1847 nyarán járunk az Erebus és Terror már lassan egy éve vesztegel jégbe fagyva és rohadtul nem úgy néz ki, hogy az idén mennek valahová. Legalábbis hajóval biztosan nem, a gyaloglás, meg nem tűnik nagyon biztonságosnak, mert valószínűsíthető, hogy a múltkori jegesmaci ott kórincál a környéken.

1847 tavaszán járunk. Az Erebus és a Terror nyolc hónapja vesztegel a jégmezőkön csontrafagyva, és egyelőre rohadtul nem úgy néz ki, hogy mennek innen valahová az idén. Persze John Franklin kapitány és parancsnoka Fitzjames bizakodóak, bár én inkább két elcseszett dilettánsnak írnám le őket. Ezzel együtt a hajó menetre kész, amennyiben a jég és egy általuk preferált felsőbb lény is úgy akarja.

Az 1845-ben az Angol Királyi Haditengerészet két hajója indult útnak, hogy felfedezze az addig még fel nem tárt területeket Északon. A fő cél egy hajózási-kereskedelmi átjáró, a legendás északnyugati átjáró keresése volt, ami összekötné az Atlanti- és Csendes-óceánt. A két hajót utoljára európai bálnavadászok látták, ahogy belépnek a sarkkör jeges labirintusába.