Kisgyerekként a ’90-es évek eleji Magyarországon mindössze egy klasszabb dolog létezett a tévében az angol nyelvű Cartoon Networknél. A péntek esti pankrációra gondolok itt, ami mindig a Scooby-Doo valamelyik ezredjére ismételt része után jött. Mivel már kölyökként belénk nevelték a péntek tiszteletét, ezért szüleim óvodásként mindig megengedték, hogy két évvel fiatalabb öcsémmel szájtátva bámuljuk, ahogy Hollywood Hulk Hogan a szart is kiveri a The Giantből. Ők voltak nekünk a hús-vér szuperhősök, akik csodák-csodájára sosem sérültek meg, mondjuk egy 150 kilós izomkolosszus gyomorraszaltózásától. Aztán jöttek a magyar nyelvű műsorok, eltűnt a pankráció és eltelt vagy 15 év. Majd egyszercsak létrejött a Viasat6 és ismét a hazai háztartásokba varázsolta az erőszak és a színház tipikusan amerikai szerelemgyerekét. Vajon milyen hatást vált ki felnőttként azaz élmény, amely gyerekként akkora szórakozást jelentett?
Rögtön a közepébe csapott a műsor és egy negyvenes gördeszkásra emlékeztető pali kíván boldog újévet egy boxring közepén. Egy bizonyos John Széna beszél arról, hogy újévi fogadalmaként nem hord alsógatyát. Egészen ígéretes kezdés, pláne amikor azt bizonygatja, hogy ő nem hímnős. Ilyenekre abszolút nem emlékszem gyerekkoromból. Körvonalazódni látszik valamiféle probléma egy bizonyos Kane-nel kapcsolatban, akivel úgy néz ki történt közöttük egy s más. Tiszteletről, becsületről mesél, és tényleg csak azért lehet megkülönböztetni egy politikustól, mert még a csuklószorítók is majd szétszakadnak a karján. Jaj, mi történik?