Ismét Ned gyermekkorába repülünk vissza. A kis Nedtől, miután anyja kihullik a gondoskodó mamik és nejek sorából, szabadulni vágyik apja, ezért egy bentlakásos iskolába küldi. Érted jövök – hazudja, majd csókot lehel az arcára, és eltűnik a semmiben. A bentlakásos iskolák közismerten rémes helyek, ez se különb. Tele van ostoba és gonosz kölyökkel, akik természetesen piszkálják a zárkózott Nedet, mert nem jut jobb az eszükbe. Nedet úgy tűnik mégsem ez, hanem saját tudása, mindenható érintése nyomasztja igazán.

Bár szinte valóban nem vesz tudomást piszkálódó osztálytársairól, azért amikor kiderül, hogy békaboncolás lesz órán, egyből jelentkezik szertárosnak: az elvileg döglött kétéltűek aztán, ahelyett hogy szépen hagynák felboncolni magukat, a gonosz ostoba hülyegyerekek legnagyobb rémületére felpattannak a tálcákról, a gonosz hülyék pedig egymást taposva, visítva rohannak ki a teremből.

A kis Ned önfeledten szalad le a dombról kutyájával, nem is tudja, milyen jó volt neki eddig az élet, hisz még most is jó, arcára fagy azonban a mosoly, amikor a szintén önfeledt blökit elcsapja egy kamion. Óvatosan megböki az úton kiterült kutyát, egy kis szikra, és az állatba visszatér az élet, szalad tovább. (1. szabály)

Ned nagyon nem lepődik meg, de azért szöget üt a fejében a dolog, és amikor otthon egy döglött legyet talál a konyhaasztalon, láthatóan eljátszik a gondolattal, megpróbáljon-e újraéleszteni egy igazából ellenszenves lényt. A tépelődésből kizökkenti, amikor egy ér elpattan a konyhában sündörgő anyja agyában, eldől, mint a zsák, láthatóan elszállt belőle az élet. A légy helyett Ned így a mamán próbálja ki a tudományát, megböki, jön a szikra, anyja megrázza magát és süt tovább, a szomszéd kertben locsoló férfi azonban - aki történetesen Ned szerelmének, a kis Chuknak az apja, kettejük románcáról, a film leglényegéről később - egy perc múlva eldől, mint egy másik zsák.