Kártyapartival nyitunk, Texas Holdem, vagy ki tudja, engem valahogy sohasem fogott meg a jó öreg Korda Gyuri bácsi. Stark viszont ebben is ász, és egy csuklómozdulattal nyer egy új irodát a polgármestertől. Valahogy sejteni lehetett, hogy nem sokáig marad a csapat az alagsorban, és így megy ez, ha az ember urambátyám viszonyban van a polgármesterrel. (Már csak az érdekelne, kik lehettek a többiek az asztalnál?) Ám a játéknak véget vet egy csipogó, és a polgármester tragédiába illő képpel néz Starkra: megöltek egy drogdíler rendőrt, testvér.

Mindketten kiszállnak a helyszínre, ahol már nagy a fennforgás, villogó rendőrlámpák meg minden, de Starkot igen ellenségesen fogadják: a zsaruk pikkelnek rá, amiért annyi rosszfiút kidumált a bíróság előtt. Emlékezteti őket, hogy most már egy oldalon állnak (a polgármester meg őt, hogy itt az alkalom kijavítani pár régi hibát), aztán ráveti magát az ügyre. Az áldozat Joseph Rodriguez, egy drogüzérek közé beépült fakabát, akit csúnyán mellkason lőttek; a gyanúsított pedig Scott Ransom, egy gazdag szépfiú.

Tárgyalótermi jelenettel nyitunk, a kiélt arcú James Woods, akarom mondani Sebastian Stark, a Cápa épp a világ legfontosabb tizenkét emberét győzködi arról, milyen ártatlan fehér bárány Gordie Brock, ez a feleséggyalázó, erőszakos ifjúgazdag. Nagyjelenet a köbön, az esküdtszék három óra alatt fel is menti a fazont, és ez Starknál még nem is rekord!

Képünkbe nyomták tehát, mekkora arc is ez az ügyvédfickó, és jócsajt is kapunk: Jeri Ryan Jessica Devlin államügyészt alakítja, kettejük közt pedig izzik a levegő, parázs viták és oldalvágások, na persze. Aztán dugunk? De ez nyilván egy későbbi szál, előbb még ügyészt kell csinálni Starkból, hiszen egyelőre még ügyvédként tündököl. Ráadásul nem is akármilyen, ő a legjobb a placcon, sőt, egész Los Angelesben. Talán nincs is olyan pénzes bűnöző, akit még ne mosott volna tisztára egyszer.