A tárgyalóban Harry, Ken, Sal és Peggy Ann-Margaretet nézik, aki a „Bye-bye-birdie”-t énekli. A Pepsi, a cég leendő ügyfele, egy diétás kólát akar bevezetni, és ehhez szeretnék, hogy egy nő a dal hangulatában epekedjen a Patio kóláért. Peggy egyből a magáénak érzi a feladatot elvégre „ezt nekem kéne megvennem”, de Harry megnyugtatja, hogy „már nem kövér.” Peggy viszolyog a névtől, és attól, hogy a Pepsi azt akarja, hogy a reklám szexis legyen. „Ez a nő 25 évesen úgy viselkedik, mint egy 14 éves.” „Ő vicces és szexis, ne légy ilyen erkölcsös!” – mondja Ken. „Nekem mondanál ilyet?” – szegezi Kennek a kérdést Peggy. A lány szerint az ügyfél nem mindig tudja, hogy mi a legjobb neki.
Odahaza Don készülődik a munkába, már késésben van. Sally egy széket húz, Bobbie kutyul valamit. Elfogyott a keksz, vajon a házvezetőnő, Carla ette meg? Don aggódik, hogy a túl sok keksztől a gyerek is kövér lesz, majd a lakberendező munkáját kifogásolja, aki 3 dollárt kér egy bútorfotóért. Betty el akar menni Tarrytownba, ahol bútort nézhetnének, de a gyerekek ellenzik az ötletet, végül Don rövidre zárja a dolgot azzal, hogy majd fagyizni is elmennek. A tárgyalóban Pete és Kinsey három úrral tárgyal: ez Pete legújabb megbízatása, Coopertől amit a múltkor kapott Don irodájában. Cooper azt mondta, hogy egy igazi amerikainak akarja adni a melót (utalván ezzel Pete családi származására.)
Az urak a Madison Square Gardent (a későbbiekben ismert koncert- és sporthelyet) akarják megépíteni, ám ehhez le akarják bontani a Penn Stationt. Pete azért hozta Kinseyt, mert anno ő érte el, hogy elkezdődjön a Ravenswood atomerőmű építése, mivel az emberek azt sem vették jó néven. Kinsey előveszi a bontás elleni kampány különböző anyagait, amiből kiderül, hogy most ő is a tüntetők oldalán áll. Ehhez a New York Times újságírónőjének az írását is felolvassa. „Az csak egy nagyszájú nő” – söpri le az egyikük a támadást. A három fickó nem akar behajolni, őrülteknek tartják az ellenzőket. Pete próbálja védeni, végül a legidősebb ráförmed Kinsey-re: „Ha nem tetszik itt magának, akkor el is mehet innen!”
A fickók távoznak, Pete rátámad Kinsey-re. „Egy atomerőművel semmi gondod, ezen meg kiakadsz?!” „Ennek a városnak nincsenek igazi emlékei” – magyarázza Kinsey. Pete szólni akar Donnak, Kinsey kéri, hogy ne tegye mert: „most majd bízni fognak benne, ha segít nekik.” Betty érkezik az irodába. Joan kíséretében, aki irigykedik, amiért Bettynek még most is ilyen jó az alakja. Betty szerint ez csak a látszat, ő is hordott már pár számmal nagyobb ruhát ilyenkor. Joan megjegyzi, hogy Greg közölte vele: amint rezidens orvos lesz, jobb, ha felkészül az anyaság feladatára. Don újabb titkárnője is üdvözli Bettyt, Joan már el is szalajtaná egy pohár vízért, Bettyt az izgatja: mennyit is kell várnia Donra.
Lane Pryce behívatta magához Rogert, Dont és Coopert. Vészhelyzet van, vagy csak úgy tűnik. A Campbell leves angol irodája felmondott a londoni irodának, és átpártolt a konkurenciához. Coopert nem izgatja a dolog: „Nem akarok minden egyes alkalommal lejönni ide, ha ez történik, még elkoptatom a szőnyeget.” „Talán hívjam vissza Burt Petersont, hogy újra kirúghassuk?” – kérdezi flegmán Rog, de Pryce magyarázatot akar a dologra. Az előtérben a titkárnők épp a baba nemét próbálják kitalálni egy láncra fúzött aranygyűrű segítségével. „Nézzenek oda, Grace hercegnő lenyelt egy kosárlabdát!” – üdvözli Roger Bettyt, aki Donnal együtt távozik, Roger és Joan pedig egy újabb zavart pillantást váltanak.
Betty és Don Pryce-szal és a feleségével vacsoráznak egy vendéglőben. A nő elég fagyos és leereszkedő. Mikor azt tudakolja, mióta vannak együtt Donék, mindketten mást mondanak. Don 10-et mond, Betty 9-et. A nőnek hiányzik London, de a „nyüzsgést itt bepótolják a csótányok.” Pryce kínjában szakmázna, de Don leállítja. Hazafelé Betty némán feszeng, mire Don rászól: inkább most bökje ki, hogy mi baja, ne akkor, ha Don már elaludt. Betty rágyújt, és közli, hogy Gloria elhagyta az apját, mivel nem bírta tovább a férfi mellett. Bettynek az a terve, hogy meghívja magához az öccsét, az apjukkal. Don utálja az egészet, („Kár volt megkérdezned erről.”) Betty viszont már csak arra tud figyelni, hogy a baba rugdalni kezdett.
