A begőzölő Dritánál hagytuk el legutóbb és mondhatom, drámában és indulatokban ma sem lesz hiány: az érzelmi amplitúdók morajló tengerén folytatjuk felkavaró utazásunkat! Csakhogy a mai részben ordibálás helyett könnyek jönnek, a vizes hasonlatnál maradva annyi, hogy megtöltené a Balatont. Mindenki bőgni fog, kivéve Carla, de hát ő egy robot.
Dritát annyira felzaklatta, hogy Lee össze-vissza kamuzik a hátralévő börtönéveiről, hogy se a bulizás, se az nem tudta lenyugtatni, hogy kitépte a telefont a falból. Így hát fogja egy barátnőjét és elmennek a pedikűröshöz, ahol valami rettentő barna szmötyivel kenegetik a lábukat. Közben arról magyaráz a csajnak, hogy mióta férjhez ment, a nyugodt fészekrakás helyett olyan az élete, mint egy vándorcigánynak: 13 év alatt tizenegyszer kellett költöznie. Amikor a férjét elvitte az FBI, egy nap alatt elvesztette mellé a házát, az autóját, a munkáját, mindent, és évekig egyik kezében a gyerek volt, másik vállán a hátizsák. Annyira megszokta az egyedüllétet, hogy lehet, már nem is akarná máshogy, bármilyen szomorúan hangzik is. Lee szerint 2 év semmi, totál elvesztette a realitásérzékét a sitten, mondja Drita keserűen, és az egészben a gyerekek a legnagyobb vesztesek. A nagyobbat, Aleeyát még cikizték is az oviban, hogy nincs apja, Drita fél, hogy emiatt deviáns lesz belőle.
