Elérkeztünk az első évad záró epizódjához. George jó passzban van. Épp a házuk környékén bringázik és azon agyal, hogy néha mindenkinek összejön egy olyan nap, amikor tökmindegy, mihez nyúl, az arannyá változik. Soha nem tudhatjuk, kinek mit fúj az útjába a szél. Neki most például húsz dolcsit. Most már tuti, hogy ez lesz az ő szerencsenapja. Bent a házban Reggie és Anyu megint a szokásos beszélgetésüket folytatják. Mindegyikük mondja a magáét, de a másikat magasról lesajnálja. Annyit azért megtudunk, hogy ma valami temetős családi program lesz.

Gofriház. Kaszásaink már mind ott vannak, Vécéslány is befut. Éppen róla beszélgettek, mielőtt megjött volna. Daisy éppen újságolta, hogy legkedvesebb lakótársa pár epizóddal és hogyvolttal ezelőtt felmondott a Happy Time-nál, hogy aztán a következő főnökét úgy 5 percen belül leanyázza. Miért van olyan érzésem ezt a beszélgetést hallva, hogy a 12. és 13. rész utólag lett odabiggyesztve az évadba? Mindegy, figyeljük inkább tovább a társalgást. Mason nekiállna anekdotázni, de Rube gyorsan leállítja, mert ez a mai bizony George napja. Tökmag nem igazán érti, hogy mi van, mert Rube megdobja egy kis pénzzel, Daisy pedig meghívja reggelire. Vécéscsaj erre megrendeli a Gofriház teljes raktárkészletét. Rube kiosztja a napi munkát, de csak a többiek kapnak. Ez különös. Rube megint csak azt a bizonyos napot emlegeti, ami minden kaszásnak eljön egyszer.

Furcsa snitt következik. Egy darab követ munkálnak éppen valakik valamiért, de gyorsan váltunk is. Daisy, Mason és Roxy együtt indultak melózni, közben Mason 15 hónappal ezelőtt jobblétre szenderült szexuális élete a téma. Daisy rögtön átmegy kerítőnőbe. Mason kuncsaftja egy CD bolt környékén lesz, ott pedig csak úgy hemzsegnek a fiatal csajszik. Rube épp most érkezett meg egy jógacsoportba. Már éppen kezdenénk meglepődni, hogy milyen helyekre jár, de csakhamar rájövünk, hogy kaszát jött élezni valakire. Arun, a csoport vezetője rögtön be is vonja a mókába, még nem sejti, hogy ő a mai ügyfél.

George, ha már úgyis olyan jó napja van, beugrik Deloreshez, hogy visszakuncsorogja a melót, de úgy látszik, exfőnökasszony, nem hallott a mai sikerszériáról, egyszerűen nemet mond. Hűtlen kutyák nem kellenek, különben is, lehet, hogy az utóda lesz a legkirályabb aktatologató. Hogy is venné vissza? Delorest épp telefonon hívják, úgyhogy főhősünk fortyogva elviharzik a lifthez, de az pont az orra előtt csukódik be. Egy futár, vesztére, megpróbál szóba elegyedni vele. Delores is megérkezik nagyon felzaklatottan. Pont az imént kapott egy telefont, miszerint a száz éves vesebeteg macskája épp most hugyozta össze a szomszéd padlóját, mielőtt elájult. Nem tudom, hogyan reagálnék egy ilyen telefonra, de biztos nem viselném túl jól én sem. Szegény Maurryt be kell vinni az állatkórházba. George látván hogy a gazdi sokkosabb állapotban lehet, mint a macska, felajánlja, hogy vezet, de Delores előtte még gyorsan leápolja az ott kötekedő futárgyereket sokkolóval. No, most már mindenki sokkot kapott, még a néző is. Csapó.

Anyu és Apu megint szívatják egymást. Anyu utálja Anyóst, Aput már megint telefonon keresik. Anyu rögtön kilátásba is helyez egy lassú kínhalált Apunak, ha felveszi még ezen a napon is. Nocsak, mi lehet ma? Lesz tiszteletes és ima is. A családtagok is beszélni akarnak. Megint látunk egy snittet a kőmunkásokról. Mi van ma? A rögtönzött mentőalakulat megérkezik a cicussal az állatorvoshoz. Miután nem bírnak zöld ágra vergődni az újonc „betegfelvevővel”, leülnek várakozni. Ott van egy utcagyerek, aki nagyon érdeklődik a kis kedvenc neve felől. George talán már szakmai ártalomból is felkapja erre a fejét, aztán a srác könyvében meglát egy postit cetlit is. Ajaj. Próbálja kiszedni a gyerkőcből, hogy mit keres ott, de nem túl sok sikerrel, így jobbnak látja Delores és Maurry mellett maradni.

