1847 tavaszán járunk. Az Erebus és a Terror nyolc hónapja vesztegel a jégmezőkön csontrafagyva, és egyelőre rohadtul nem úgy néz ki, hogy mennek innen valahová az idén. Persze John Franklin kapitány és parancsnoka Fitzjames bizakodóak, bár én inkább két elcseszett dilettánsnak írnám le őket. Ezzel együtt a hajó menetre kész, amennyiben a jég és egy általuk preferált felsőbb lény is úgy akarja.

A vezetőség úgy dönt, hogy két felfedező csapatot indít útnak a jégen. Franklin lelkesítő beszédet tart, majd a srácok nekivágnak az ismeretlennek. Mi a Vilmos Király-szigetre indulókkal tartunk, és végignézhetjük, ahogy egy ellátmánnyal megrakott büdös nagy mentőcsónakot vonszolnak maguk után. Franklin meglátogatja a Terroron Croziert. Felrója neki, hogy egész télen nem írt, nem hívta, még csak nem is integetett át az Erebusra. A kapitány szabadkozik, hogy sok a dolog a hajón (egy olyan hajón, ami szénné van fagyva és nem megy sehová). De hát azt mégsem mondhatja, hogy rohadj meg, miattad malmozunk itt nyolc hónapja, persze, hogy nem állok le veled smúzolni. Franklin szerint bár tévedett a téllel kapcsolatban, aggodalomra semmi ok, hisz jön a nyár és mehetnek tovább, de Crozier nem osztja az optimizmusát. Szerinte itt döglenek meg, ha az időjáráson múlik.

A felderítők elérik a szárazföldet, de nagy örömre nincs okuk. Feltornyosult jégfal várja őket a parton, így a csónak marad. Megmásszák a falat eléjük tárul a nagy semmi. Kietlen kőpusztaság, amíg a szem ellát. Valami kőrakást keresnek, ami egyfajta jelzőpont, vagy postaládaként szolgál. Meg is találják és elhelyezik benne a kapitány üzenetét. Hogy ennek mi értelme, ne kérdezzétek, maximum arra jó, hogy majd tudja az utókor, hogy hol pusztultak el.

A Terroron vagyunk, ahol két tengerész, Mr Gibson és Mr Hickey éppen szexuális tevékenységet folytatnak. Nő híján egymással, de ne vesszünk el a részletekben. A baj csak az, hogy ezt Irving hadnagy is kiszúrja, de Hickey szerint nem az a típus, aki beköpi őket, mert akkor végig kéne gondolnia, mit is csinálhattak itt ezek a jóemberek.
A felderítőink végre visszabotorkálnak a csónakhoz, de egy kis meglepetés éri őket. A csónak felborítva, összetörve, az összes cuccuk szerte szét a jégen. Medvére gondolnak, de, ha az volt, akkor ez egy bazi nagy medve lehetett.
Franklin még mindig azon kesereg Fitzjamesnek, hogy a Terror kapitánya miért ilyen távolságtartó vele. Persze Fitzjames mindig is utálta, így nem esik nehezére szidni Croziert. Közben kapják a hírt, hogy visszaérkezett az egyik felfedező csapat. Ők Kelet felé mentek és semmi jelét nem találták, hogy olvadna a jég. Ráadásul a magukkal vitt ellátmány romlott volt, ami baljós jel lehet a jövőre nézve. Franklinről kapunk egy flashbacket: Az unokahúga visszautasította Crozier házassági ajánlatát, amit Franklin igencsak helyeselt. Sokat nem tudtunk meg, de ez kicsit árnyalja a képet a két kapitány valós viszonyáról.

Crozier a parancsnokával nosztalgiázik, majd arra a megállapításra jutnak, hogy most igen nagy szarban vannak. A kapitány már azon agyal, mi fog történni, ha nem lesz olvadás, mert akkor jön a következő jég, ami jobb esetben felfelé nyomja a hajót, rossz esetben viszont összeroppantja.
A felderítő csapat sincs jó hangulatban, mert egyre rosszabbra fordul az időjárás. De itt a rossz azt jelenti, hogy öklömnyi jégdarabok hullnak az égből, ami, ha ugye, ha eltalál valakit, az egyből leteszi a kanalat. Behúzódnak a sátrakba, de ott sincs nyugtuk, mert kintről medveüvöltést hallanak. A jégeső elvonultával kimerészkednek és eldöntik, hogy kinyírják a macit. Puskákkal felszerelkezve közelítenek a jégfal felé, amikor egy pillanatra feltűnik valami. Nem sokat gondolkoznak, már megy is a golyó, és, ha medvét nem is, de egy eszkimót sikerül mellbe lőni. Ráadásul van egy lány is vele, aki kifejezetten zokon vette az üdvözlés ilyen hülye formáját. Goodsir elrohan szólni a Gore-nak, de azt látja, hogy a hadnagyot meg éppen eszi egy jegesmedve, így kijelenthetjük, hogy ez egy kifejezetten szerencsétlen éjszaka volt.

Hickey a kapitányi budit szigeteli, miközben érkezik Crozier és szóba elegyednek. Mindketten írek, így megvan a közös pont, és láthatóan a kapitány szimpatizál is Hickey-vel. Ekkor jön a hír, hogy visszatérnek a felfedezők. Hozzák az eszkimókat is és Goodsir engedélyt kér, hogy kivehesse a golyót. Crozier közben saját nyelvén nyugtatja a lányt, akiről kiderül, hogy a meglőtt lánya. Goodsir mindent elkövet, de nem tudja megmenteni az öreget, aki hamarosan meg is hal. Franklin elrendeli, hogy küldjék el a nőt a hajóról, de Crozier szeretné, ha átvinnék a Terror fedélzetére. Goodsir elmeséli a szerencsétlen expedíciót, Gore hadnagy halálát, majd hozzáteszi, hogy többek szerint az a medve követte őket idáig. És még tesz egy megállapítást: A halott eszkimónak valamikor, valaki kivágta a nyelvét. Franklin szerint ez izgi, de kit érdekel? Lássuk be, ez egyszer igaza  van.
Crozier egyedül sétál vissza a Terrorra, ami igen ostoba bátor dolog, annak ismeretében, hogy egy jegesmedve bóklászhat a környéken. Beszélni akar az eszkimó lánnyal, de az csak annyit közöl velük, hogy igen hülye helyet sikerült választani a táborozásra és szerinte addig kéne innen eltűnni, amíg tehetik…