Kopasz, hamuszürke alak készülődik: inget választ, előveszi a napi kiegészítőket, majd elégedetten telepszik le a tükör elé egy kis sminkre. Van mit korrigálni a fazonon, mert nemcsak, hogy orra sincs, hanem a nyakán is van valami sebféle. De nincs miért aggódni, van műfül, műorr és műnyak is, meg annyi sminkcucc, amennyivel egy nő sem rendelkezik egyszerre. Szerencsére az egész maszkmesteri szinten végzett procedúrát nem nézzük végig, de kellemes ismerős néz vissza ránk a tükörből, hiszen a Herr az személyesen, aki boldog mosollyal nyugtázza, hogy hamarosan végre önmaga lehet, és kibaszhatja a kukába az összes pipere cuccot.

Brooklynban járunk, egy újabb ismeretlen tag pakolászik a kis műhelyében, jelvénye is van. Alapvetően szimpatikusnak is tűnhetne, mert bírja a macskákat, csak ne mondaná olyan élvezettel telve, hogy ő is vadászni indul, miközben egy nagy piszkavassal csapkodja a tenyerét. Visszatérünk Gászhoz Manhattanbe, épp leparkolja a kis járgányt egy full üres parkolóházba, de nem bírja megállni, hogy azért egy pillantást ne vessen a ládára. A doboz morog és mozog, Gász meg összecsokizva szalad ki az épületből.

Február 8. 20.00. Távoli városképpel indítunk, miközben egy öreg fószer lamentál az élet csillapíthatatlan erőiről: az éhségről és a szeretetről. Majd hirtelen váltás, és egy repülőgépen találjuk magunkat, leszálláshoz készülődünk, amikor is Pítör hívja kolléganőjét, s mondja neki, hogy gyere, de izibe! Róz átvergődik az utasok között Pítörhöz, aki erősen rinyálni kezd valami mozgó, döngő állat miatt, ami a gép rakterében van. Drámaian térdelnek rá mindketten az ajtóra, majd halált megvető bátorsággal persze, hogy a nő néz be elsőként a büdös nagy sötét semmibe. De bumm! Valami tényleg van odalent! Dráma, pánik, az ajtó pedig felszakad és előtör egy nagy barna valami.