Elérkezett hát ez a pillanat is, befejeződik az első évad, de hogy hogyan, arra még várnunk kell, mert nem kevés esemény fog még történni addig. Közvetlenül ott folytatjuk, ahol a múlt héten abbamaradt: tárgyalás, a fél ország a otthon ül a tv előtt, és bámulja a BBC-n az eseményeket, miközben fél zacskó csipszet nyom magába, erre Katalin csak úgy feláll, és kisétál onnan, nem kis feltűnést keltve. Persze the show must go on, ezért folytatódik a tárgyalás, tanúmeghallgatással (aki épphogy csak azt nem ismeri el, hogy Katalin és Artúr nászéjszakáját a kulcslyuk előtt töltötte) és a bizonyítékok bemutatásával, de az alperes hiányában eléggé egyértelmű, milyen döntésre lehet számítani. Vagy mégse?

A biztonság kedvéért azért Wolsey meglátogatja Katalint, és tesz egy utolsó kétségbeesett próbálkozást, hogy a királyné tisztességgel, csendben leléphessen, aki persze elhajtja őt a halálfa törzsére. A bíboros szemei vérben forognak, úgy kell Cromwellnek visszafognia. Wolsey persze nem hülye, látja ő előre az eseményeket: most kell meggyőznie Katalint, amíg úgy tűnik, vesztésre áll, mert különben gyorsan fordulhat a kocka. És már látjuk is ennek a bizonyítékát, az egész válási hercehurcával már a népnek is tele van a tökéletesen a feje, Katalin csinálja jól, hogy tesz magasról az egészre. Na, így kell megszerezni a plebs támogatását.

Eközben Henrik már rég Annával pózol mindenfelé, ő elég biztos a dolgában, nem úgy mint remegő lelkű kancellárja, akinek még a válás közepette sincs nyugta: a triumvirátus még mindig nem nyugszik. A népet már sikeresen Wolsey ellen hergelte, szóval a bukás borítékolva van. Akkor pedig Norfolkból lesz a kancellár, a másik kettőnek pedig biztosítva lesz az előmenetele jó ideig. És ugye ez persze teljesen jogszerű, mert Wolsey az egy korrupt baromállat, aki mindenre képes lenne a hatalomért. Naná, és arra tetszenek még emlékezni, kik bólogattak nagy serényen Buckinghamnek a merénylet előkészítésekor? Mert én igen.

A múlt héten elkezdett családi dráma is folytatódik, Margit nem akar elmenni a tárgyalásra, mert a háta borsódzik Annától. Kicsi férjecskéje persze győzködi, csak azt tudnám minek, úgyis veszekedés lesz a vége, Brandon meg vagy elmegy kurvázni, vagy kimegy a kertbe, és rágyújt… –ja Margitra a házat. De helyette csak jóéjtpuszit adnak egymásnak, majd Margit elmegy sírdogálni, és közben vért köhög felfelé. Ajjaj, csak nem valami baj van?

Vissza a tárgyaláshoz, ahol annak ellenére, hogy Katalin még mindig távolmarad, események vannak: Fisher püspök tartja a védőbeszédet, ami hatalmas botrányba fullad, amikor Őfelségét Heródeshez, magát pedig Keresztelő Szent Jánoshoz hasonlítja benne. Újabb elnapolás következik, Henrik egyre idegesebb, ő is véget vetne már ennek az egésznek, szóval Wolseynak van miért félnie. Magához is hívatja gyorsan Morust, és elküldi a franciákhoz, hogy mindenképp akadályozza meg, hogy a harisnyás csigazabálók békét kössenek a császárral, valamint hogy Károly összehaverkodjon a pápával, mert az nem jó az ügynek. Szép kis feladat egész Európa külpolitikáját irányítani, nehéz dolga lesz szegény Tamásnak. Pláne, hogy utópisztikus világnézetei vannak…

Ezalatt Henrik és Katalin újfent összevesznek, és végre körvonalazódik az is, hogy mit akar csinálni a király, ha mégse jön össze a tárgyalás úgy, ahogy szeretné: eretnekséggel fogja vádolni a pápát, elszakad a katolikus egyháztól, és azt vesz el, akit akar. És pár éve még ő írt röpiratot Luther ellen. Szép. És végül még Henrik is beismeri, hogy akár szűz volt Katalin, akár nem, teljesen tök mindegy, mert a valóságban nem erről folyik a vita, ez csak a látszat. Anna persze majd felrobban, amikor megtudja, hogy jövendőbeli férjecskéje hogy kikelt magából, meg is értjük, elvégre évek óta vár a királyra, de csak nem akar összejönni a dolog. Szóval a veszekedések percei ezek, Anna idegesen hazaköltözik, Henrik majd felrobban, majd közli Olasszal az érveit, hogy miért is kell jól döntenie. Mintha ezt nem tudná még az egész világ. Eközben Olasz levelet kap Őszentségétől, de hogy mi a tartalma még nem tudjuk. Csak sejtjük.

