Utolsó héten utolsó nap nem fog a tinta, nem fog az agy. De mondhatnám, hogy eljutottunk végre a VAKÁCIÓ!-ig és kicsit fellélegzünk, meg egy kicsit szomorúak is vagyunk, mert hiányozni fog. Nekem a hetente jelentkező idegrángás, miszerint mi ez a szar?! Többeteknek pedig mert egyszerűen csak tetszett. És akkor itt kérnék elnézést azért a túlzott mértékű fikáért, ami dőlt belőlem a hogyvoltok nagyrészében, kezem a szívemre téve mondom, nem szándékos volt, én nagyon akartam szeretni ezt az egészet. De az évad az a típusú faszi volt, aki első látásra szívdöglesztő és értelem csillog a szemében a kockahasa felett, de az első pár randin kilóg a lóláb és érzed, hogy annyira nem frankó a dolog. Dehát te sem vagy tökéletes. Aztán épp mire fülig szerelmes lennél, kiderül, hogy egy tahó, akinek büdös a lába és soha nem mos fogat és hiába hoz hetente egyszer virágot bonbonnal, ha hétfőtől szombatig eszébe se jut elmosogatni.
Este nyolc óra negyvenkét perc van, hetvennyolc perc a kitekintések bekövetkeztéig, már akinek bekövetkezik. Mark Benford némi alkohollal a szervezetében és pár horzsolással az orrán ül a fogdában és jegygyűrűs kezével a barátságkarkötőt piszkálja. A gyűrű másik felének tulajdonosa a lányukkal együtt a tengerparton sétál és tűzijátékot néz. Nicole a házban ücsörög, ahonnan sebesen elhajtott Bryce, amint megtudta, hogy hol van Keiko, és a füzetben lévő rajzra bámul. Keiko eközben megérkezik az anyjával és néhány Bevándorlási Hivatalos nehézfiúval a reptérre, a hegedűk szomorúan sírdogálnak, a szigorú arcú anya pedig szigorú hangon oktatja ki a gitárt cipelő lányát arról, hol van egy tisztességes japán lány helye a világban. Bryce is odaér, de persze egy órával lekéste Keikot, erről egy smasszer nő tájékoztatja, kezében egy könyvvel, amit senki ne keressen a polcokon, Ferrington nevű író sosem írt Az elveszett hullámok kapitánya című, fedlapján kibuggyanó csöcsökkel operáló regényt. Bryce megérzi a lehetőséget, ha a baltaarcú fogdás nőben annyi érzelem van, amennyit ez az elsőszámú romantikus nyálfolyam elbír, akkor az ő sztorijára is vevő lesz és talán ad egy telefonszámot.
El is regéli, a nő meghatódni látszik, hangja szinte remeg, ahogy felvilágosítja Brycet, milyen csodálatos ez az egész, mert ő pedig azt látta a kitekintésében, hogy lapul a zsebében 100 dollár és sehogy sem tudta, hogy került oda. Mostmár viszont tudja. Bryce nyitja a pénztárcát, én meg a számat nevetésre, a poén ül. Afganisztánban nem ilyen vidám az élet, Aaron ki van borulva, Khamir szomorúan ingatja a fejét, Tracy meg véres arccal fekszik közöttük. Szakáll nem érti és mi hiába ütnénk a fejét az afgán homokba, hogy nem fogtad fel, hogy a kitekintések nem kőbevésett látomások? Nem jutott el az agyadig, hogy a jövő egy bizonyos szintig megváltoztatható? Mert nem lenne igazunk, csak objektíven. A szülők viszont sosem objektívek, Szakáll ezért ismételgeti, hogy élve látta, ébren látta, még Khamirt is közelebb csalva a holttesthez, aki újra Tracy pulzusára teszi az ujját. Illetve pulzusának hűlt helyére. Sejti-e valaki, mit érez Khamir? Igen, az erek pumpálnak, Tracy csendben feltámadt, Aaron ragyog. Janis viszont nem éppen az áldott állapotban lévő madonnás ragyogást mutatja be az NLAP előtt a kocsiban elbújva. A hátsó ülésen Simon MacGyver bütyköl valamit, ami a biztonsági őrök belépőkártyájáról - ha elég közel kerül hozzá - a telefonjára továbbítja a belépési kódokat. De hogy kerül majd a szerkezet a biztonsági őr közelébe és Janis az egyre növekvő hasi fájdalmával kórházba?
