Na kérem, lesz itt minden, színesedik a paletta: fekete szereplők, elfelejtett földalatti labirintus, titkos ajtók, magyar beszéd, kardozás. Tehát hegyibe!

Továbbra is Angolhonban maradunk, kedvenc Danielünk az óhaza építészeti remekeitől elragadtatott amerikai turistát játszva érdeklődik egy vidéki kastély morcos őrzőjétől, hogy ki a büszke tulaj. „A 15. lord Sinclair” – hangzik a válasz. Danny megköszöni és elhajt, de csak a park hátsó frontjáig, ahol már várja az emlegetett earl. Miközben átmásznak a falon, párbeszédükből kiderül, hogy az ingatlan a Greensleeves nevű birtok, ami tényleg Bretté, ő azonban már hosszú évek óta nem használja, szerinte csak rom az egész és mindössze egy régi családi inas van megbízva az őrzésével. Ehhez képest viszont minden tip-top, a szép ződ gyep nyírva, az épület felújítva és éppen egy jónő lovagol át a parkon. „Én ezt nem hívnám romnak” – jegyzi meg Danny kétértelműen. Főcím.

A gyanús környülállások felderítését barátaink természetesen a falu kocsmájában kezdik, ahol a tulaj lelkesen fogadja a lordot, és helyi almaborral, a ház specialitásával kínálja őket. Különlegessége, hogy a testesebb íz elérése érdekében a hordóba döglött patkányt tesznek. Wilde köszönettel elhárítja a szíves invitálást, és inkább egy száraz Martinit kér. (Döntését megértem.) A kocsmáros kifejezi örömét a birtok felújítása miatt, mert legalább felpezsdült az élet, de Brett kénytelen kiábrándítani: nem ő végeztette a munkálatokat. Ezért záróra után szeretnék igénybe venni a kocsma pincéjéből induló titkos földalatti járatot, hogy azon át behatolhassanak a kastélyba utánajárni a dolognak. Valami bűzlik Dániában, ahogy egy ismert honfitársa írta anno.

Elhagyva a Riviérát mostani terepünk Albion, ami ezúttal nem ködös, nyitó helyszínünk azonban nem vidám: temetőben vagyunk, egy fiatalember áll Robert és Jessica Lindley sírja előtt, szólván: „Így jobban jártál. Tudom, hogy nem kedveltél volna.” He?

Az ifjú Luke Skywalkerre hajazó ismeretlen ezután autójába száll és egy hamisítatlan vidéki angol kúriához hajt, ahol meglehetősen otthonosan kezd mozogni. A bárszekrény titkosan nyíló zárját például egyből megtalálja és tölt magának egy emberes adagot. A szobába lépő fiatal lányra azonban nem ez tesz nagy benyomást, hanem amikor a srác kijelenti, hogy ő Mark, a halottnak hitt bátyja. Meglepetésünkre a Jennynek szólított lány nem örömkönnyekben, hanem sikoltozásban tör ki: az nem lehet, az nem lehet, hajtogatja hisztérikusan. Főcím.

Ismét a nizzai reptéren vagyunk, de ezúttal nem érkezés, hanem távozás a téma: Danny üzleti útra indul Londonba, Brett a teraszról, az elmaradhatatlan kelléknek számító hölgykoszorútól körülvéve int búcsút neki. A géphez vonulás közben az egyik csinos utas (a rendkívül fotogén Susan George alakítja) leejt néhány papírtekercset, amiket a lovagias Wilde felvesz és vissza akar adni a lánynak. Közben felkelti figyelmét az egyik rajzon látható kecskeszakállas férfiportré, de mielőtt kiderülhetne, kit ábrázol, a tengerpart felől lövés dörren és a csaj összeesik. Danny reptéri csomagszállító furgonnal, Brett a teraszról lerohanva egy közelben álló random helikopterrel (!) száguld a lövés irányába, de az időközben odaérkező rendőrök segítségével sem sikerül a búvárruhás merénylő nyomára bukkanni. A lord meglátása szerint a golyót minden bizonnyal Dannynek szánták, és nem a lánynak. Főcím.

Válságmegbeszélés Fultonnál: kiderül, hogy Danny nem hagyhatja el az országot, amíg a nyomozás le nem zárul. "Ugyan már, mi az a 6 hónap!" - szellemeskedik Brett, és megismétli, hogy egy ilyen komoly merénylet célpontja csakis olajmilliomos barátja lehet, nem pedig egy szegény diáklány. Dannynek más a véleménye, és amíg elindul a kórházba, hogy kikérdezze az áldozatot, addig Sinclair és Fulton helyzetet elemez. Az újságok beszámolójából kiderült, hogy a lány Michelle Devigne, akinek a nagybátyja Fulton szerint Monte Carlo egyik leghíresebb ékszerésze. Felidéz egy pár évvel korábbi esetet, amikor Maurice Devigne nem hivatalos forrásból származó aranykészletből vert replika 100 frankos Napóleon érméket. Mivel nem készpénzként, hanem érmeként árusította, ez nem számított bűncselekménynek, és a hatóságok nem indítottak eljárást. A sorozatból Fultonhoz is került egy példány: az érmén a tervrajzról már megismert kecskeszakállas portré látható, III. Napóleon arcmása.

Nos, itt vagyunk a sorozattörténelem egyik legnépszerűbb párosának showjával, amelyben a korai 70-es évek autói, bikini viseletei és tízcentis műszempillái szolgáltak állandó kellékül a lightos bűnügyi történetekhez. Érdekesség, hogy a Nagy-Britanniában 1971 szeptemberében debütált sorozatot a magyar nézők alig egy évvel később már nálunk is láthatták a tévében (és azóta számtalan ismétlésben), meghatározó élményt nyújtva ezzel a mai 40-es korosztálynak, szerző included. "Tony Curtis, magyar hangja Sztankay István és Roger Moore, magyar hangja Láng József főszereplésével bemutatjuk a "Minden lében két kanál" című sorozat újabb epizódját..." Íme.

Éjszaka, Cote d’Azur: két középkorú ember beszélget egy vén kúriában két másikról, egy angol lordról és egy amerikai milliomosról, akiket valami titokzatos ügyben akarnak felhasználni. Az ősz hajú szerint a szóban forgó két ember külön-külön ártalmatlan alkotóelem, mint a nitrogén és a glicerin, de együtt... És ehhez az elegyhez ő fogja meggyújtani a kanócot - ebből mi lesz?