Roger irodájában fogadja a lányát és a volt feleségét. A vőlegényt megkérték, hogy jöjjön később. A lánya undok vele, mivel utálja Jane-t: „Én elmentem az ő esküvőjére, ő viszont cserébe ne jöjjön az enyémre!” Mona felajánlja, hogy Jane és Roger üljenek külön asztalnál. Megérkezik Brooks is, már csak a helyszín és az időpontot kell tisztázni: 1963. november 23. (Spoiler: ki tudja, mi történt egy nappal előtte?) Don kiborítja a hamutálát, mikor Pryce érkezik hozzá, a mézes-mázos bevezetés után (a felesége istenien érezte magát Bettyvel) előáll a feladattal: egy ebéd során ki kéne engesztelni a Madison Square Garden főnökét. Don szerint Roger az „oroszlánszelidítő”, de Lane rávágja, hogy ő is megy.
Betty odahaza fogadja a családja másik felét. Sally és Bobby kacagva kísérik fel a lépcsőn Billék lányait. Betty csirkét sütött a vendégeknek, de Gene már evett, és hozott is kaját. Még Gloriának is becsomagoltatott egy kis csirkét. „Majd elpostázzuk neki!” – mondja pikírten Bill. „Teljesen érti hogy mi van, csak megjátssza magát!” – moroja. Betty elborzad attól, ahogy Judy, Bill felesége dirigál az apósának. Peggy elkapja, ahogy Joan szexisen adja elő magát pár ügyfélnek, aztán rögtön a férjér hivatkozik az első bók hallatán. Don a vendéglőben ül, Roger késik. Teljesen kivan az iménti „családi” találkozótól. „De meg kell ennem, amit főztem.” – sóhajt fel Roger. „Te mondtad, nem én” – feleli Don.
Megérkezik Ed Rafitt, a Madison Square Garden főnöke. Nem akar sokáig maradni, de a Roger gyorsan leülteti. Először poénkodni próbál, végül átadja Donnak a szót. Don szerint a közvélemény iránti aggodalom már jelzi a bűntudatot. „Tegyük fel, hogy nincs.” – feleli Rafitt. „Jó, mert a változás nem jó vagy rossz, hanem csak van.” Vagy így, vagy úgy fogadják. „Ha nem tetszik, hogy reagálnak, változtasson a párbeszéden!”- javasolja Don, aki Kaliforniát emlegeti, ami tiszta, és új. „ New York rohad. Ez egy új város jelképe lehetne.” Rafittnek tetszik a gondolatmenet, csak annyit kér, hogy az a komcsi radikális kölyök ne legyen ott. Don megígéri, mostantól személyesen fogja intézni az ügyet.
Draperéknél Judy leülteti Genet a gyerekek mellé mivel az öreg látni akarja a meccs végét. Betty a nappaliban beszélgeti a fivérével. Judy szerint Gene tudja mit akar, de Bill szerint ez nem így van, és előáll az öregotthon ötletével. „Eladnánk a saját házunkat, abból tudnánk fizetni a költségeket.” Betty Judy felé fordul, aki gyorsan hárít, mondván neki ebbe nincs beleszólása. Betty szerint Bill csak Gene házát akarja ezzel megkaparintani. „Ő egy magányos öregember, aki nincs jól!” – fakad ki Bill. „Ő az apád!” -feleli Betty. Este. Don hazaérkezve találkozik Gene-nel. Betty elpanaszolja Billéket. „Hogy beszélhet velem így az én állapotomban?”
Bill és Judy a gyerekek szobájában alszanak, külön, egy emeletes ágyon. Bill elmeséli, hogy Betty habár most védi az apját, nem emlékszik, hogy mennyit veszekedett vele régebben. „Fontos neki a család.” – védi őt Judy. Bill elmeséli, hogy az esküvőjükön Don részéről egyáltalán nem volt ott senki. Judy győzködné, hogy költözzenek össze az apjával, de Bill közli, nem akarja, hogy „valaki megmondják neki, hogy milyen nyakkendőt vegyen fel.” Este Peggy tereget, majd a tükör előtt énekelni kezdi a „Bye-bye-birdie”-t. Valahogy úgy, mint Ann-Margaret, de mégsem ugyanaz. Don megbeszélést tart a Madison Square Gardenről Pete-tel, Harryvel és Kinseyvel akit megtartana a melóra, de csak titokban.