Kilenc óra kettő perckor, ötvennyolc perccel tíz előtt Mark már Wedeck kocsijában ül és annak szentbeszédét hallgatja, cserébe hogy eljött érte és kivette az őrizet alól. Wedeck úgy érzi, felelősséget kell vállalnia némileg azért, ami történt, mert észre kellett volna vennie, milyen óriási súly nehezedik Szépfiú izmos vállaira. Mielőtt Mark a gúnyos felhorkanását erre folytathatná, Wedeck telefonján kapja az infót, hogy két bombát találtak az irodában. Lacafaca nélkül lép rá a gázpedálra a főnök és kanyarodik vissza az FBI felé, az anyósülésen a leszerepelt, önsajnáltató, nyomi Markkal és az alkohollal szervezetében. Két FBI ügynök, a bombákról mit sem tudva segít a szökött és körözött félbűnözőnek betörni egy részecskegyorsítóhoz. Janis ül már csak az autóban, amikor a bejárathoz közel nekihajt egy díszkőnek. Az őr a kapuból odasiet, fegyverét a magasba tartja, adrenalinja valszeg az egekben, már megint egy béna női vezető a kormány előtt. De Janis nem egy vak sofőr, hanem tényleg kurva rosszul van, kiszáll az autóból, közli, hogy a kórházat keresi és azzal a lendülettel beleájul a jóllakott napközisnek kinéző őr ölébe. Jó kettősügynökhöz méltóan azért még a műszert odatartja a belépőkártyához, Simon nyitja is észrevétlenül az ajtót és szaladna, de Demetri tétovázik. Janis nem csak megjátszotta az ájulást és a srác inkább rohanna gyermeke anyjának segíteni, mint a hobbittal bűnözni.
Charlie se érti, mit keresnek az anyjával a tengerparton este tíz felé járva, amikor inkább otthon kéne lenniük, de mielőtt belemerülnének a megbeszélésbe, Simcoe és Dylan jelenik meg a paduk mellett. Olivia nem örül, Lloyd szabadkozik és még egyszer elmondja, mennyire nagyon szükséges, hogy nagyjából minden úgy legyen, ahogy azt látták, mert csak abban az esetben tudja végrehajtani azt a világraszólóan nagy áttörést a képlettel. Doktornéni már nyújtja is a lakáskulcsot, de ő maradna a parti padon, amíg Simcoe megmenti a világot, de az csak hajtogatja, amit Gabrieltől hallott: mindannyian részei az egyenletnek, ezért mindannyiuknak ott kell lenniük a házban. Ahogy Bryce kiviharzik a Bevándorlási Hivataltól egy étterem telefonszámával gazdagabban és száz dollárral szegényebben, Nicole sétál felé, hogy bocsánatot kérjen. A csaj átkozottul ki van bukva már alapból is, de kurva szádat, Bryce Varley, az még teszi is alá a lovat. Elnézést kér ugyanis, hogy érzelmeket hazudott, mert ő nem Nicolet szereti, akit ismer, aki ott volt mellette mindvégig, hanem Keikot, egy vadidegent. Barom. Keiko a reptéren már a csomagellenőrzésnél tart, előtte az anyja, háta mögött a bevándorlási hivatalos fickók, amikor az anyja mégis mutat némi érzelmet. Búcsúzásul megfogja ugyanis Keiko kezét, óvatosságra inti és váratlan mozdulattal pofáncsapja a rend őrét egy kézitáskával.
