Ismét Ned gyermekkorába repülünk vissza. A kis Nedtől, miután anyja kihullik a gondoskodó mamik és nejek sorából, szabadulni vágyik apja, ezért egy bentlakásos iskolába küldi. Érted jövök – hazudja, majd csókot lehel az arcára, és eltűnik a semmiben. A bentlakásos iskolák közismerten rémes helyek, ez se különb. Tele van ostoba és gonosz kölyökkel, akik természetesen piszkálják a zárkózott Nedet, mert nem jut jobb az eszükbe. Nedet úgy tűnik mégsem ez, hanem saját tudása, mindenható érintése nyomasztja igazán.
Bár szinte valóban nem vesz tudomást piszkálódó osztálytársairól, azért amikor kiderül, hogy békaboncolás lesz órán, egyből jelentkezik szertárosnak: az elvileg döglött kétéltűek aztán, ahelyett hogy szépen hagynák felboncolni magukat, a gonosz ostoba hülyegyerekek legnagyobb rémületére felpattannak a tálcákról, a gonosz hülyék pedig egymást taposva, visítva rohannak ki a teremből.