Olyan rég kezdtük odahaza a részt úgy, hogy mind a négy kiskocka boldogan falatozik, és az új Star Trek film információit tárgyalják ki (és nem hiszem, hogy azért várják ennyire, mert hozzám hasonlóan nagy JJ Abrams fanok), szóval most tekintsünk bele ebbe is. A téma gyorsan Spock fogantatásának részleteinek kielemzésébe csap át, a téma pedig egyre mocskosabb, szerencsére jön Penny, és megment minket a további hallgatástól. A lány segítségre szorul: két diétás kóla, egy joghurt és egy körömlakk kiborulásának köszönhetően valamilyen rejtélyes oknál fogva ragad a billentyűzete. Így pont hallhatja azt az információt, hogy úgy néz ki, a legnagyobb ellenfelek nem alakítanak csapatot, így idén végre a szomszédaié lehet az Egyetemes Fizika Kupa!

Ez pedig nagyon jó hír, csak egy aprócska tény ronthatja el: Sheldon. De most komolyan, ki más? Merthogy neki az a baja, hogy túl okos ahhoz, hogy holmi versenyeken pazarolja el az IQ-ját. Ez pont olyan, mintha Picassot rávennéd, hogy Activityzzen, vagy hogyha a CIA-t bevennéd a „Kis tud többet a Szovjetunióról” c. játékba. Persze nem hiába vannak felkészülve a többiek a Star Trekből, és Spock haldokló szavaival (A sokak érdeke felülbírálja az egyén érdekét) ráveszik az együttműködésre. Hurrá, szabad az örvendezés, a győzelem esélyei újra visszatértek.

Jó hírek. Mostantól kétszeres tempóra kapcsolunk, hogy szeptember 22-ig befejezzük az évadot, és utána újult erővel, José Torrento, Iowában élő spanyol bevándorló nagybácsinktól frissen beszerezve követhessük és beszélhessük ki kedvenc geekjeink második évadát. Lehet örülni.

Alig heverhettük ki a traumát, amit Sheldon betegsége okozott, máris megkapjuk a következő adagot belőle. Emlékszünk még, amikor kockánkat kirúgták az egyetemről, és alkotói válságba került? Na, egy dolog biztos, a konkurencia megjelenése van olyan veszélyes, mint a munkanélküliség.

Ezúttal a menzában kezdünk, jó ebédhez szól a Sheldon, épp a teleportálás buktatóit elemezgeti: ahhoz, hogy egy másik helyre át tudjon jutni, le kéne őt teljesen másolni, majd az eredeti Sheldont meg kéne semmisíteni. Ez pedig neki nem tetszene. Pedig ez a szükséges rossz, mert két egyforma Sheldont nem bír el szeretett byolgónk. Az maga lenne a világvége… Pont végszóra érkezik Dr Gablehauser, főnök és Sheldon pótapuka túinvan, bemutatva az egyetem új reménységét, Dennis Kimet, aki doktorandus hallgató, és még csak 15 éves. Höhö, gyenge vagy öcsém, én 14 évesen kezdtem a doktori iskolát, jön a szokásos Sheldon szöveg, csak azt elfelejti, hogy a kicsi Kim elvesztett egy évet, mert valahogy disszidálnia kellett Észak-Koreából. És a pöttöm kölök a végén még beszól Shellynek, hogy a kutatása gyakorlatilag zsákutcába vezet. Zavart érzünk az Erőben, csúnya dolgok lesznek még itt.

Újra itt van a nagy csapat, frissen, üdén és egészségesen (MÉG!), és hát végre eljött az az epizód, amire már mindenki várt, az évad legjobb része, ami nem kisebb dologra vállalkozik, minthogy bemutatja, milyen is az, ha Sheldon megfázik. És garantálom, ez az ember betegen még legvadabb rémálmainkon is túltesz. De kezdjük az elején, ahol is Sheldon és Leonard új szenvedélyének, a 3 dimenziós sakknak hódol, a győztes gondolom egyértelmű, hisz mint múlt héten kiderül, Shelly már a primitív 2D verzióban is simán legyőzte szobatársát. Itt miért ne menne neki?

A megalázás most sem maradhat el, de nem tart sokáig, mert beállít Penny, aki frissen jött haza Nebraskából, rokonlátogatásról, és ennek örömére egy viccel majd Sheldon meggyilkolásának beígérésével kezdi szereplését. Aztán persze megjegyzi még, hogy mindenki lebetegedett a családban, csak ő maradt egyedül egészséges. Bang, a témaválasztás elégtelen, Sheldon már menekül is a lány közeléből, gondolom radioaktív sugárzás ellen védő szkafandert és gázmaszkot ment beszerezni.