Keiko nem érti, de az anyja csak még hangosabban kiabál és csapkod, hogy ő menekülhessen, úgyhogy hirtelen hátára kapja a gitárját és észrevétlenül távozik. (Muszáj kirohanást intéznem: ÉS EZT ÍGY HOGY??) Sietve távozik statiszták FBI ügynökök tömege is az iroda épületéből, Wedeck viszont befelé menne, ha merné egyedül hagyni a neveletlen kisfiát, Mark Benfordot a kocsiban. De nem meri, mert fél, hogy amíg megérkezik a sofőr, aki hazaszállítja Szépfiút, az mégis kiszáll és hülyeséget csinál, úgyhogy inkább tárcsáz egy számot, Mark kezébe adja a telefont, ő pedig elvonul rendet tenni a bombák között. A telefonban Aaron, de ugye senki nem várja el az apától, aki most kapta vissza a halottnak tűnt gyerekét, hogy egy önző seggfej problémájával foglalkozzon?! Szakáll próbálja meggyőzően és szentbeszédként elkezdeni a mondandóját, de pár mondat után úgyis csak a lányáról tud beszélni, arra meg Mark nem kíváncsi és leteszi. Ráadásul meglátja Hellingert is, akit fegyverrel kísérnek ki az épületből, úgyhogy gyorsan ki is pattan a kocsiból és felé veszi útját. Röpke kakaskodás után Öltönyös továbbsétál az őreivel, Mark meg az irodájába veszi az irányt és ekkor, na ekkor bólint Hellinger két SWAT-os bombaszakértőnek, azok pedig mintha parancsot kaptak volna, indulnak el befelé.
Kilenc óra harminckét perc, Olivia kinyitja a bejárati ajtót és bevonul az egész csipetcsapat, hogy a lépcsőn felfelé menet Dylan és Charlie szájából elhangozzon, "Mi casa es tu casa", az én házam a te házad is. Doktornéni oltári zavarban van, mégis mit kéne csinálnia, elfoglalnia az állását fehérneműben a hálószobában? Valahogy úgy, mert mire felérne, Dylan egy rúzzsal ír a tükörre, mögötte Charlie leesett állal, aztán szép lassan mindenkinek elnyúlik az arca, ahogy belép a szobába. Az autista kissrác minden gond nélkül jegyezte meg a képletet, amiből Lloydnak meg kell fejtenie a kvantumfizika rejtélyét, a tachion állandót. A kollégaúr eközben bejutott Demetrivel együtt a részecskegyorsító irányítóközpontjába és némi közjáték után (humor is volt benne! értékeltem!) a hobbit átnyújtja Szamurájnak a gyűrűt biztosíték gyanánt, hogy nem átbaszni akarja, de tényleg. Az FBI épületéből Vogel is kifelé igyekszik, miközben értesítik, hogy 36 perc múlva fog robbanni a bomba. Szopottgombóc aztán szinte beleütközik Markba, elújságolja neki, hogy minimum öt emeleten van bomba, Hellinger kábé egy kishal a jelenlegi állás szerint és ha Szépfiú tényleg az irodába tart, akkor előfordulhat, hogy Vogel kitekintése is valóra válik: a háza előtt mondja el egy másik ügynöknek, hogy Mark meghalt.