Közben befejeződik a jógaóra. Az egyik hölgyike nagyon be van indulva mai kuncsaftunkra, meg is kéri, hogy mutasson be neki egy jógagyakorlatot. Rube még épp időben szedi ki a lelkét, mert a mutatvány olyan jól sikerül, hogy a kuncsaft végleg ellazul. Vissza Masonékhez. Daisy jó tanácsokat osztogat a sikeres csajozáshoz, de barátunknak valahogy nem igazán akar összejönni a dolog. Végül még a pofonfát is sikerül jól megrázni neki, még kedvenc színésznőcskénk is lenyom neki egy maflást csak úgy poénból, aztán ott is hagyja. Maurry végre bekerült a lódoktorhoz, aki ahelyett, hogy segítene, ízléstelen poénokkal zaklatja Delorest, de George leállítja. A diagnózis: Kiújult szegény öreg Maurry veseproblémája.

Rube és kuncsaftja kedélyes beszélgetése után, újra visszatérünk a lemezboltba. Mason továbbra is szorgosan gyűjtögeti a pofonokat, még a postitjét is elejti, mígnem odakeveredik a „pre-emós” korszakában leledző eladólány, aki az elejtett cetliről kezd kérdezősködni. Talán kollegina? Nem számít. A lényeg az, hogy Mikor Mason benyögi neki, hogy ő bizony kaszás, éktelenül begerjed. Azon nyomban be is rohannak egy félreeső helyiségbe egy kis sufnituningra, amibe belezeng az egész bolt. Mikor előjönnek, a biztonság kedvéért azért ettől a hölgytől is bezsebel egy pofont, de az újdonsült numerakirály most már minden kibír. Rube még mindig a kuncsaftját pesztrálja, aki előadást tart az életéről, a nőkről, ráadásul még tanácsokat is osztogat. Közben elérkezik az idő a távozásra, így aztán a beszélgetésnek is vége szakad. Snitt.

George próbálja vigasztalni Delorest. Épp hoznak ki a dokitól egy nyulat, erre a kiskrapek, aki még mindig itt van, odakéredzkedik megsimogatni. Azzal a mozdulattal el is viszi a nyuszi lelkét. Közben jön a hír, hogy Delores macsekja már jobban van. Nocsak, nocsak. Állatokra specializálódott kaszások is vannak? Ez igen! George is nagyokat néz velünk együtt. A srác után akar menni, úgyhogy gyorsan el is köszön. Mai akciójával sikerült elérnie Deloresnél, hogy visszavegye. Mégiscsak az ő napja ez a mai? Még épp utoléri a kiscsákót, akit Charlie-nak hívnak. George is bemutatkozik, de akár nem is kellene, mert Vécéslány híre messzire eljutott a kaszások között.

Lerántják a leplet a nagy nap rejtélyéről. George sírkövet kap. A kiccsalád is odaér lassan a temetőbe, de még előtte Apu csak mobiltelefonál egyet. Ajaj, szeretője van, és az is lehet, hogy lebuktak. Apu-Apu mit csináltál? Irgumburgum! Nem megmondtam a múlt héten, hogy te nem lehetsz olyan? A temetői szertartás után Anyu és Reggie elbúcsúznak George-tól és hazamennek.

Kisvártatva új látogatók érkeznek a sírhoz. George és a kaszások. Kissé bizarr módon pezsgőznek Vécéslány sírjánál állva. Így köszöntik a csapat legfiatalabb tagját az „ünnepen”. Rube még a nénikéje pezsgőskészletét is elhozta eme jeles alkalomra. A koccintás után csípős nyelvű kaszásunk töredelmes vallomást tesz. Még soha nem ivott pezsgőt. Kedélyesen megvitatják, hogy milyen gyönyörű helyre temették. Rube örül, hogy a temetők mindig valami központi helyre kerülnek, mert így mindenki láthatja őket. Daisyt a csend, és a magányos sírkövek fogják meg. Roxy az egyetlen, aki gyűlöli az ilyen helyeket, mert a hantolók is temetőkben élnek. Itt is éppen egy szobrot amortizálnak, de Rube leordítja őket. A nagy izgalomra megint isznak egyet. Hiába, ez a csapat vagy kajál, vagy piál. A kis csapat még egyszer emeli poharát, majd George letelepedik a sírja elé, megissza a maradékot.

Az epizód és az évad a pilot nyitójelenetéhez hasonló képsorokkal zárul, csak most eltávolodunk a Földtől. Az évadzáró tanulsága: Soha nem tudhatjuk, hogy mit rejteget nekünk a sors.