És hamarosan ki is derül, hogy igazunk van-e. Végre jön az ítélethirdetés, Olasz szörnyű kínok és nyögések közben bejön, majd feláll, és közli az eredményt, azazhogy visszaadja az ügyet a pápának, mert túlságosan fontos dologról van szó. Viszont mivel Rómában nyári szabadság van (tiszta magyar jogrendszer), a döntést jócskán el kell halasztani. Wolsey majd leszédül az emelvényről, Henrik pedig végleg feladja, és dühösen, habár halál nyugodtan kisétál a teremből. Hejj, Olasznak nem lesz hosszú a hátra lévő élete.

Katalin persze örül a fejleményeknek, majd könnyes búcsút vesz Mendosától, akit visszarendelt a császár, épphogy csak a búcsúcsók hiányzik. Wolsey eközben katasztrófaelhárít, próbálja ajándékokkal elvonni a király figyelmét, plusz ígérget továbbra is agyba főbe, meg persze körbeveszi magát barátokkal, elsősorban Cromwell személyében, aki még mindig sokkal tartozik neki azért, mert Őfelsgé titkárává emelte. Ezek persze nem sokat fognak jelenteni, Henrik ugyanis dühöng, és Wolseyban, mint az egyház követében látja a vétkest, Anna pedig ki is használja ezt, és odaadja Henriknek azt a bizonyos könyvet, amit a múltkor kapott Cromwelltől.

Amíg ezek történnek, újra jön a szomorú melódia, sorsfordító eseményekkel: Margit hercegnő egyre rosszabb állapotban van, de nem szól senkinek. Henrik beleolvas a könyvbe, és elindul az egyházból való kiszakadás rögös lejtőjén. Miközben felesége haldoklik, Brandon egy bögyös maca ágyában keres megnyugvást. Végül a zenei katarzis, Margit véres tüdővel összeesik, Henrik rájön, mit kell tennie, Brandon pedig jól érzi magát.

Másnap kihallgatás, Henrik szervezkedik, és úgy dönt, meghívja magához vendégségbe Olaszt és Wolseyt, el akar ugyanis beszélgetni kettőjükkel. Ekkor érkezik Brandon, és közli, hogy Margit hercegnő meghalt. Henrik összeomlik, pláne amikor megtudja, hogy tüdőgyulladásban, ami kezelhető lett volna, ha időben észreveszik. Ha csak egy kicsit is foglalkoznak vele. Szomorúak vagyunk, szomorú a nép is, de legfőképp Henrik, aki mint király, nem vehet részt egy temetésen se. Brandon is elbúcsúzik nejétől, a bocsánatát kérve, megható a jelenet, de nem jut rá sok időnk, mert Morus Tamás hazatért.

És nem jó híreket hozott. Egyáltalán be se engedték őt a béketárgyalásokra, így nem volt semmi beleszólása a diplomáciai vitákba. A nagyok persze megkötötték a békét. Szívás, de nagyon. Ez pedig egy dolgot jelenthet: a pápa nem fog igent mondani a válásra. Mehetünk is a találkozóra, amit Henrik szervezett meg a két bíborosnak, de valahogy úgy tűnik, Wolseyt mindenki semmibe veszi. Se csomaghordók, se szoba, se semmi. De nem kell félni, félreértés az egész, ezt még a frissen érkezett király is állítja, „én szeretem magát Wolsey”. Huh, már megijedtem, hogy annyi Wolseynak.

Másnap azonban valami nem stimmel. A bíboros hiába próbálna a királlyal beszélni, két marcona fegyveres megfogja, és odébbviszik. És mindezt Henrik szeme láttára. Hé, nem úgy volt, hogy minden rendben lesz? Ezalatt a Whitehallba megérkezik az új spanyol követ,  akitől megtudjuk a részleteket: Wolsey bíborosnak vége. Már az udvarból is kitiltották, úgyhogy most Norfolk, Boleyn és Brandon a kiskirályok arrafelé. És a királyné nem járt sokkal jobban: bizonyos szempontból még nagyobb ellensége neki ez a három ember, mint korábban Wolsey volt.