Szépfiút nem érdekli, csak az, hogy a háza, a családja ÉS Simcoe biztonságban legyen, mert ő a záloga annak, hogy a kitekintések és a Mozaik-nyomozás egyszer eredményre is jusson. Mark bevonul az épületbe, nem sokkal rá a bombaszakértő kék csapat is utána, akik bezony se nem bombaszakértők, se nem kék csapat, hanem koreográfia szerint mészároló csillagkezűek, bohócmaszkban. Először szétlőnek egy igazi SWAT csoportot, aztán befelé igyekeznek Mark után. (Kérdés: egy golyóálló mellényben és fején páncélsisakban, vagy hogy hívják ezt a bilit viselő embert hogy lehet úgy lelőni, hogy meghaljon, de az arca egybenmaradjon?) Janist mentők tolják a kórházba, ahol egy doktornő várja: tényleg várja, mondja is neki, ő az, akit Janis a kitekintésében látott, mennek is ultrahangozni, mert Barna már három órája nem érzi, hogy mozogna a baba. 23 perccel a bombák robbanása előtt a főbejárat előtt tájékoztatja Vreede Wedecket, hogy hol van Mark, aztán közmegegyezéssel elindulnak befelé, hogy kihozzák Szépfiút. A lépcsőn caplatva hallják, hogy lövöldöznek (kire? mégis kire?), Mark meg mintha mit sem sejtene, áll a fala előtt, a képei, a jegyzetei, az egész faszsága előtt és nem foglalkozik azzal, hogy az otthonában épp most borul össze smárolni a felesége egy másik fickóval, szerinte ott van, ahol lennie kell.
Azért csöppet vicces most elképzelni, hogy hol és hogyan látta magát Wedeck a kitekintésében, a vécében újságot olvasva szarás közben. Keiko egy taxiban ül a dugó közepén és az étterembe igyekszik, az étterembe, ahol Brycet megismeri a pincérlány, így beengedik, hiába zártkörű a rendezvény odabent. Nicole könnyes szemmel vezet a sötétben hazafelé, amíg a szemébe nem világít egy szembejövő kocsi reflektorja, elkapja a kormányt, lefut az útról, egyenesen bele egy tóba. Nem kérdezem meg, hogy miután be volt kötve, hogy láthatjuk mégis azt, hogy elmerül a teste a vízben, kifelé az autóból. Kilenc óra ötvenöt perc, az utcákon ünneplő tömeg, a részecskegyorsító számítógépe előtt a csalódott Szamuráj és a söröző hobbit nem találják a programot, amit Simon telepített fel nem is olyan régen. Kilenc óra, ötvenkilenc perc, hamincakárhány másodperckor hobbitnak eszébe jut, hogy küldenie kell egy sms-t Lloydnak, hiszen az ezt látta a kitekintésében, úgyhogy el is küld egy képletet, valami hullám egyenletét, amit régen Simcoe használt aláírásként a méljeiben. Négy, három, kettő, egy, Keiko gitárral a vállán fut, Bryce reszketve vár, Nicole süllyed alá a vízben, Tracy kinyitja a szemét, Janis riadtan figyeli a doktornőt. Lloyd megkapja Simon üzenetét és mielőtt felhívná Markot, még megcsókolja Oliviát. Tíz óra van, híreket mondunk.
A telefonban aztán felvilágosít minket is, mire jött rá nagy hirtelen: hogy a tachion állandó nem egy szám, hanem egy hullám és így behelyettesítve úgy számolja, a következő kitekintés idén áprilisban lesz. Jó vicc, április 29-én. Közben odaér Keiko Bryce elé és Nicole fölött megjelenik egy férfi arca, ahogy megragadja a lányt a vízben és Janis megtuda, hogy minden rendben a fiával(!). Olivia letekint a lépcsőfordulóból Lloydra, Vreede a vészkijáraton keresztül követ lövöldözve egy maszkost, Wedeck a vécében várja a csillagos karúakat. Mark közben teljes nyugalommal kezdi megfejteni, mit akart és miért Gabriel, úgyhogy előszedi a füzetet, kinyitja a Mozaikos fal másolatánál és a piros fonalat úgy rendezi, ahogy abban van. A végpontokon bekarikázott szavakat és betüket talál: black, out, t, í, z, t, i, z, e, n, n, é, g, y, április 29. Tizenkét perc van még hátra tehát a következő kitekintésig, a maszkosok pedig megérkeztek Mark irodájának szintjére. Simon az előbb kiderített infóról mit sem tudva rájön, hogy a gépben lévő program az ő programjának csak egy klónja, úgyhogy belép az archívumba és onnan kimásol mindent, ami segít Demetrinek eljutni Hellinger társaihoz és lebuktatja őket.
