Pasas gyónni megy, s miközben a papnak meséli, hogy különböző szörnyű dolgokat lát, flashback formájában mi is megnézhetünk egy példát erre a szörnyű dologra. A látomásban egy aktatáskás férfi száll fel a buszra, körülötte mindenki vidám és boldog, ahogy az a tömegmészárlások előtt már csak lenni szokott. A férfi egyszer csak gázálarcot vesz fel, majd beindít egy füstgránátot, vagy mit, és amíg a többi utas sikoltozva próbál menekülni, ő felkapja egy nő táskáját, majd leszáll a buszról, és beül egy a közelben várakozó kocsiba. A pap felismeri a srácot, Royt, mire az elrohan, és eldob egy rajzot, mely a buszos incidenst ábrázolja. Eközben a valós világban egy rendőr megtalálja a buszt, melyben mintha borostyánba volnának ágyazva az emberek. Jöhet Spielberg.
John Scott temetése zajlik, Olivia is jelen van, habár a szertartást követő, Charlieval folytatott beszélgetésből kitűnik, hogy nem igazán boldog, amiért az FBI hősként temeti el a hazaáruló Johnt. Broyles persze most is a legrosszabbkor érkezik, de hát dologidő van. Ezalatt Walter és Peter egy büfében ücsörögnek, jeges teát szürcsölgetnek, és Peter épp azon szörnyülködik, hogy az apja saját készítésű gyógyszerekkel tömi magát. Valahogy meg lehet érteni – mindkettejüket. Peter egy percre otthagyja Waltert az asztalnál, de csak addig, hogy elszedje a fényképezőgépe memóriáját egy fickótól, aki már napok óta követi. Valakik nem örülnek, hogy Peter anélkül tért vissza az országba, hogy szólt volna nekik.
A helyszínen már folynak a vizsgálatok, senki nem tudja, milyen anyaggal van teli a busz belseje. Walter szeme úgy csillog, mint kiskölyöknek szenteste, máris mintát akar venni belőle, hogy megvizsgálhassa. Az viszont gyanús, hogy vágja: az anyag valószínűleg gáz halmazállapotú volt eredeti formájában. Hej, öreg, hogy neked minden szarba belelóg a kezed… A gazfickók közben kirámolják a táskát, amit a merénylő a buszon zsákmányolt, de amit kerestek, az nincs benne. Erre a másik férfi telefont ragad, és latinul kezd csevegni valakivel. Roy éppen a munkahelyén van, és jó munkásemberhez illőn íróasztal mögötti ücsörgéssel és merev tekintettel maga elé bámulással tölti a munkaidőt, mikor újra rátörnek a látomások. Papírt és ceruzát ragad, és amolyan Miszteriszákosan lerajzol egy nőt, akinek a kezéből ömlik a vér.
Walter próbálja kitalálni, mi lehetett a buszban kieresztett gáz, s közben kínos kérdéseket tesz fel a fiának. Ezek szerint mégiscsak látta, mikor Peter az étteremben a fotóssal gorombáskodott. Peter azt hazudja, hogy a fickó zaklatta a pincérnőt, és csak szólt neki, hogy nem kéne. Walter rábólint, de látszik rajta, hogy nem igazán hiszi el a mesét. Olivia a buszon utazó pár videokamerájának felvételét nézve észreveszi, hogy hiányzik a táska, mire kiderül, hogy a nő, akitől elvitték, szövetségi ügynök volt, és beépítettként dolgozott a drogügyeseknek. Behívják az összekötőjét, aki elmeséli, hogy a nő éppen abba akarta hagyni a melót, mert hallotta, amint a kartell fejesei valamiféle „mintáról” beszélgetnek, és megrémült. A férfit, saját kérésére, Olivia leviszi a hullaházba, hogy ha már ott van, azonosítsa is a holttestet. Az ügynök megteszi, aztán megkéri Oliviát, hogy elbúcsúzhatna-e a nőtől. Olivia belemegy, de mikor látja, hogy a férfi odabent megfogja a nő kezét, rájön, hogy valószínűleg ők is úgy voltak, mint ő és John, ezért elfordítja a tekintetét.
Walternek sikerül kikísérleteznie az anyagot, amit, természetesen, a világon egyetlen cég képes előállítani: a Massive Dynamic. Micsoda meglepő fordulat! Ezalatt Charlie a rész elején látott paptól megtudja, hogy Roynak miféle látomásai voltak, és már ki is küldött egy csapatot, hogy hozzák be a fickót a munkahelyéről. Már nem azért, addig oké, hogy Charlie többet szerepel, mint Astrid, de miért nyomoz „mintás” ügyben, ha ő egy mezei FBI-ügynök? Na mindegy, Roy egyre gyanúsabb, mivel megtalálják az Isaac-képeket nála különféle katasztrófákról, melyek mind a rajz elkészülte után estek meg, s több esetet nem is hoztak nyilvánosságra, szóval Roynak nem volna szabad tudnia róla. Olivia ismét meglátogatja Nina Sharpot, s míg a listára várnak, amin rajta van mindazon cégek neve, akik vettek a borostyánszerű anyagból, Nina elkotyogja, hogy ez nem az első ilyesfajta támadás, már Prágában is voltak áldozatok, habár kevesebb.