A triumvirátus érkezik tehát, Wolseyt lemondatják, vagyonát elkobozzák és száműzik, de legalább a sittet elkerüli. Szerencse, nem állna jól neki az egész testet befedő tetoválás. Utolsó reménye Cromwell, az örök barát, akihez gyorsan levelet is ír, a segítségét kérve. A jóbarát kézhez kapja a levelet, elolvassa, majd minden szó nélkül összegyűri és elégeti. Így szállt hát sírba Wolsey bíboros hatalma Angliában…

Még a csattanó hátra van: ki lesz az új kancellár? Természetesen az egész udvar készül Norfolk kinevezésére, mint a legmagasabb rangú személyre az udvarban, Henrik azonban szembeköp mindenkit, és helyette az addig háttérben megbúvó Morus Tamást nevezi ki! Hoppáré, micsoda fordulat, és pont akkor kapja meg a mélyen vallásos Morus a tisztséget, amikor Őfelségre egyházszakadásra készül. Lesz még itt bonyodalom a jövőben…

És ezzel elérkeztünk az első évad befejező részéhez, ami valamilyen rejtélyes oknál fogva Őfelsége Henrik király matyizásával kezdődik, erre nem is fordítanánk több időt, mert más, fontosabb dolgok is történnek. Például Wolsey menesztésével új korszak kezdődik szeretett Angliánkban, kezdetnek Henrik felállít egy szakértői kormányt, hogy kijavítsák azokat a súlyos hibákat, amiket az előző vezetés elkövetett. Norfolk és Brandon, a tanács két elnöke azonban azt tartja a legnagyobb problémájuknak, hogy Wolsey királyi kegyelmet kapott, és amíg él, veszélyes az országra. Ugyanis ha véletlenül a király megváltoztatja a véleményét, akkor a bíboros még könnyen visszatérhet az udvarba. Hát nem tudom, én szívesebben látnám az ő korrupt képét, mint Norfolkét, de ez személyes vélemény.

Hamár Wolsey, akkor tekintsünk rá egy kicsit, hogy próbál világvégi kis kunyhójában, beázó tető az egykori kancellár megélni a nyugdíjából. Röviden összegezve, nem jól, próbálkozik is mindenféle kapcsolatán keresztül, hátha vissza tud jutni az udvarba. Például megpróbálja meggyőzni Boleyn Annát, hogy ő nem is olyan rossz ember. És mint tudjuk, a király szívéhez Annán keresztül vezet az út. Ezalatt Morus elfoglalja hivatalát, és meg is kezdi működését, mégpedig azzal, hogy országszerte eretnek-üldözésbe kezd. És ehhez persze Cromwell segítségét kéri ki. Ezeknek se boldogan indul a kapcsolatuk. Ezalatt persze Henriknek egyre jobban tetszik az „eretnek” szemlélet, érdekes helyzet.

Annánál közben elszakadt a cérna, és önjelölt királynőként jár-kel és viselkedik a palotában, persze az udvar felháborodására. Remekül megírt jelenet egy remek színésznővel. Ezalatt azért Cromwell is akcióba lendül, mert szerinte a válás ügye nem jogi, hanem teológiai kérdés, ezért egy megoldás van: ki kell kérni az európai nagy egyetemek teológusainak véleményét. És Őfelsége ebbe bele is megy. Na, Cromwell amennyire nem fogja szeretni Morust, olyannyira ki fog jönni Henrikkel. És amíg Őfelsége az eretnek tanok felé fordul, kancellárja pont az ő nevében kezdi meg az eretnet-égetést. Szépen vagyunk.

Ez ilyen vallásos résznek néz ki, Henrik ugyanis még mindig ezzel foglalkozik, el is küldi az öreg Boleynt, hogy terjessze a pápa és a császár elé az új ügyet. Ha pedig ezt megteszi, nincs többé visszaút. Morus persze sejti, hogy mivel fenyegetőzik Őfelsége, de ő bízik abban, hogy a király hagyományőrző és hithű ember, és hogy sohasem szakadna el. Na, vajon igaza lesz?

Vissza Wolseyhoz, akinek nem áll jól a szénája, még Boleyn Anna is visszautasította a segítségnyújtást, szóval fogytán a remény. De eldöntötte, hogy ír egy másik nőnek is, aki sokkal kedvesebb, mint az álnok Anna. És ő valóban a segítségére lehet. Na, kitaláljuk ki az? Hát persze, hogy Katalin királyné. Aki éppen Henrikkel vitázik, hát persze, hogy a váláson. Most már tényleg kezd unalmas lenni.

