt és csapatát látjuk egy ismeretlen férfi lakását átkutatni, majd a tulajdonos hazaértének zajára villámgyorsan elillanni. Dr. Boyd Shermannél, a pszichológusnál azért néztek körül Connorék, mert ő is szerepelt a Skynettel kapcsolatba hozható személyek listáján. Hogy védelem, vagy kiiktatás vár rá, egyelőre nem derül ki, de nincs ok aggodalomra, hőseink hamarosan utána néznek. Az főgonosz szerepére komoly eséllyel pályázó Weaver nagyasszony fotózáson vesz részt, ami egész jól is megy, amíg csak fejének helyes szögben való elforgatására kérik, azonban hangyányit megbicsaklik a barátságos mosoly előcsalogatásának kísérleténél. Semmi baj, nem kell mindig vigyorogni.

Az egyik asszisztens megkísérli bevonni Savannaht, Weaver kétes eredetű kislányát a mókába, de a gyerek vonakodik, majd a „mama” nyugtalanító hangon ismételgetett „Ülj ide mellém!” parancsának hatására riadtan elszalad, apró tócsát hagyva maga után. Csak nem bántalmazzák ezt a szegény porontyot? Weaver persze nem iramodik a nyomába „mi a baj, kicsikém, eszemakisszíved?” kiáltások közepette, inkább a jelenet megdöbbent tanúját kérdezi, hogy EZZEL meg mit csináljon. Mármint a gyerekkel. Az anyai szeretet ily különös megnyilvánulásától meghatott nő elmondja, hogy az ő fia is furán viselkedett a válása után, de egy szakember szépen összerakta. Természetesen Boyd volt az, akinél már ott csücsül Sarah, John és Cameron, hogy kicsit körülszaglásszanak. Amíg Sherman elmondja, hogy korábban a katonaságnál turkált az agyakban, a szokásos formáját hozó Cameron elhelyez egy poloskát a rendelőben. A szeánsz után a doki megkéri a kis családot, hogy menjenek vissza másnap, mert külön-külön is szeretne velük elbeszélgetni.

Ellison, a bús lovag nem tudja elkapni a liftnél a – magához képest – feldúlt Weavert, aki az alagsorba megy, hogy megszemlélje az emberei által pátyolgatott mesterséges intelligencia fejlődését. A gép arra a kérésre, miszerint mutasson valami vicceset, egy rejtvénynek tűnő képsort dob ki, amit a tudósok nem tudnak mire vélni. Weaver a kis Savannah lelki egészségéről sem feledkezett meg, el is viszi Shermanhez, aki pár percig kérdezgeti a kislányt, majd elmondja a vörös démonnak, hogy némi időre – feltehetőleg több napra – lesz szüksége ahhoz, hogy feltárja a gyerek problémáját. „Nem gond, majd kint várok.” Közli Weaver, Boyd pedig visszatér Savannahoz, aki a félelmet jelképező kártyát mutatja neki. Nem csodálkozunk, Weaver a felnőttekre is a frászt hozza.

Vissza a szent família bázisára, ahol Derek jelenti, hogy újra kutakodott Shermannél, de semmi furát nem lelt. Sarah szerint a betegek kartonjaira sem ártana vetni egy pillantást. A tanakodást pisztolylövés szakítja félbe, mindenki lélekszakadva rohan John szobájába (már akinek egyáltalán van, ami kiszakadjon). A srác elmondása szerint fegyverét tisztította, mikor az elsült, de amúgy jól van, csak kicsit megpörkölődött az arca. Huh, megnyugodtunk. Másnap Sherman tovább faggatja Savannaht, aki szeretné visszakapni a régi mamáját, mert ez a mostani elég hátborzongatóan néz rá. Hoppá! Odakint az asszisztens bókol Weavernek, „milyen szép a lányka, tiszta anyja”, utóbbi meg a tőle telhető maximális kedvességi szinten megköszöni. Boyd ezután legélénkebb gyermekkori élményéről kérdezi a fémszörnyet (mondjuk, amikor még turmixgép volt…), illetve elmondja, hogy Savannah még nem tudta feldolgozni apja halálát. Weaver nehezen értelmezi az információt, miszerint éreztetnie kéne lányával, hogy ő még mindig a régi, és nem veszítette el őt.

John picit barátkozik Savannahval a váróban, még cipőfűzőt kötni is megtanítja, de mielőtt még elmélyülhetne a kapcsolatuk, Weaver lelép vele. Derek futás közben felismeri régi csaját, Jesset, akit hazáig üldöz, majd miután csókot váltanak, arról érdeklődik, mit keres a nő 2007-ben. Jesse elmeséli, hogy egy – elméletileg az ő oldalukon álló – terminátor megvadult és kicsit szétcsapott az ellenállók közt, amely támadásban sokan meghaltak, és ő is megsérült. Már elég rosszul bírta a nyomást, ezért visszaugrott kicsit lazítani, meg hogy Derekkel lehessen, mikor beköszönt a világvége. A férfi nem örül, hogy Jesse katonaszökevény lett.