Pryce jelentkezik be Donhoz, és vele akar beszélni. A többiek kimennek. Pryce bejelenti, hogy a londoni iroda túl soknak találta a költségeket ami a MSG promotálásával járna. „Ezzel készülnénk a világkiállításra!” – feleli Don! „Ez egy olyan megbizatás, ami akár 30 évig is kitarthat!” Ám ez nem érdekli a főnökséget odaát. „Miért vettek meg minket egyáltalán?!” fakad ki Don. Pryce elismeri, hogy nem tudja. Don kiszól az irodájából, hogy szóljanak Pete-nek, miszerint a MSG meló halott. Peggy akar bejönni, mert Sal elkészült a Patio storyboardjával. Kiderül, Don nem látta a filmet. Peggy levetíti neki a tárgyalóban. „A fiúk nagyon szeretnék megtalálni a megfelelő lányt erre a szerepre” – mondja Peggy.
Don érti. „Belefájdul a szived, ahogy odaveti magát a kamerának.” Peggynek nem tetszik, hogy ez inkább a férfiaknak szól, és nem azoknak, akik diétás italokat isznak. Don szerint ennek úgy kéne kinéznie, hogy a nő örül, hogy kólát ihat, mert kétségbeesetten vágyik egy férfira. Peggy szerint inkább egy női fantázia kellene ide. „A férfiak őt akarják, a nők pedig olyanok akarnak lenni, mint ő.” Peggy ellenkezne, Don kijelenti, hogy ez így van. Peggy szerint ez hamis kép. „Peggy, maga nem művész. Maga problémákat old meg.” Később Peggy a liftben találkozik Rogerrel, aki megkérdezi: mit kéne az apjának elkövetnie ahhoz, hogy a lány ne engedje el őt az esküvőjére. Kiderül, Peggy apja már nem él.
Hazafelé tartva Peggy szeme megakad egy környékbeli báron. Bemegy, majd Joan korábban halott dumájával (olyan tömeg van itt, mintha a metrón lennék) próbálkozik két srácnál (sikerrel, a fiúk nevetnek), de lefagy, mikor az egyikük megkérdezi, hol az itala. Don otthonát mintha megszállták volna. Gene a konyhában pasziánszozik, Bill az eldugult mosogatót pumpálja, a gyerekek a tévé előtt, Judy terít. Betty sírva jön le a lépcsőn. Bill kiadta az ultimátumot Bettynek: vagy bedugják Gene-t az öregotthonba, vagy Billék beköltöznek hozzá hogy Judy otthon ápolja őt. Don üvöltve maga elé kéreti Billt, a pumpával a kezében jön, de gyorsan lerakja, ahogy Don jelzi, hogy menjenek be a dolgozószobába.
Don közli Billel, hogy mostantól neki kell támogatnia anyagilag az apját, akit ők átvesznek ugyan, de a házához nem nyúlhatnak. „Majd úgy teszünk, mintha ezt te találtad volna ki.” Bill bedühödik, mire Don közli vele, hogy a kocsit is hagyják itt és még ma este menjenek el a legközelebbi vonattal. Don leül Gene-hez a konyhában, majd figyeli, ahogy Bill előadja a dolgot. Betty Donra néz. Előadják Gene-nek is az „ötletet”, aki összezavarodik. Akkor az Kiderül, Gene tudja, hogy Billéknek a házra fájt a foguk. Betty és Judy győzködni próbálja: fogja fel nyaralásnak a dolgot. Gene képtelen határozottan dönteni, végül kifakad: „Bárcsak én haltam volna meg előbb!” Bill utasítja a családját, hogy készülődjenek.
Peggy a bárban ül a fiatalabbik sráccal aki főiskolát, és (elég rondán) eszik, mivel még anyukája azt mondta neki, hogy „még növésben van.” A fiú gépészmérnöknek tanul, Peggy is elmondja, hol dolgozik, de a srác azt hiszi, hogy Peggy csak egy titkárnő. Később a srác lakásán csókolóznak, de a srácnak nincs gumija. A srác nyomulna, de Peggy nem hagyja, végül azért van más módja is az örömszerzésnek. Éjszaka sziréna visít Donék környékén, de Betty egy másik zajra ébred. Lemennek a konyhába, ahol Gene az összes piát a mosogatóba öntötte, mert azt hiszi, hogy a szesztilalom idejében van. Don rémülten nézi. Peggy később igyekszik csendben meglépni a sráctól, de az fölébred. A srác még találkozna vele. Peggy el.
A Draper család is képviseli magát azon az ünnepségen, ahol Sally a többi osztálytársával és az új osztályfőnöknő vezetésével májusfát állítanak. A gyerekek táncolni kezdenek, Dont pedig egyre jobban elbűvöli a mezítlábas, barna hajú koszorús tündér, aki felszabadultan ugrál a gyerekekkel. Don lehajol és a kezével ő is elkezdi simogatni a füvet, hogy legalább így a nővel lehessen. Az ünnepség után az egyik apuka családi fotót készít Draperékről. Egy mosolygós, ragyogó kép, ami persze hamis. Reggel Don az irodában összenéz Peggyvel, majd a lány jön, hogy előadja az új Pampers ötleteit. Szerelem a romok között. Újabb sokféleképpen értelmezhető cím, újabb remek epizód.
Facebook kommentek