Roy elmondja, hogy kilenc hónapja furcsa látomásai, érzései vannak, amiktől csak úgy tud megszabadulni, ha lerajzolja őket. Broylesnak szöget üt a fejébe, hogy éppen kilenc hónapja tudnak a Minta létezéséről. Peter szerint Roy igazat mond, mire Walter rögtön ráizgul a témára, és gondolatban már könyékig túr szegény pasas agyában. Olivia felelősségre vonja Broylest, amiért az elhallgat tőle bizonyos infókat, de a főnök nagy szavak mögé rejtőzve hárít, és azt mondja, ha Olivia készen lesz, többet is mond neki. Walterék meg akarják CT-zni Roy agyát, de a gép kis híján szétszakítja Royt, mivel valami fémes anyag van a vérében. Rövid kutakodás után az is kiderül, mi: egyetemista korában Roy Walter és William Bell tesztalanya volt az úgynevezett Szellemhálózat projektben, melynek keretében egy irídium alapú vegyületet juttattak az agyába. A vegyület az évek során felszaporodott a vérében, ezért tudja venni, ahogy valakik a tökéletesített Szellemhálózatot használják.
Roy agya megpróbálja feldolgozni a kapott jeleket, ezért vannak a látomásai. Gyakorlatilag látja a hangokat. Walter felveti, hogy egy kisebb agyműtéttel képes volna átvinni a jelet a hallásközpontba, sőt, némi jattért még az HBO-t is befogja, épp csak egy húsz éve épített berendezésére volna szüksége, ami a régi házuk falába van rejtve. Olivia és Peter felszedelőzködnek, és betörnek az említett épületbe. Mintazsaruk a javából! Kezdődhet a családias agyműtét. Hát, ilyen teamet nem sűrűn látni a Vészhelyzetben. Walter elszórakozik Roy agyával, mígnem a fickó latinul nem kezd hadoválni. Milyen jó, hogy Astrid beszél külföldiül! A latin beszélgetésből kiderül, hogy valakik a déli pályaudvaron akarnak kicserélni valamit egy óra múlva, ráadásul olyasvalamit, ami végig ott volt a nő testében.
Olivia feje fölött meggyullad a villanykörte: rohan a hullaházba, ahol meg is találja a volt szövetségi ügynöknő tenyerén a sebeket, épp úgy, ahogy Roy is lerajzolta a munkahelyén. A nő „társa” vágott ki onnan valami kis korongot, míg Olivia elfordította a tekintetét. Roy újabb hangokat hall, Davidson (az ál-társ) már az állomáson van, de Olivia is. Végül megtalálja a fickót, de mielőtt lecsukhatná, valaki lelövi Davidsont. Megint következik a szokásos futkározás, időközben valahonnan Charliet is odaeszi a fene – hogy annak sincs jobb dolga fényes nappal! –, elkapják a gyilkost (aki mellesleg a buszos merénylő), megszerzik tőle az aktatáskát is, amit elcserélt Davidsonnal, de aztán a pasas nemes egyszerűséggel egy arra járó busz elé veti magát.
Habár azt senki sem tudja, mi a fene az a kis korong, amiért meggyilkoltak tizenegy ártatlan embert, Broyles alapjában véve elégedett, így hát úgy dönt, Olivia készen áll a rázósabb ügyekre. Át is ad neki pár aktát, hogy nézzen utánuk, ha van kedve. A Harvardon mindenki boldog, szép az idő, csicseregnek a madarak. Most, hogy a Szellemhálózat lebukott, nem valószínű, hogy Roy többet hallana a gonosz tervekről, de azért adnak neki egy telefonszámot, ha mégis, aztán némi hamuban sült pogácsával útjára bocsátják. Broyles az éjszaka leple alatt találkozik Nina Sharppal, átadja neki a kis korongot, és megkéri, hogy ugyan szálljon már le a legújabb ügynökéről, ő látta meg előbb, lestipistopizta. Zárásul Nina egy dokihoz viszi a lemezt, aki örül, mint majom a farkának, a korong sértetlen, talán ez lesz a kulcs a kódolás feltörésének. Csak úgy mellesleg közli, hogy sikerült stabilizálni a kapcsolatot, és már hetvenkét órája másolják az infókat egy másik lemezről – John Scott agyába.
- Az előző részben, az egyik utcatáblán a „Voces Video” felirat látható, mely latinul azt jelenti: „látni a hangokat”. Roy McCombnak éppen ez a képessége, és a latin nyelv is megvolt az epizód során.
Forrás: fringepedia.net
Facebook kommentek