Wolseynak azonban van egy másik reménysugara is: Henrik király nem valami elégedett a szakértői kormánya teljesítményével, és komolyan elkezdett gondolkozni azon, hogy megbocsásson kedvenc bíborosának. Na, ennyit a triumvirátus működéséről. Katalin eközben megkapja Wolsey levelét, ami meglepő tartalommal bír: a bíboros békülni akar, és felajánlja segítségét a válási ügyben. Ejnye, csak nehogy az legyen a vége, hogy Henrik megbocsátana az öregnek, mire kiderül majd az összeesküvés...

Henrik és Morus teológiai vitájába csöppenünk vissza, és kiderül, hogy az újdonsült kancellár már 6 embert megégetett. A beszélgetést Cromwell szakítja félbe, híreket hozott, mégpedig igencsak jó híreket. Egész Európa Henrik királyt támogatja, egyedül Spanyolország a kivétel, de őneki nézzük el a dolgot, elvégre érintett a kérdésben. Boleyn is visszatér, előterjesztette az ügyet a pápának (Károly nem volt hajlandó fogadni őt), aki csak egy egyszerű rendelettel válaszolt: utasítja Henriket, hogy száműzze Boleyn Annát az udvartól. Hoppáré!

Az egész udvar forrong, egyre közelebb van a teljes teológiai szétszakadás, már Boleyn is nyíltan megtagadja a pápaság létezésének jogosultságát. Mi lesz veled, drága Morus? Cromwellhez ezalatt vendég érkezik, Wyatt, a költő, aki figyelmezteti a titkárt, hogy Wolsey felségárulásra készül, na Cromwell, most mit fogsz tenni, elvégre a bíboros neked nagyon jó barátod. Hát, természetesen szólni kell a királynak, a barátság ilyenkor csak másodlagos. Őfelsége persze cselekszik (elsősorban Anna nyomására), ezt már nem ússza meg Wolsey bíboros, Brandon vezetésével katonák jönnek, és elviszik az öreget. Innen nincs menekvés.

Wolsey bíboros tehát börtönben várja a tárgyalását, az udvar pedig örvendezik, a triumvirátus kommunikációs politikája simán megetette velük, hogy a bíboros maga az ördög. Így hát színházi előadásokban gúnyolják az öreget, és minden jóravaló állampolgár „I hate Wolsey” feliratú hűtőmágnest tart otthon. Megható jelenet következik, az előadás képeit Wolsey Istenhez való visszatérésével és Morus imájával vegyítik, alatta remek muzsika, na, az ilyen pillanatokért érdemes nézni ezt a sorozatot, Sam Neil meg minimum Emmyt érdemelne.

Wolsey bíboros megvallja bűneit, de bűnbocsánatot nem vár, mert tudja, hogy tetteire nincs bocsánat. Tudja, hogy nem érdemli meg Isten szeretetét, de azért úgy véli, hogy nem volt ő gonosz ember életében. Ezután felemeli a kését, és végez magával. Most pedig tartsunk egy perces néma csendet Thomas Wolsey tiszteletére. Ég Veled, drága bíboros, mi azért szerettünk!

Henriknek másnap hozzák a szomorú hírt Wolseyról, őt is kiborítja a dolog, majd megparancsolja, hogy soha sem derülhet ki, hogy a bíboros öngyilkos lett. És itt derül fény arra, hogy ő végig nagyon szerette kancellárját, és ha nem lett volna a triumvirátus és Anna mesterkedése, Wolsey még mindig életben lenne. És Wolsey halála adja meg neki a végső lendületet, hogy nekikezdjen az egyházi reformoknak, kezdve 15 főpap letartóztatásával, és annak a kimondásával, hogy a király felett csak Isten áll. Morus pedig belátja, hogy egy dologban igaza volt az öreg bíborosnak: nem lett volna szabad engedni, hogy Henrik király felismerje önnön erejét, mert most már senki se fogja tudni visszatartani.

Az évad utolsó jelenetében azért még megtörténik az, amire olyan rég várt a szerelmes pár: nem bírják tovább visszatartani vágyaikat, és egy vidéki piknik során egymáséi lesznek. És megtörténik a tragédia: Henrik király rájön, hogy csak Anna elérhetetlensége volt az, ami a szenvedélyét folyamatosan táplálta. És most, hogy ez elmúlt, ki tudja, meddig tart majd a király érdeklődése… Egy hét múlva visszatér az HBO a második évaddal, immár Wolsey bíboros nélkül, de Peter O'Toole vendégszereplésével. És jövünk mi is a hogyvolttal, addig is köszönjük a figyelmet!