A Galactica hangárjában nyitunk, ahol nem éppen derűs a közhangulat, a gépészek nagyon unják a banánt, mert sok a meló, főleg, ha fél kézzel kell elvégezni, és egyikük, Seelix pedig megtudja, hogy nem vették föl pilótának. Valaki közben egy fénymásolt könyvvel rohangál, aminek a borítóján Baltar képe van nagytotálban, húha, ez biztos fontos lesz még. 

Egy Raptort küldenek ki Racetrackékkel, ám annak repülés közben bedöglik a hajtóműve, és a pilótáknak katapultálni kell. A gép egyenesen a Colonial One és Roslin elkerekedett szemei felé tart, vágás. A fedélzeten senkinek nem esik baja, de a hajó javításokra szorul, így Adama meginvitálja az elnöknőt, hogy addig is aludjon nála. Mármint nem úgy.

A balesetet az okozta, hogy a finomítóban dolgozó jómunkásemberek direkt beszennyezték a Raptor üzemanyagát, úgyhogy Roslin és Adama előkeríti a leghangosabbat közülük, bizonyos Xeno Fennert. A tenyérbemászó képű fickó beszól nekik, hogy addig lesz szar a ventilátorban, ameddig elviselhetetlenek a munkakörülmények, és nem kapnak néhány nap szabit évente, hogy elmehessenek nyaralni az asszonnyal meg a gyerekkel vidékre a rokonokhoz. 

A két népvezér erre jó bushosan odamond, hogy fő a biztonság, és amíg fenyegetik őket a tálibok, izé, a cylonok, addig kuss van, és örüljenek, hogy nem vezették még be a Patriot Actet. Fenner valamilyen "A Könyv"-nek nevezett könyvből vett idézettel replikázik, hogy igenis meg kéne hallani a nép szavát, különben kezdhetnek félni tőlük. Roslin erre úgy felkapja a vizet, hogy lecsukatja a fickót, majd elmondja, hogy Baltar írta a fenti művet a börtönben. Hajaj, egy embert ismerek még, aki bestsellert hozott össze a cellák mögött, annak se lett jó vége.

Szerencsére ez a könyv nem a szerző háborújáról szól, a címe viszont nem kevésbé szerényen "Diadalaim és tévedéseim". Baltar ügyvédje volt olyan szíves, hogy kicsempéssze az értékes sorokat, és elterjessze a flottában a szamizdat kiadványt. 

Tyrol tesz egy látogatást az üzemanyag-feldolgozó hajón, hátha jobb belátásra tudja bírni a munkásokat, akik egykor az Új-Capricán az ő szakszervezetében voltak. A dolgozók eltüntettek pár alkatrészt, hogy az üzemnek le kelljen állnia, ezért lassan flotta-szerte ki fognak száradni a tankok. A munkakörülményeket látva azonban a főnök is belátja, hogy itt tenni kell valamit.

Elmegy Adamához és Roslinhoz, hogy elmagyarázza, ezek az emberek azóta nem pihentek, mióta a cylonok megtámadták a kolóniákat, ezért szabotálták a berendezéseket. Az elnöknő szerint ez nem kifogás, az összes többi hajón is ugyanolyan keményen dolgozik mindenki, mégse panaszkodnak. Kiszedik Tyrolból a sztrájk vezetőjének a nevét, és elfogatási parancsot adnak ki ellene.

Kiderül, hogy a szóban forgó, Cavett nevű a fickó nem bírja a bezártságot, mióta a cylonok az Új-Capricán lecsukták, ezért hamar véresre kaparja a kezeit a cella falán. Tyrolt ez most nem igazán hatja meg, és a szomszédjában ülő Fennerből kicsikarja, hogy hova rejtették a kiszedett alkatrészeket, amíg Cavett úgy üvölt, mint Dustin Hoffman, ha nem tudja megszámolni a fogpiszkálókat.

