A hetedik évad első olyan epizódja volt ez, amit akár Sorkin is írhatott volna - ha nem lett volna egyértelmű már az első perctől kezdve, hogy az esküvő csúszni fog a kazah balhé miatt. De ne fanyalogjunk, mert valóban jól sikerült, klasszikus TWW rész volt ez, olyan, ami után az ember azonnal nézni akarja a következőt, és ez a lényeg.

A címből kitalálható egyik szál az esküvő, illetve annak csúszása, mindenki készül, Will Bailey persona non grata a két héttel ezelőtti ara ríkató tevékenység miatt, de Kate Harper meghívja a buliba - valami lesz közöttük, ez nyilvánvaló. Itt jegyezném meg, hogy Mary McCormack fekete estélyiben akármelyik sorozatban megjelenhetne egy kicsit, nagyon örülnék neki.

Furcsa volt ez az epizód, főleg azért, mert a főszál kiszámítható volt és kissé unalmas, de Toby és Josh közös jelenetei ezt valamelyest ellensúlyozták, és akkor még nem is beszéltünk az esküvőszervezővé előlépett Will Bailey ámokfutásáról, vagy az egyre központibb szerepet játszó orosz-kínai-kazah konfliktusról.

A lekutyázott főszál arról szól, hogy a vita után négy pontot nyerő, és ezért elégedett Santos stáb próbálna utánamenni a fekete szavazatoknak, és leszerveznek egy vidéki haknit valami templomban, de persze szar kerül a palacsintába, mert egy latino származású rendőr lelő egy fekete kölyköt, aki éppen autót lop, műanyag fegyverrel ugyan, de csak ellopta, kurvaélet.

Minden idők legrövidebb hogyvoltja következik: Arnold Vinick republikánus és Matthew Santos demokrata elnökjelölt nyilvános tévévitáját láthattuk 50 percben (ha nem vágta meg az RTL), kiváló színészek egy formabontó epizódban, hiszen ez annak idején élőben ment. Nincs értelme a vitatémákat boncolgatni, nálam Santos kicsivel jobban jött ki a dologból, de Vinick nagy zsivány. Találkozuk jövő héten.

A jó öreg abortusz téma köszön vissza az epizódban, illetve Toby kirúgásának utóélete - azaz annak komplett hiánya, no comment, mondja a Fehér Ház, oszt jónapot. Josh és Donna ismét összetalálkozik, és persze veszekednek egy kicsit, remélem később majd lesz módjuk levezetni a szexuális feszültséget, mondjuk egymáson.

A két elnökjelölt stábja nem tud megegyezni a vita/viták időpontjáról, Josh kissé ideges miatta, Santos nem különben, Bruno meg csak vigyorog azzal az önelégült képével, nem tett jót Ron Silvernek a jólét, olyan kalácsfeje van, hogy ihaj. Az angol címben említett vacsora (The Al Smith Dinner) egy katolikus dzsembori, ahol illik megjelenni, meg egyébként is, lehet szavazatokat gyűjteni a bigott oldaltól, miért is ne. Vinnick és Santos egymástól x kilométerre jut ugyanarra a következtetésre: majd az alelnökjelölt elmegy.