A múlt heti összebalhézás után újra szent a béke a két legjobb barát (a plafon szakad) között, vissza is térnek a szokásos témáik egyikéhez, mint például a Skynet indítékainak elemzéséhez, hogy dögös csajterminátorokat gyártson. Ez tényleg érdekes téma, szívesen hallgatnánk még róla, de Sheldon már ki is jelenti, hogy megnyerte a beszélgetést (???), aztán más elterelő körülmény is alad: valaki épp egy macskát kínoz az emeleten. Vagy várjunk csak, ez nem is macska! Ez Penny! Amint énekelni próbál! Anyám borogass...

A menekülés azonban nem sikerül, a szomszédcsaj elkapja őket, nagyszerű hírei vannak: végre beindult a színészi karrierje, ugyanis egy musicalben lebetegedett a főszereplő, és őt hívták be beugrani. Remek hírek, pláne, hogy sok castingos arc is ott lesz, az más kérdés, hogy 10 perc után sírva fognak menekülni az előadásról. És persze kedves szomszédjai is hivatalosak rá, szerencsétlen fiúk olyan egyetértéssel mondanak nemet, mintha hetek óta ezt gyakorolnák. De persze kifogás is van, aznap lesz valami hiper-szuper fontos szeminárium, amin ott kell lenniük, de ha nem lenne, mindenképp melletted állnánk, Penny.

Múlt hét óta nem sok minden történt Kockia varázslatos földjén, Raj és Sheldon sikeresen kijózanodott, ezért előbbi nem tud, utóbbi pedig nem akar a szomszéd jócsajjal beszélgetni, Leo még mindig epekedik Penny iránt, Wolowitz pedig beszerezte a legfrisebb Malac-viccek kiadványt. Egyszóval kezd visszaállni az élet a normális kerékvágásba. Most is egy hatalmas, átütő erejű kísérletre készülnek: egy jelet küldenek az interneten keresztül, ami keresztüljárja az egész világot, majd visszaérkezik a szobába, és felkapcsolja a lámpát. Majd a hifit. Na bumm, nagy dolog, én ezt már évek óta csinálom, amikor a szomszéd utcában lévő haveromhoz az MSN-en küldött üzenetek Washingtonon keresztül érkeznek meg. Le vagytok maradva, amigos!

Érkezik Penny, de csodálkozás helyett csak a zene hangerejére panaszkodik, szegény nem érti, hogy drága szomszédai mit vittek véghez. Szerintem jobban is jár így. A fiúk azért megmutatják, hogy közel sem ennyit a tudományuk, nyilvános hozzáférés megnyitva, és voilá: a lámpát máris valahonnan Pekingből kapcsolgatja fel-alá egy unatkozó Free Tibetes, akit kitiltottak minden sporteseményről, és így próbálja elütni az idejét (más magyarázatot én még nem leltem). Ja, és most jönnek a távirányítású autók, kamerával a hátukon, Penny, szerintem jobban teszed, ha hazaszaladsz, mert nem jó bugyi nélkül, miniszoknyában kockáékhoz menni. Már csak azért sem, mert ott van Howard, aki rögtön le is csap az adandó lehetőségre. Gratulálok Wolowitz mester!

Múlt héten a négy nerd barátsága sikeresen kiállta az első próbát, így elkerülték a valóságos földi armageddont, a szétszakadást. A szerelem azonban újra támad, mégpedig sunyi és alattomos módon, nem ott és nem úgy, ahogy azt épeszű ember el tudná képzelni. De mivel főhőseink sem éppen százasok, ettől lesz olyan nagyszerű az egész. Kezdjük is el, nézzük ki mivel tölti el a szabadidejét: Sheldon épp a penztarcarendelo.com-ot (szigorúan ekezet nelkul) szidja, amiért azok átverték őt, és egy rekesszel kevesebb hely van a tárcában, mint azt megígérték (Homárra vele!). Leonard erőt gyűjt a naphoz, ez a reggeli rituáléja elengedhetetlen, hogy elviselje Shellyt, nélküle már rég kárt tett volna magában és környezetében. Na és a többiek? Várjunk csak, ezek ketten vannak a lakásban? Na, ilyet is rég láttunk!

De nem sokáig áll fent ez természetellenes állapot, már jön is Raj és Wolowitz, előbbi egy laptoppal ölében, és ráadásul még társaságot is hoztak: a számítógép képernyőjén megjelenik Dr és Mrs Koothrapali, egyenesen Új-Delhiből, szép dolog a széles sávú internet. Gyors bemutatás, majd jön a brékingnyúz, tessék összegyűlni szépen: a Koothrapali szülők unokákat szeretnének, ezért megkezdték a szervezést a Gupta családdal, hogy a tavasszal összeadják a gyermekeiket. Ugye milyen jó hír, kicsi Raj? Csak egyetlen egy aprócska probléma merül fel: a szülők nem nagyon tudják, áldott jó fiúknak egy aprócska nyikkanás se bírja elhagyni a torkát női társaságban. Sebaj, azért vannak a jóbarátok, hogy az ilyen problémákon átsegítsék egymást. Érdekes epizódnak nézünk elébe, ezt már most látom.