Vogel megérkezik a Benford-házhoz és az ott ácsorgó ügynöknek bejelenti, hogy Mark halott. Halott, hiszen nem létezik, hogy túlélje a bombákkal és maszkos fickókkal tömött épületben való ténfergést. Mielőtt kimondaná, a teraszajtónál támaszkodó Charliet épp idejében terelgeti el Olivia játszani, így ő hallgatja végig. Eközben a maszkosok meghallják, ahogy Mark asztalán megcsörren a mobilja és azzal a lendülettel porrá lövik az egész irodát. Nicole egy pokrócon fekszik a tó meg a tóban landolt kocsija mellett és fölötte ott a fickó, akit látott a kitekintésében és a kórházban. Ed is látta Nicolet, ahogy megmenti őt a fulladástól, de mindeddig rettegett, hogy nem fog neki sikerülni. Hát, sikerült. A sikerélmény Simon és a Szamuráj között is nagy, egészen addig, amíg a hobbit fel nem fedezi, hogy valaki kintről próbál hozzáférni a rendszerhez és sikerül is, átvéve az irányítást. Akárki is, de beindítja a részecskegyorsítót és Demetri majdnem agyfaszt kap. Persze még mindig nem bízik Simonban és esküdni merne rá, hogy ő csinálta az egészet, rá is ripakodik, hogy jöjjön el a géptől, de az veri tovább a klaviatúrát, mert mindenképp meg akarja akadályozni, hogy ellopva az ő elméleteit, az ő elméjének szüleményeit egy következő kitekintést hajtsanak végre.
Mark elrejtőzve nyírogatja ki a maszkosokat egyesével, Wedecknek is a hálójába szalad egy a vécében, de már csak nyolc perc maradt hátra, míg felrobban az egész épület. Szépfiú talál egy telefont és Wedecket tárcsázza, hogy elmondja a következő ájulás időpontját, de marad az épületben, hiába üvöltözik vele a főnöke a három perc múlva bekövetkező detonációról. Wedeck hívja a Fehér Házat és a világon mindenhol bejelentik, hogy a következő ájulás perceken belül bekövetkezik. Mark Oliviát is figyelmezteti és megkéri, mondja meg Charlienak, hogy szereti, lelövi az utolsó maszkost és elkezd szaladni 38 másodperccel a bomba robbanása előtt. Simon nem adja fel és nyomkodja a gépet, Demetri pedig visszaadja neki a gyűrűt, mert át akar végre élni egy valódi kitekintést. Mark lassított felvételen szalad az ablak előtt váró helikopter felé (heh? ez baromi okos megoldás pár perccel egy újabb ájulás előtt, nem?), de félúton elhullik, ahogy a világon minden ember.
Összeütköző kocsik, balesetek és vízbefulladtak helyett mindenki békésen ül, vagy fekszik, akárhol is van. Látunk keresztelőn egy babát, aki tutira lány és tutira félvér. Egy öt év körüli fiút hintázni 2015-ben és ajándékot bontani. Egy mellkasröngent, bizonyos F. Walshét, akit dr. Johnson vizsgál. Kik ezek? Egy végrendeletet, egy megtöltött fegyvert. Persze most is vannak Zéró Gyanúsítottak, gyűrűvel az ujjukon, köztük Lita, aki Janist tolja ki egy kerekesszékben a kórházból. Kenguru ugrál újra L.A. utcáin, aztán még kitekintés mozzanatok: egy dobókockás kulcstartót ad át valaki valaki másnak, egy levelet bontanak fel, ami 2011 március 14-én íródott és valaki épp összeházasodik, a nő fekete, a férfi fehérbőrű. Egy rózsaszínruhás szőke lány, Charlie azt mondja egy férfinek: megtalálták. És a jelenben felrobban az FBI épülete.
Facebook kommentek