Tyrol a megszerzett kütyükkel helyreállítja a munkát a finomítóhajón, bár az emberek továbbra sem lelkesednek a dologért, különösen nem az ott dolgozó tinédzserek. A főnök fogja magát, és elmegy Roslinhoz, hogy elmagyarázza, az nem megoldás, hogy a szülők a gyerekeiket tanítják be a saját munkájukra, nem a középkorban élünk, vagy mi, és úgyis annyi léhűtő szaladgál a flotta haszontalan hajóin meg a Galactica menedékhelyén.

Az elnöknőnek tetszik az ötlet, ezért kérdezés nélkül átküldenek pár embert a finomítóba. Nem mindenki  ért egyet a procedúrával, biztos kényelmes lehetett lábat lógatni az alsóbb fedélzeteken, de kivételezés nincs, szabad bölcsészekre úgyse lesz szükgés még pár évtizedig. Tyrol közben rábukkan a betiltott Baltar-könyvre , és nem bírja ki, hogy ne olvassa el. Akkora hülyeségnek tartja, hogy rögtön megy is meginterjúvolni a szerzőt, mi igaz belőle, és mi nem.

Baltar az osztályharcról szóló szerzeményében azt állítja, hogy a tizenkét kolónia farmerbolygójáról származik, persze, mert az űrkorszakban már minden bolygó konformista ám, lesz kaszinóbolygó meg nyugdíjasotthon-bolygó meg menedzserbolygó is, mindenkinek egy-egy, külön. A tudós, aki egyébként úgy beszél angolul, mintha folyton BBC-híreket olvasna, hirtelen át is vált Yorkshire-akcentusra, így már tényleg elhisszük neki, hogy ótvar nagy bunkók közül jött. A végén még megjegyzi, hogy vajon lesz-e valaha olyan, hogy a flottát nem olyasvalaki vezeti, akinek a vezetékneve Adama, hát, majd meglátjuk.

Tyrol elmegy megnézni, hogyan váltak be az üzemanyag-finomítóban az új fiúk, de pont lerobban a futószalag, mikor odaér. Ez most nem szabotázs, tényleg gebasz van, de szerencsére egy próbaidősnek sikerül megjavítani a gépet, csak közben majdnem leszakítja a kezét. Tyrol úgy fölhúzza magát ettől, hogy lekapcsolja a gyártósort, és bejelenti, hogy a kurva életbe is, sztrájk van.

Az esemény híre gyorsan elterjed, mire a főnök visszaér a Galacticára, a neje már kezeskedett arról, hogy a hangárban se dolgozzanak a gépészek, ezért Adama le is csukatja Tyrolt. Addig oké, hogy civil hajón lehet munkát beszüntetni, de a katonáknál ezt zendülésnek hívják, úgyhogy mindenki ki lesz végezve, elsőnek Cally, a főnök felesége.

Tyrol beadja a derekát, lefújják a sztrájkot, mielőtt főbe lőnék a nejét, de cserébe azért megkapja a lehetőséget, hogy leüljön beszélgetni az elnökkel, nem mintha nem úgy járkált volna hozzá az elmúlt egy órában, mintha legalábbisVIP-belépője lenne. Az elnök megérti, miről van szó, és ha mi nem jöttünk volna rá, kimondja: míg a cylonok évek óta próbálkoznak, az emberiségnek csak sétagalopp lenne kiirtani saját magát.

Tényleg szarban van a társadalmuk, de hát épp arra jó a szakszervezet, hogy legyen, akinek panaszkodjon a munkásosztály, úgyhogy a főnök azt a megbízást kapja, hogy ha majd a Földre érnek egyszer, akkor ő legyen a mindenki Gaskó Istvánja. Végül Seelixet mégiscsak előléptetik pilótának, úgyhogy Starbuck végre joggal baszogathatja, de a csaj még ennek is úgy örül, nyugdíjas a gázártámogatásnak.