Legutóbbi alkalommal Penny és Leonard megint nagyot léptek előre, szóval most pár hétig elvannak egymással, mi pedig ismét belevethetjük magunkat a történet többi kockájának megismerésébe. Mint már oly sokszor, ezúttal is a négy jó barát péntek esti bulijába csöppenünk: Sheldon X-Boxot szerel, eközben Wolowitz, Raj és kicsi Leo a modern technika igazi vívmányain csodálkoznak: hangvezérelt mobiltelefon, váó! Ez nagyobb szenzáció mint a cédé lemez, vagy katódsugárcsöves televízió! De ne bántsuk őket, megvan nekik a maguk baja, például hogy még egy egyszerű mobiltelefon se képes megérteni őket. Szegények nem jönnek rá, hogy mindössze a 'sudo' szócska maradt le a parancsukból (aki pedig megértette ezt a poénomat, azt szeretettel üdvözlöm a Reménytelen Kockák Társaságában). No de már 6 perc eltelt a játékidőből, kénytelenek lesznek a pisiszünetre kevesebb időt hagyni. Kezdődjön hát a játék!

Azazhogy kezdődhetne, érkezik ugyanis Penny (Sheldon már a fogát csikorgatja), és közli, hogy igennagy bajban van: egy drága jó barátnője érkezett hozzá vendégségbe a távoli Nebraskából, és hát most gyakorlatilag az agyára megy, szóval menedékre lenne szüksége. Kíváncsi vagyok erre a csajra, hogyha Penny vele szemben is a fiúkat választotta, mint az élvezetes este forrását. Nade, Shelly feje pedig egyre vörösebb ahogy telik az idő, szóval most már tényleg: kezdődjön a játék! Azazhogy még mindig nem kezdődik, mert hirtelen heveny létszámhiány lépett fel: nem, nem Sheldon kapott agyvérzést, helyette csak Wolowitz oldott kereket, és már rég Penny lakásában, egy ágyhoz bilincselve várja, hogy „kezdődjön a játék”!

Nos, kibírtuk ezt az egy hetet? Akkor jó, ugyanis itt az ideje, hogy utazást tegyünk Középföldére, hogy az ifjú Zsákos Leonard, hű barátai, Szürke Sheldon, Csavardi Wolowitz és Rajagorn segítségével elpusztíthassa az EGY FLOPPI-DISZKET, a lemezt, mely pusztulást hoz a világra, és elnyerhesse Csűrös Penny szerelmét. És ráadásul közben még művelődhetünk is, például megtudhatjuk, mifán terem az a Doppler-hatás, és garantálom: soha többé nem fogjuk elfelejteni. No de kezdjük a legelején.

A négy jóbarát egy gigászi ütközettől megfáradtan tér haza. Nem, most nem 96 órás WoW maratont tartottak, hanem kiléptek a szabadba, és paintballozni mentek! Az már mellékes, hogy a kedves néző nem tudja eldönteni, hogy a fiúk vajon most beleestek egy óriási festékesvödörbe, vagy tényleg ennyire bénák. Sheldon ezt kikéri magának, nem bénák ők, a csúfos vereségük oka nem más, mint az egységtelenségük, Wolowitz ugyanis szó szerint hátbalőtte parancsnokát (Sheldont), amikor az a totális pusztulásba akarta vezetni osztagát. Szegény Howard törvényszéki kihallgatását és kivégzését azonban el kell halasztani, ugyanis Penny jön szembe, meg is hívja a négy kockát a hétvégi Halloween partijára, ami jelmezes lesz, szóval hatalmas bulinak ígérkezik. Rajta hát!

A múlt heti Sheldon special után az epizód újra Leonardot veszi a célkeresztbe, mégpedig nem is akárhogy, de egyelőre csak annyit árulok el, hogy nő szerepel a dologban. Kettő is. De mindent a maga idejében, szóval kezdjük inkább. A négy jóbarát most kivételesen nem otthon mulatja az időt, hanem a Cheesecake Factoryben, mit fognak ezek most csinálni internet, XBox és képregények nélkül? No nem kell félteni őket, megoldják ők a szorult helyzeteket, úgyhogy néhány ketchuposüveg, sószórókészlet és szójaszósz-tartó segítségével gyakorlatilag újrajátsszák a polgárháborút, amelynek szereplői ezúttal orkokkal, indiai istenekkel, Godzillával, Supermannel és Hulkkal kiegészülve vívják életre-halálra menő küzdelmüket. Tényleg jó szórakozás, el is néznénk még egy húsz percig, de sajnos jön Penny, és finoman a fiúk tudtára adja, hogy vagy rendeljenek, vagy húzzák el a belüket a rákba, de nagyon gyorsan, amíg szépen mondja. Hát, a játéknak vége van, de szerintem amint ezek hazaértek, rögtön neki fognak állni egy ketchup-polgárháború RTS fejlesztésébe.

