Gyors összefoglalóval nyitunk az előző részek történéseiből, van itt Luthor kézbe került Planet és klónozott öcsike, megsemmisített kék kriptonit gyűrű és elveszett Kara, időkapszulában talált kriptoni segélykérő jelvény és higanyembereset játszó Milton Fine, Lanát ölelgető Bizarro és jégbörtönbe zárt Clark, szóval csupa móka és kacagás. Reggel van, Bizarro tisztára belehabarodott Lanába, és legszívesebben megállás nélkül bagzana, csak hát Lana kelni akar, így elhúzza a sötétítőfüggönyt. Bizarro kis híján lebukik a pléhpofájával, de még időben rá tudja beszélni Lanát, hogy napozás helyett inkább még dugjanak egyet. Mivé lett ez a sorozat?!
Gabriel – azaz Julian Luthor-klón – érkezik a papához, és mindenről beszámol neki. Lionel, miután gyorsan túlteszi magát, hogy a rég meghalt fia visszatért, máris a közös karácsonyt meg apák napját tervezgeti. Lana furcsa halálesetekről szóló rendőrségi jelentéseket olvasgat kávé és fánk mellé. Egészségére, fene a gusztusát! Rájön, hogy az összes áldozatból hiányoznak a fém ásványi anyagok, csakúgy mint az előző részben látott nőből. Brainiac tehát tovább szedi áldozatait. Közli az eredményeket Clarkkal, aztán büszkén meséli neki, hogy a találomra szétszórt hullák helyzetéből háromszögeléssel kiderítette, hogy hol van a gyilkos. Lana, Lana, túl sok Helyszínelőket és Gyilkos számokat nézel, te lány!