Boyd kettesben marad Johnnal, ha a beszélgetéseket lehallgató Cameront nem számítjuk, és a pszichomókus azonnal kiszúrja, hogy a fiú síkideg, felméri a lehetséges kijáratokat, és egyáltalán nem úgy viselkedik, mint egy normális kamasz. Rákérdez a sérülésre is, amire John egy harmatgyenge főzőbaleset sztorival reagál. Sherman a családban betöltött szerepéről érdeklődik, meg arról, nem akar-e néha elmenekülni. Utóbbira igen a válasz, de John nem fejti ki bővebben, mert ott az a fránya poloska. A váróban Cameron, a mókamester öngyilkossági statisztikával szórakoztatja Saraht, megemlítve, hogy legtöbbször a fejüket lövik szét az áldozatok. Arra is céloz, hogy az első próbálkozások balesetnek tűnhetnek. Sarah számára elég kellemetlen ez a társalgás, meg az utána következő is, amit Shermannel kénytelen folytatni.

A terapeuta úgy véli, Cameronnak Asperger-szindrómája lehet (haha), John meg olyan, mint egy vietnámi veterán. Talán volt erőszak a múltjában? Sarah közli, hogy nem veri a gyereket, majd elmegy. Shermannek nincs könnyű hete. Weaver videón nézegeti a nőt, akinek alakját felvette, amint az vidáman csacsog férjével, és skóciai gyermekéveit is említi. A gépasszony később ki is próbálja Savannah-n a felvételről ellesett simogatást, és egy mosollyal is megpróbálkozik, amin még bőven lesz mit gyakorolni. John visszamenne Shermanhez, amit Sarah nem támogat, szerinte neki is nyugodtan elmondhatja, mi bántja. Már Cameronnak is feltűnik, hogy a fiúnak szakember kéne, pedig ő a legkevésbé esélyes „Az év lélekbúvárja” díjra. Derek megoszt Sarah mamával egy sztorit egyik ellenálló barátjáról, aki öngyilkos lett, pedig úgy tűnt, jól tűri a stresszt. Sarah továbbra is azt hajtogatja, hogy John nem olyan.

Még Connorék pszichés válsággal küzdenek, egy jövőből jött kócbaba is megkezdi működését a környéken, és végez többek közt Boyd asszisztensével, akinek a kocsiját el is tulajdonítja. A dokit közben Weaver hívatja, hogy segítsen kiokoskodni, mit mondott a számítógép. Sherman a képek láttán elröhögi magát, majd közli, hogy ez egy gyerekek közt népszerű vicces találós kérdés, amivel MI szórakoztatja magát. Ez azt jelenti, hogy a masina fejlettebb, mint gondolták, mivel már van humora. Weavernek viszont nincs, bár mentségére szolgál, hogy a poén is elég béna. Sarah meghallgatja, mit beszélt a fia Shermannel, ami elég lehangoló, szó van benne félelemről, meg a biztonság hiányáról, és arról, hogy az anyjának mindig igaza van.

Kiderül, hogy Derek mesebeli haverja valójában ő maga volt, annyi különbséggel, hogy az öngyilkossági kísérlete nem sikerült, mert Jesse megakadályozta. Ezt a történetet idézik fel a lánnyal közösen, majd szexelnek egyet, ami után láthatjuk, ahogy Jesse az ágy alá rejt pár padlón szétszóródott fotót, amik többek között Dereket ábrázolják Johnnal. Ellison nem bírja tovább és rákérdez Weavernél, hogy mi folyik az alagsorban, ahová ő nem léphet be, amit a nő elintéz annyival, hogy „építünk valamit”. John hatástalanítja a poloskát, hogy kicsit nyíltabban beszélhessen Shermannel, és el is jut odáig, hogy elmondja Sarkissian támadásának történetét lényegesen átköltött formában. Ebben a változatban senki sem halt meg, és a „betörő” elmenekült, miután megszerezte, amit akart.

Ezalatt a rendelő felé tartó Cameron belebotlik az ugyanoda igyekvő kócbabába, és elkezdik püfölni egymást a folyosón. A küzdelem nem nélkülözi a komikus elemeket, legjobb a liftes, mikor a két terminátor kicsit moderálja magát az őket bámuló kisfiú láttán. Miután egyedül maradtak, Cameron viszonylag gyorsan pontot tesz a harc végére, kissé átrendezve ellenfele testrészeit. Mikor Connorék elé viszi a mókásan összegabalyodott kollégát, kénytelen azt is közölni, hogy a baba chipje megsemmisítette önmagát, amint hozzányúlt. Ez tehát már valami új típus, amit nem lehet átprogramozni. Kínos… Epizódunk végére fény derül Boyd és a Skynet jövőbeli kapcsolatára, Weaver ugyanis felvenné a pszichológust a kis MI baba mellé, hogy segítse annak megfelelő „nevelését” . Sarah háborús zárógondolatai alatt még láthatjuk a „lányát” babusgatni próbáló rémet, a golyó becsapódási helyét nézegető Johnt, végül őt magát, amint elmegy Boydhoz, hogy elmesélje, mi bánthatja Johnt, aki a bevillanó emlékképek tanúsága szerint saját kezével végzett Sarkissiannal.