Szóval Penny érkezik rendelést felvenni , azaz csak venné, mert jelen van a Sheldon nevű akadályozó tényező, akinek most éppen az a baja, hogy nem tudja melyik hamburger a finom (mert hogy mind az legyen, az statisztikailag ki van zárva), mentek volna inkább a Big Boyba. Szegény Penny már több mint egy hónapja tűri ennek az állatnak a hülyeségeit, most már viszont elszakad a cérna, és nekiállna kiosztani a kedves vevőt, amiből sajnos nem sokat látunk, mert megérkezik Leslie Winkle. Tudjuk, munkatársnő, kocka, Leonard neuro-vegyi alapú bio-szociális kísérlete, csúnya pofára esés. Csak azért jött, hogy közölje, hogy a Fizikai Intézet vonósnégyesének (nem mondok inkább semmit) szüksége van egy csellistára, mert az előző zenész annyira aktív lett a legutolsó kísérlete után, hogy már világított a sötétben, és elterelte a hallgatóság figyelmét a zenéről. Szóval a csákót kirúgták, és ő Leonardra gondolt helyette, mert hogy a geek egész jól feltápolta a cselló képességét az elmúlt szinteken. Leo persze igent mond (eszem azt az arany szívét), Leslie lelép, Penny kicsit csodálkozik a jeleneten, amit Howard ki is használ, és egy rögtönzött beatbox bemutatót tart. Huhh, ez sok volt így egyszerre, tereljük is vissza a szót Lesliere, akiről Penny túlzottan sokat érdeklődik, majd megjegyzi, hogy aranyosak lennének Leonarddal. Na, erre varrjál gombot, kiskockám…

Legutóbbi alkalommal egy egész nagyot léptünk a Penny-Leonard (álom)kapcsolatban, szóval most azok, akik szurkolnak nekik (köztük én is) egy ideig boldogok lehetnek, és ez idő alatt a többi szereplő is nagyobb hangsúlyt kaphat végre. Kezdjük hát az Magasságos Sheldonnal, és garantálom, hogy aki eddig falramászott a retardált kockától, most biztosan megváltoztatja a véleményét. Ezt bizonyítandó eldöntöttem, hogy összeszámolom mindazon őrültségeket, amik miatt csak imádni lehet ezt az embert. No, de kezdjünk is bele, ezúttal már tényleg egy igazi partira menet nyitunk, amit azért rendeztek, hogy bemutassák az egyetem kutatási részlegének új vezetőjét, aki (Sheldon elmondása szerint) teljesen alkalmatlan a munkára. És mindezt olyan monológgal vezeti le, hogy már a feje láttán is sírógörcsöt kap a néző. Ez így egy.

Tehát jöhet a parti, ami egy igazi meglepetéssel kezdődik: Howard Wolowitz egy csajjal jelenik meg, méghozzá nem is akármilyen bányarémmel, hanem egy minimum felsőkategóriás bombázóval. Te jó ég, mi történt itt? De szerencsére a lány Howard egy nem szerencsés mozdulata után megjegyzi, hogy a tapizásért többet kér, úgyhogy nem kell a választ keresnünk 20 percen keresztül, hisz már értünk is mindent. Helyreállt a világ rendje, jöhet is az új főnök. Dr. Eric Gablehauser, Leonard fel is hívja barátja figyelmét, hogy most tessék rendesen viselkedni. Na, persze, mert Sheldon az olyan, hogy ha azt mondják neki, hogy kuss, akkor úgy marad, mi? Komolyan, ha emberekről van szó, ez a 180 feletti IQ-jú kocka alig üti meg az elégséges szintet. Szóval Sheldon kimondja, amit gondol, konkrétan hogy szerinte Gablehausernek az egyetlen tudományos sikere a saját fingjának meggyújtása volt (kettő), ez pedig nem épp a legszerencsésebb bemutatkozás. Úgyhogy pár perc múlva már szedheti is össze az íróasztalát, mert úgy repítik ki onnan, hogy az meghazudtolja a nehézségi erő létezését. Munkanélküli Sheldon, yeah!