Ehrmantraut és Goodman a megye legkeresettebb bűnözőinek fejével kiplakátolt fal előtt ülnek, tisztes távolságra egymástól. Goodman figyelmezteti ügyfelét, hogy meg ne szólaljon, mert csak akkor válhat be a tervük, ha ő adja elő. Pár másodperccel később megérkezik a két philadelphiai rendőr, az alacsony köpcös pedig idegesen követeli vissza az ellopott jegyzettömbjét. Ehrmantraut persze fapofát vág, mint aki le se szarja, miért pattog a nyomozó, Goodman viszont azonnal előad egy levágósan előre kitervelt, abszolút szürreális sztorit arról, hogy pont az örs előtt találták meg a keresett füzetet, amit a nyomozó biztos véletlenül elejtett a kihallgatás után. A rendőr persze lehűti Goodmant, hogy ne nézze már hülyének, pontosan tudja, hogy nem véletlenül öntötte nyakon kávéval a múltkor, az ügyvéd viszont figyelmezteti, hogy hiába fenyegeti Ehrmantrautot bármivel, elveszett tárgyak visszajuttatásával aligha juttathat valakit rács mögé. A rendőr erre még inkább felszívja magát és Ehrmantrauthoz vágja, hogy holnap reggel a fia özvegyénél kezd, majd kiderül, van-e valami titkolnivalója, majd dühösen távozik. Ehrmantraut megköszöni Goodman szolgálatait és megkéri, hogy most inkább menjen el, mire az ügyvéd az idősebb philadelphiai nyomozóra förmed és befenyíti, hogy a kliensével ügyvéd jelenléte nélkül nem beszélhet. Mike erre megint helyrerakja, hogy most már aztán tényleg hagyja őket négyszemközt, mire Goodman sértődötten távozik.

A vonat lassít, Mike Ehrmantraut pedig egy sporttáskával a hátán száll le az Albuquerque-i állomáson. Hosszú út lehetett, így egyből az utasváró felé veszi az irányt, ahol pár perccel később Stacey öleléssel köszönti. Indulás előtt még elmegy mosdóba, a nő addig ellenőrzi a kijáratot. Ehrmantraut először a női mosdó felé veszé az irányt, majd miután meggyőződik róla, hogy teljesen üres, egy csomag betétet vesz az automatából és átmegy a férfiba. Bevonul az egyik fülkébe, leveszi az ingét és széttépi a betétes dobozt. A vállán lévő kötés átázott a vértől, így gyorsan kicseréli az imént vásárolt sterilre. Sóhajt egyet és összepakolja a cuccait.

Az idős nő nyugtalanul lesi, mikor érkeznek már meg végre a járőrők, akiket jó ideje kihívott már a furcsa szomszéd, Chuck McGill miatt: a férfi ugyanis ezüst takaróba burkolózva lopta el az újságot a küszöbéről. Nem sokkal később meg is érkeznek a rendőrök és kopogtatnak is a férfi ajtaján, aki épp a kanapén fekve próbálja legyűrni a külvilág által okozott sokkhatást. A rendőrök egyre határozottabban kopognak, így Chuck kénytelen felkelni, az ajtóhoz érve pedig közli a járőrökkel, hogy szívesen beszél velük, de az ajtót nem nyithatja ki és sajnos az udvarra sem tud kimenni az állapota miatt. A rendőrök erre felhozzák, hogy újságot lopni azért mégis ki tudott jönni, mire McGill elmondja, hogy ott hagyott cserébe egy ötdollárost, így az eset aligha tekinthető lopásnak. A helyzet komolyságát érzékelve kibújik belőle az ügyvéd, ám az ‘alapos gyanú’ törvénykönyvben foglalt jelentésének taglalása közben az egyik járőr a hátsó bejárathoz megy, bevilágítva pedig észreveszi a tönkretett biztosítódobozt. Rögtön odahívja társát, aki szintén értetlenül áll az eset előtt, akkor meg pláne, mikor észreveszi a megrongált doboz alatti tűzelőanyag mennyiséget, amivel az egész környéket fel lehet robbantani. A kukucskálóba nézve McGill észreveszi a dühösen közeledő rendőröket, úgyhogy taktikát vált és megígéri, hogy mégis csak beengedi őket, ha kint hagyják az összes elektromos berendezést, sőt, még az újságot is visszaadja. A járőrök viszont sokkolót és fegyvert rántva rátörik az ajtót, a beszűrődő fénytől pedig ismételten úrrá lesz a férfin a rosszullét.

Hajnali kettő körül járhat, Saul Goodman pedig egy szakállas férfival mászkál a városban, aki arról panaszkodik, hogy ilyen unalmas helyen még életében nem járt. Hogy feldobják az este hátralevő részét, továbbmennek afterezni egy reggelig nyitva tartó bárba, útközben pedig arról értekeznek, hogy igazán nem illik egy nő fülébe élvezni. Egy sikátorban sétálnak, mikor az ismeretlen férfi felveti, hogy ahhoz képest, hogy együtt töltik az estét, még be sem mutatkoztak egymásnak. Goodman erre megmondja, hogy Saul Goodmannek hívják, mint a "S'all good, man!” és röhögnek egy sort. Ebben a percben viszont észrevesznek egy készpénzzel kitömött pénztárcát a földön, nem sokkal később pedig a tulajt is, aki eszméletlenül hever egy konténer mellett. Persze miután megpiszkálják kiderül, hogy igazából csak ki van ütve, majd miután jól el is küldi a két férfit a francba, Goodman úgy dönt, bosszúból lenyúlja az óráját.  Újdonsült barátja viszont azonnal érdeklődni kezd az óra márkája iránt, mire kiderül, hogy igazából egy Rolex és legalább 3-4 ezer dollárt ér. Goodman hiába mentegetőzik, hogy nem tudta, hogy Rolex, az ismeretlen férfi már el is dönti, hogy az órát majd ő tartja meg, Goodman pedig megkapja a tárca tartalmát, amit még ki is egészít kicsit a saját pénzéből. Miután a férfi elégedett vonyításokkal elfut, a kiütött férfi feláll és Goodmannel lepacsizva megvetéssel nézik a pasast, aki azt hiszi, megcsinálta élete üzletét.

Tuco Salamanca dúdolva aprítja a hozzávalókat, mikor aggódó nagyanyja mögött két srác sétál be a házba. A nő arról panaszkodik, milyen mérges rá a két férfi - ami egyébként teljesen jogos lenne egy cserbenhagyásos gázolás esetén - Salamanca viszont gyanúsan méregeti őket, mint aki az elejétől kezdve tudja, hogy megrendezett baleset volt az egész. Mielőtt lerendezné a dolgot, nagyanyját kedvenc sorozatára hivatkozva felküldi a szobába, arra viszont nyomatékosan megkéri, hogy jól hangosítsa fel a tévét. Amint becsukja a szoba ajtaját a magában szitkozódó asszony, a két fiú rögtön pénzt követel, különben hívják a zsarukat. Salamanca eléggé megfeszül a rendőrség hallatán, amin szintén nem segít a fenyegetőzés, hogy sittre juttatják az asszonyt. Salamanca erre úgy tesz, mintha a tárcájáért nyúlna, közben viszont hirtelen felkapja nagyanyja háromágú botját és úgy pofán vágja a két fiút, hogy eszméletlenül terülnek el a földön.